Álmodnak-e ateista androidok családbarát bolygóval?

Nem túl meglepő módon a nem túl fényes és nem túl távoli jövőben játszódik a Ridley Scott nevével eladott új, posztapokaliptikus sci-fi-sorozat, A farkas gyermekei, amelynek első három része a napokban került fel az HBO Góra. Az első két részt Scott rendezte, és ő az egyik producer is, de az alkotó a többek közt a The Red Roadért felelős Aaron Guzikowski.

Már a traileren látszottak Ridley Scott kéznyomai: poszt-apokaliptikus, fakó, kopár világban vagyunk, egy másik, talán lakható bolygón, ahova két android érkezik űrhajón. A feladatuk, hogy a magukkal hozott emberi embriókat világra segítsék és életben tartsák, hogy azok majd új kolóniát hozzanak létre az új világban. A két android, Anya és Apa megteremtői emberek voltak, akiktől azt a feladatot kapták, hogy olyan társadalmat alapozzanak meg, amelyben nincs helye a vallásnak, és ahol az emberek csak a tudományban hisznek, és abban, amit a saját szemükkel látnak.

Már az első, roppant nagyívű és fantasztikus látványvilágú részből egyértelmű, hogy Scott nem akart és nem is szakadt el kedvenc témáitól. Továbbra is azt boncolgatja, éreznek-e, érezhetnek-e az androidok, és egyáltalán, mi értelme van annak, hogy éreznek az emberek.

Az első három rész főként arra koncentrál, hogyan boldogul a kezdetben csodálatosan együttműködő, később egymással súlyos konfliktusokba keveredő páros a barátságtalan bolygón, az alapsztorit azonban – legalábbis annak kezdeteit – a nézőnek kell minimális narráció, flashbackek és elejtett utalások alapján összeraknia, valahogy úgy, ahogy a Battlestar Galactica elején. Ezek szerint a Földön rettenetesen eldurvult a vallásos emberek és az ateisták szembenállása, véres háború dúlt, amelyben gond nélkül végezték ki az ateistákat. Sok más dolog mellett nem értettek egyet az androidok szerepének megítélésében sem. A Föld – eddig nem tisztázott módon – lakhatatlanná vált, és az emberiség túlélése érdekében kénytelenek voltak másik bolygót keresni maguknak. A csatában a vallásosak álltak nyerésre, ők építettek maguknak óriási űrhajót, ami tulajdonképpen Noé bárkájához hasonlóan repíti őket az új élet reménye felé. Ami az a bolygó, ahol egy ideje már a két android a hat embergyereket neveli.

A vallásos közösséget mithraisták alkotják, és Solt, a napistent imádják. Hitük, szokásaik, viseletük alapján nem nehéz rájönni, hogy kevés eltéréssel a keresztény közösséget szimbolizálják. Scotték a korai keresztények hitvilágából és más vallásokból keverték ki a mithraizmust. A bezárkozó, bigott vallásos közösséggel áll szemben a szabadon gondolkodók, progresszívek csoportja.

Scott bonyolult kapcsolata az androidokkal nem sokat változott az elmúlt években. A két főszereplő közül egyértelműen az Anya a hangsúlyosabb, az ő belső harcai, elszántsága, és az anyákra jellemző keménysége, kitartása óriási hangsúlyt kap a sorozatban. Ő is és az Apa is rengeteget vívódik, annak ellenére, hogy alapvetően egy program alapján cselekszenek. Az algorimus célja, hogy az ateisták értékeit képviselő új emberiség vesse meg a lábát a bolygón. Amikor érzésekről és viaskodásról esik szó, ismét előkerül a kérdés, amit Scott újra és újra feltesz: van-e, lehet-e lelke az androidnak. Az első három részben erre nyilván nem kapunk választ, viszont kicsit zavarbaejtő, hogy egyszerre kell azt éreznünk, hogy mégiscsak robotokról van szó, akik ha meghibásodnak, kiszámíthatatlanná válnak, és akik képtelenek kibújni abból a szerepből, amit programozóik rájuk osztottak, mégis látjuk őket megtörtnek, vívódónak és dühösnek is.

Scott rajongóinak biztosan nem okoz csalódást A farkas gyermekei, kérdés, hogy a tényleg egészen lenyűgöző első két részhez hasonló hangulatot sikerül-e megőrizni, és hogy a lassú történetvezetés miatt nem válik-e unalmassá a film.

A következő két rész péntektől nézhető.