Ritka NER-per indult pénteken, ami meglepő, hogy egyáltalán idáig eljutott. A történet annyiban teljesen hétköznapi, hogy a Schmidt Mária által vezetett közalapítvány a kormány nevében megrendelt egy alig egyperces filmet a jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkező producer, Lajos Tamás cégétől.

Ott vett váratlan fordultatot az ügy, hogy az elkészült alkotásnak csak a felét fizették ki Schmidték. Ami pedig igazán példa nélküli: azóta sem született megegyezés, ezért a producer pert indított a közalapítvány ellen, és 88 millió forintot követel Schmidt Máriáéktól.

A NER-ben Lajos Tamás az egyik legsikeresebben pályázó producer. Számos film mellett (Berni követ, Félvilág, Örök tél vagy az Apró mesék) cégei portfoliójában vannak reklámok is. Hogy Lajos Tamásnak milyen kormányzati kapcsolatai vannak, azt nemcsak az mutatja, hogy tavaly lovagkeresztet kapott, de tagja a Színművészeti Egyetem Vidnyánszky-féle új kuratóriumának is. Vagyis a NER-en belül nem akárkinek nem fizette ki a számláját Schmidt Mária.

Maga a film egy olyan eseményt harangozott be, amit mostanra nagyjából mindenki elfelejtett. Alig egy éve, június 16-án tartották a Hősök terén a Szabadságkoncertet. Nagy Imréék újratemetésének 30. évfordulóján ez egyfajta örömünnepe lett volna a rendszerváltásnak.

A rendezvénynél jóval emlékezetesebb volt az eseményre invitáló klip, ami szerint 30 éve megérkezett Orbán Viktor, a rendszerváltás Messiása, és elhozta az örömöt a családok életébe azzal, hogy egy szónoklattal kizavarta az oroszokat, lebontotta a vasfüggönyt és véget vetett a kommunizmusnak.

link Forrás

Ez az 56 másodperces klip a most indult per tárgya.

A rendszerváltás méltó megünneplését - ahogy általában minden hasonló emlékévnél megszokott - Schmidt Máriára bízta a kormány. Egészen pontosan az általa vezetett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványra. Közpénzt is kapott hozzá bőven, 2019-re 3 milliárd forintot, 2020-ra is 6 milliárdot, sőt, 2021-re is tovább 3 milliárd. Ebből készült az a történelemhamisító kiállítás is, amit a Terror Háza előtt mutattak be.

Az már a perelőkészítésen elhangzottakból derült ki, hogy Schmidt Máriáék április közepén a Szupermodern Stúdió Kft-vel szerződtek az egyperces klip elkészítésére. Ez Lajos Tamás cége.

A film nem ígérkezett olcsónak, mert a Hősök terén forgattak (bár nem tudni, milyen árakon kellett lefoglalni a helyszínt), viszonylag szoros határidővel, a szerződés aláírása után 30 nappal, május 16-ára már le kellett adni készre a filmet. Éppen a szoros határidő miatt a közalapítvány szerint ők 20 százalékos felárat fizettek a Szupermodern Stúdiónak. Az egyperces filmről 120 millió forintot meghaladó szerződést írtak alá.

Az eredeti terv egyébként messze nem az volt, ami a végeredmény lett. Goda Krisztina elképzelése az volt, hogy hat ember emlékezik vissza Nagy Imre és társai 1989-es temetésre. Erről adtak le storyboardot is a közalapítványnak, ami a gyártó állítása szinte képenként mutatta be, hogyan néz majd ki a film. Leadták a stáblistát is a szereplőkkel. A megszólalók aztán végül nem is szerepeltek a filmben.

A rendező által készített változatot ugyanis május 2-án megmutatták Schmidt Máriának, és innen kezdődtek a problémák. A főigazgató nagyon nem volt elégedett a Goda-féle verzióval. Schmidt lassúnak találta, dinamikusabbat akart, valójában egy koncertajánlóra módosította az eredeti filmet. Arról volt egy kis vita, hogy mégis mire számított Schmidt, hiszen a szerződéshez mellékelt storyboardból elég egyértelműen kiderült, hogy mit forgatnak, de a közalapítványt képviselő Nagy Ajtony Csaba ügyvéd szerint a megrendelő valójában nem tudta, hogy milyen lesz a film, mert volt ugyan storyboard a szerződéshez csatolva, de forgatókönyv nem.

A gyártó szerint bár voltak még munkák a Schmidtnek bemutatott verzióval (narráció, hangkeverés, digitális trükökkel a 89 után a Hősök terén felbukkant tárgyak kiretusálása, az arhcív felvételből a köztévé logójának az eltüntetése), de ezeket két hét alatt, határidőre be tudták volna fejezni. A közalapítvány vezetése azonban ez lehetetlenné tette az újabb kéréseivel, fontos kérdésekre csak késve reagáltak, vagy későn adtak át a filmhez szükséges elemeket. Schmidték viszont éppen azért nem akarják kifizetni a szerződésbe foglalt pénz felét, több, mint 60 millió forintot, mert a gyártók nem adták le a filmet május 16-án.

Egy dalon megy a legnagyobb vita

A legfontosabb vitapont, ami körül a legtöbb szó volt a bíróságon: Schmidt Mária kitalálta, hogy a filmhez jobban passzolna a gyártó által megrendelt zene helyett a Scorpionstól a Wind of change. Ez elég jelentős változás, időben és pénzben is. A gyártó félmillió forint körüli összegért kért fel egy zeneszerzőt saját zenére. A Wind of change felhasználási jogainak a megszerzése ennél sokkal nagyobb, 20 millió forintos tétel és körülményebb is. Schmidt erre úgy reagált, hogy előbb szerezzék meg a dal felhasználási jogait, aztán majd eldöntik, hogy kell-e. Erről május 3-án írt egy emailt.

A gyártó ezután kapcsolatba lépett a nemzetközi jogtulajdonosokkal, akik rákérdeztek egy sor dologra arról, mire akarják használni a filmet. A kiadók ugyanis politikai tartalmú videókhoz nem szívesen adnak zenét. Lajos Tamásék átküldték ezeket a kérdéseket Schmidtéknek, akik viszont nem válaszoltak, így nem tudták elindítani a folyamatot. Május 22-én is - vagyis a szerződésben foglalt határidő után - is hiába sürgették a közalapítványt, hogy küldjék a válaszokat, akkor is csak ötletelés miatt, hogy nem kell-e megkeresni a Gerendait (Károly, Sziget - a szerk.), hátha tudna segíteni a jogdíjak megszerzésében. Végül a közalapítvány maga kereste meg a kiadókat, a BMG május 29-én adott elvi hozzájárulást, a Sonyval június 4-én állapodtak meg.

Amit Schmidt Mária még kért

A Wind of change mellett voltak egyéb kérései is a főigazgatónak. Legyen több archív anyag. Az eredetiben csak Orbán lett volna, a többi forgatott.

Nagy Feró legyen a végén a narrátor. Ezt az igényt május 6-án jelezte telefonon, de hivatalossá május 17-én vált, egy nappal a leadási határidő után.

Közben a gyártó hiába kérte a klip végén lévő grafikai elemet, azt csak május 22-én kapták meg a közalapítványtól. Enélkül sem tudták volna leadni a filmet május 16-án.

Összességében a Szupermodern Stúdió Kft. 88 millió forintot követel Schmidt Máriáéktól. Ebben benne van az is, amit Schmidt Máriáék visszatartottak az eredeti szerződésben szereplő összegből, ez valamivel 60 millió forint feletti összeg. És hozzáadták a Schmidt által jelzett, a vállalkozó szerint pótmunkának minősülő módosítások árát és a késedelmi kamatot is.

A közalapítvány visszavág

Schmidt Máriáék nemhogy nem akarják kifizetni a leszerződött összeg felét, de még többet is követelnek a gyártótól.

Nagy Ajtony Csaba ügyvéd szerint ennek három oka van: szerződésszegés, késedelem és hibás teljesítés.

Szerintük a gyártó május 16-án nem adta le a kész filmet. (Amire a gyártó azt mondja, hogy nem is tudta volna hamarabb, mivel nem voltak meg a Wind of change felhasználási jogai. Amikor meglett, május 29-én, akkor készre leadták a filmet. Ráadásul Nagy Ferót is későn igényelte Schmidt Mária.)

A május 16-a helyett 29-i leadás miatt Schmidték 13 napnyi kötbért számolnak fel, napi 6,8 millió forinttal, az összesen 89 millió forint. És nem akarják kifizetni a sürgősségi felárat sem, hiszen a gyártó nem teljesítette a határidőt. (Ezt a felárat vitatja a gyártó.)

Ami pedig a per további részében eldöntésre vár: tényleg elszámolhatott-e 20 millió forintért 550 statisztát a gyártó, mert Schmidték szerint jó, ha tíz szerepelt a filmben, a többi számítógépes animáció, márpedig őket etetni sem kell, pedig az is szerepelt a szerződésben. A gyártó 520 "statisztanapról" adott be igazoltást, és ígéretük szerint tanúkkal fogják bizonyítani, hogy valóban nagy mennyiségú statiszta volt a forgatáson. Schmidték ügyvédje szerint elég lenne, ha az alvállalkozókkal kötött szerződéseket mutatnák be. A gyártó azt mondta, hogy a filmért amúgy átalánydíjat fizetett a közalapítvány, részleteket felesleges kiemelni, mert volt olyan elem, ami drágább lett végül, volt, ami olcsóbb. A leadás után a statisztákkal kapcsolatos problémáját a megrendelő nem jelezte.

Elég hosszan rugóztak az ilyen részleteken, amire mindig visszatértők: a gyártó szerint a megrendelő lehetetlenítette el, hogy időben elkészüljenek, a közalapítvány pedig végülis mindennel együtt (kötbér, a statiszták utáni összeg megkurtítása, a sürgősségi díj visszavonása) 120 millió forintot (!) követel a gyártótól. Ha igazat adna nekik a bíróság, az azt jelentené, hogy végülis az eddig kifizetett pénzt is vissza kellene utalnia a Szupermodern Stúdiónak, és ingyen készítették a filmet.

A gyártó szerint azért annyira nagy hátrány nem érhette a közalapítványt, hiszen a tévében 300-szor, a rádióban 100-szor ment le a reklám a június 16-i koncert előtt. Nem úgy tűnik, hogy az eredeti koncepcióra nyomokban sem emlékeztető végeredménnyel elégedetlen lett volna Schmidt Mária, mert a kisfilmet a koncert után tovább hasznosították, és óriáskivetítőn a Volt Fesztiválon is játszották szinte végtelenítve.

De ez a mostani csak bemelegítés volt a valódi tárgyalásra, aminek a következő napján, októberben Lajos Tamás producer, Goda Krisztina, az eredeti rendező, Schmidt Mária és jobbkeze Tallai Gábor is tanúksodni fog.