Hurrá, nem kúrták el a Ragyogás 2-t!

Több 444 videó?
Szeretném

Belterjes szilveszteri poén, hogy éjfél közeledtén elkezdünk úgy tenni, mintha érdekelne, vajon mi lesz az HBO meglepetésfilmje. Ahogy B. Tóth László az újjáélesztett Poptarisznyában ma is felhívja a magnós hallgatók figyelmét, hogy készüljenek, mindjárt jön három szám, amikbe nem pofáz bele érdektelen hülyeségeket, így zavartalanul felvehetik MAGNÓRA (frankón!), az HBO sem szüntette meg jó szokását. Nem tudom, mennyi az on demand-arány, és hányan nézik, ami épp megy, hogyan alakultak át a médiafogyasztási szokások, blablabla, de az HBO 2021-et is egy nulla óra nullanullás meglepetésfilmmel indította, ami pont ez volt: az Álomdoktor.

Onnan tudom, hogy már percek óta az volt a családi kvíz, ki mire emlékszik a félanalóg ántivilágból, mik voltak menő meglepetésfilmek. Hál’ isten lehet puskázni magyar Wikipédia szócikkből is, hogy az egész szilveszteri meglepetésfilm-széria 1995-ben a Függő játszmával indult. Oké, végül nem szilveszterkor néztem meg az Álomdoktort, mert kicsit elpilledtem, hanem tegnap, ondemandba’, mint nagyjából mindenki. Kíváncsi voltam, ezt is elkúrták-e, mint az eredeti Ragyogást Kubrick 1980-ban. A Doctor sleep nekem könyvben nagy kedvencem. Maga Stephen King nyilatkozta ugyan, hogy technikailag nem tud már úgy írni, mint fénykorában, így a Ragyogás 2 nem olyan jó, mint az 1 – hány író mer ilyet mondani saját magáról?! –, de a Doctor Sleep nekem teljesen megfelel. Legalábbis eredetiben – nem vagyok eredetimániás, és egy szóval sem állítom, hogy senkiháziak kezében lenne a fordítószakma, de beleolvastam a magyarba, amikor megjelent, és ugyanolyan illúzióromboló volt, mint a Harry Potter könyvek, amik angolul valahogy kevésbé tűnnek szarul megírtnak. Nem mintha annyira tudnék angolul persze, de King nem használ húszezer szót, és az ebookolvasón elég gyors a szótárazás.

Stephen King nem Johnny Depptől kér öltözködési tanácsokat.Fotó: MAJA HITIJ/dpa Picture-Alliance/AFP

Az Álomdoktor azért jó, mert a szerző ismeri a témát, és tud írni: Stephen King alkoholista, és az AA, az anonim alkoholisták hozta le róla. Nem tudtam, hogy működik ez, de King elég jól leírja az Álomdoktorban: rengeteg kávét isznak, mert valamit inni kell, és mindenki bármikor visszaeshet az alkoholizmusba, de tényleg, bármikor, és minden pillanatot csak egy hajszál választ el a saját mocskunkban fetrengéstől. Megvan tehát a kívánatos irodalmi részátfedés a szerzővel magával, hiszen a Ragyogás kissráca felnőtt, de alkoholista lett, hogy a pia elnyomja a paranormális képességeit. Mert a paranormális képességek birtoklása elég nagy szopó. Danny életében tehát nagyjából annyi idő telik el, mint a Ragyogás (1977) és az Álomdoktor megjelenése (2013) között, a felnőtt Dan Torrance a saját mocskában fetreng egy szintén drogos/alkoholista anyukával, akit otthagy egy csecsemővel, akit napok óta senki sem tett tisztába. Szpojler: ezt a részt a filmben nem dolgozzák ki olyan szépen, mint King a könyvben.

Szóval a felnőtt Danny elmenekül mocsokban fetrengő életéből, és ahol találomra leszáll egy buszról, munkát vállal egy haldoklóosztályon, ahol azért kapja a Doctor Sleep nevet, mert csak megfogja a haldoklók kezét, és ők szép fájdalommentesen elalszanak. A másik történetszál pedig egy vámpírszekta, akik paranormális képességű gyerekeket keresnek, kínoznak és ölnek meg, hogy beszippantsák a távozó lelküket, így élnek évszázadokig.

A könyvben King zseniálisan írja le, hogy a világ legjobb álcája RV people-nek lenni, mert az unalmas nyuggerekre senki se gyanakszik, kábé bármit megtehetsz, ha kápéval fizetsz, és össze-vissza táborozol. Innen már felesleges is a többit elmesélni, adja magát, mint egy operett, vagy szimfónia. Vagy mint egy horrorfilm: minden lépés - csak hát ugye minden lépést meg lehet csinálni jól, vagy el lehet sumákolni, és elkúrni a filmet.

A filmplakátja.Fotó: Warner Bros. - Intrepid Pictures/Collection Christophel via AFP

A kritikák olvasásáról leszoktam, mert még a Sixx is olyan faszságokat bír néha írni, hogy hihetetlen, úgyhogy nem tudtam, hogy Ewan McGregor lesz Danny, de aztán annál jobban örültem. Vannak bombabiztos színészek. Johnny Depp például minden filmjében tökéletesen néz ki. McGregort meg nem nagyon láttam rossz filmben – a Star Warsok nem számítanak, mert azokra nem lehet nemet mondani. Szóval McGregor miatt már nem is lepett meg, hogy az Álomdoktor jó lett. Perfekt, árnyalt, többdimenziós főgonosz benne Rebecca Ferguson, akit a büntetően fos Men In Black International-ben láthattunk. A paranormál kiscsajt alakító Kyliegh Curran pedig még sokra viszi. Mondjuk már tíz évesen a Broadwayn játszott az Oroszlánkirályban, szóval még énekelni és táncolni is tud, még ha ezekre itt most nem is volt szükség.

Hogy miért szar A ragyogás, mármint az 1980-as film, annak ezer meg egy oka van. Sokkal érdekesebb, miért gondolják mégis annyian, hogy jó. Kubrick zseniális rendező volt, tehát nagyszerű részleteket rakott bele, de attól, hogy egy disznóólba reneszánsz festményeket szerelünk térelválasztónak, nem biztos, hogy jobb lesz disznóólnak. Hanem valószínűleg rosszabb. Jók voltak az ijesztgetések, a legendás háromkerekű biciklis száguldás a futószőnyegen, az ikerlány-kísértet, meg a becsavarodott Jack Nicholson, hiszen hát ugye Kubrick egy jó rendező, Jack Nicholson meg zseniális színész, aki becsavarodni olyan jól tud, hogy gyakorlatilag zseniális rendezőt sem igényel egy zseniális becsavarodás.

Hogy miért isteníti annyi filmgeek a Ragyogást, nem tudom. Gondolkozni azt szoktam rajta, de csak arra tudok jutni, hogy mert nem olvasták a könyvet. Hogy azt mondják, hogy olvasták? És ismered őket, X-et és Y-t, és amúgy rendes, nem hazudozós emberek? Lehet. De az is lehet, hogy ideje kiterjeszteni az átlagfogyasztás-elméletet, mely szerint lehet valaki bármennyire rendes ember, bármilyen megrögzött igazmondó, ha megkérdezik, mennyit fogyaszt az autója, nem azt a számot fogja mondani, amit az autó átlagfogyasztás-mérője kiír. Vagy azt mondja, de rendszeresen kozmetikázza az adatot, például meleg motornál nullázgatja a műszert, amikor senki se látja. Igen: én is simán bemondom, hogy a robogóm eljár 2,9-cel, pedig most télen már 3,4, és még csak január eleje van. 

Na, hát így lehetnek a filmgeekek is a Ragyogással, mármint a könyvvel. Hiszen ha olvasták volna, feltűnik nekik, hogy Torrance anyuka egy cuki szőke angyal, nem egy gülüszemű, bizarr teremtés, akit csak azért kasztingoltak a filmbe, mert már napvilágnál is félelmetes. És épp a normális részeket para felvenni vele. Már az Annie Hallban is arra szerződtette Woodie Allen, hogy bemutassa, milyen iszonyúan alakulhat egy vakrandi.

Szóval na, hazudnak. Nem rossz szándékból, hanem mert… nem tudom, ugyanazért, amiért a fogyasztással kamuzunk; gyarló az ember. 

A lélektani alapok hiányától lesz szar a horrorfilm, hiába csinálod meg lelkiismeretesen az ijesztgetést. Mert Stephen King pont azt csinálja jól, hogy nála még akkor is együttérzel a démonnal, ha az egy kutya, mint a Cujóban. Ismered a gonosz előéletét, fel van építve, mint a Ryan közlegény elejében, amikor kb. tízezer partraszálló katonáról látunk valami emberit, mielőtt gyorsan meghalna, hogy nekünk is fájjon egy kicsit. Nem egy nagy találmány, mindenki tudja, hogy így működik, nem ezért kapsz Oscart vagy Pulitzert, egyszerűen csak ez a házi feladat, amit a kettesért meg kell csinálni.

A Ragyogásban (könyv) épp az van nagyon faszán megírva, ahogy King primér démona, az alkohol lassanként felzabálja az apuka és a kisfiú amúgy idilli kapcsolatát. Igen, a könyvben ez rendesen fel van építve. Rendes szimbolikával, lépésről lépésre, tökéletesen adagolt táj- és egyéb leírásokkal, jó kis ezoterikus szálakkal, amikben pont az a jó, hogy sosem tudod, igazából történnek, vagy csak egy kisfiú fantáziájában egy egyre nyomasztóbb domesztik vájolensz-szituációban. Az 1980-as Ragyogással semmi baj, ha nem olvastad a könyvet. De ha olvastad, nem tudsz másra gondolni, mint hogy Stephen King sem azért utálja a filmet, mert nem hű az eredetihez, hanem mert jól felépített lélektani dráma helyett Shelley Duvall forgatja a szemét, Nicholson meg bekattan. Bekattan, oszt’ onnantól bé van kattanva,pedig King milyen szépen írta meg a folyamatot, hogy eleinte van egy-egy rossz pillanat, a végén meg egyre kevesebb jó.

Kamázom Kubrickot, amúgy. (Rendes fideszest is ismerek.) A 2001 űrodüsszeiát simán végignézem, a Full metal jacketet meg a Dr. Strangelove-ot akárhányszor. A Tágra zárt szemeket is simán bírom öt percig, mielőtt elővenném a telefont, hogy megnézzem, Zinedine Zidane jobblábas volt-e vagy bal. A Ragyogást gondolom leblattolta. Lehet, hogy a többit is, csak ott kevésbé fáj. Állítólag Jancsó Miki bácsi is óriási volt a helyszíni forgatókönyvírásban, a REC gomb megnyomása előtti utolsó pillanatban kialakított dialógokban. Csak ez néha kiadja, néha meg nem. Amúgy ahogy a rendes határidőre leadott forgatókönyvekkel is előfordul néha, csak most trógerbe’ nem adta ki.


Így aztán ha Kubrick-Ragyogás rajongó vagy, és az is akarsz maradni, nincs más dolgod, mint nem elolvasni a könyvet. Az Álomdoktor meg élvezhető így is, úgy is.

(Fenti nagy kép: a film hivatalos sajtófotója, Warner Bros. – Intrepid Pictures/Collection Christophel via AFP)