Március utolsó hetében nagyarányú csapatösszevonásba kezdett az orosz hadsereg az ukrán határ közelében. Sorra érkeztek a helyszíni beszámolók tankokról, harckocsikról, hadihajókról, és frissiben felépített több négyzetkilométeres új katonai táborokról, és még nukleáris töltetű rakéták kilövésére alkalmas szerkezetek felállításáról is. A túloldalon az ukrán elnök katonai felszerelésben lövészárkot látogatott a fronton. Diplomáciai nagyüzem kezdődött, sorra mentek a telefonok és videókonferenciák mindenféle felállásban, Biden, Putyin, Macron, Merkel, Zelenszkij és Johnson között, illetve Antony Blinken amerikai külügyminiszter kétszer is megjárta Brüsszelt. A világ attól tartott, hogy Oroszország talán offenzívára készül Ukrajna ellen.

Csütörtökön Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter a 2014-ben megszállt Krím-félszigeten tekintett meg egy nagy hadgyakorlatot, 10 ezer katona és 60 hajó részvételével. Sokáig úgy tűnt, hogy a nap csúcspontja a kétezer orosz ejtőernyős teljes fegyverzetben levezényelt ugrása lesz.

Ám a legizgalmasabb fordulat mégis az lett, amit Sojgu a gyakorlat után jelentett be: visszavonják az ukrán határra küldött katonákat a laktanyáikba, mert a hadgyakorlat elérte a célját. Sojgu bejelentése szerint bebizonyosodott, hogy az orosz hadsereg képes megvédeni az országot, más oka pedig nem volt a csapatösszevonásnak.

Az újonnan felépített táborok egy része megmarad, a határtól mintegy hatórányi autózásra lévő Voronyezs mellett kiépített bázison pedig a felszerelés egy része is, hogy azt esetleges újabb gyakorlat alkalmával gyorsan használatba vehessék az orosz katonák. De egy orosz offenzíva közvetlen fenyegetése elhárult.

Körülbelül százezer orosz katona állt készenlétben a régióban, közülük mintegy ötvenezren lehettek a március vége óta idevezényeltek, most ők térnek vissza eredeti szolgálati helyükre, az ország távolabbi vidékeire.

Mire volt ez jó?

Sok magyarázat született csütörtök este óta arról, hogy mi történhetett. Különböző elemzők, és névtelenül nyilatkozó nyugati diplomaták elméletei közül a leginkább átgondoltnak tűnőket mutatjuk most be röviden, a hasonló véleményeket három variációba összevonva.

Csak a szokásos hidegháborús logika

Március közepén kezdődött a NATO nagy hadgyakorlata, a Defender Europe 2021, amin 27 ország 28 ezer katonája vesz részt, és a fő helyszínei Lengyelország, a Balti-államok és a Fekete-tenger Romániához és Bulgáriához tartozó részei lesznek, összesen 30 helyszínen. A résztvevő katonák többsége amerikai.

A gyakorlat valójában sok kisebb bevetés, hónapokig elhúzva, azaz nem egy nagy akcióra kell gondolni, de a helyzet mégiscsak az, hogy jelentős amerikai haditechnika vonul fel az orosz érdekszféra határán, évtizedek óta nem látott léptékben. Az egyik népszerű magyarázat szerint az oroszok valójában erre reagáltak, és megmutatták, hogy gyorsan még több katonát tudnak felvonultatni a túloldalon.

Próbára tették az új amerikai vezetést

Egy másik elmélet szerint az oroszok felmérték, hogy a frissen alakult Biden-kormány és európai szövetségesei meddig mennek el Ukrajna védelmében, és ezzel az ukrán vezetésnek is jelezték, hogy mekkora lehet a mozgástere. Mint arra nemrégiben rámutattunk, Zelenszkij ukrán elnök éppen Joe Biden beiktatása napján ment neki Putyin legfontosabb ukrajnai emberének, Viktor Medvedcsuknak, akit előbb a fogolycserékről szóló tárgyalásokból vont ki, aztán elvette három országos tévécsatornáját, illetve terroristának minősítette a feleségével együtt, és befagyasztotta a vagyonát is.

E magyarázat szerint mielőtt az ukránok az új amerikai vezetés támogatásában bízva keménykedni kezdtek volna, az oroszok meg akarták mutatni, hogy ők is tudnak durvák, és még inkább ijesztőek lenni. Akár erre is utalhatott Vlagyimir Putyin, amikor szerdai évértékelő beszédében - egy nappal a katonák visszavonása előtt - azt mondta, hogy "van egy bizonyos vörös vonal", amit ha Oroszországgal szemben valaki átlép, akkor "azt jobban megbánja, mint bármit, amit valaha bánt".

Ha e logika mentén vizsgáljuk a fejleményeket, akkor a nyugati és ukrán válasz vegyes volt. Egyrészt Joe Biden telefonon biztosította az ukrán elnököt, hogy kormánya teljes támogatását élvezi, és a csapatösszevonást elítélte az EU, a NATO, és ezek sok fontos tagállama egyenként is. A válság alatt az USA élesített néhány új szankciót Oroszország egyes vezetőivel és szervezeteivel szemben - de nem a csapatösszevonás miatt, hanem korábbi informatikai kémkedések (SolarWinds botrány) és a 2020-as amerikai elnökválasztást manipuláló akciók miatt.

Azt viszont már Ukrajna nem tudta elérni, hogy a csapatösszevonás megtorlására is legyenek szankciók, pedig az április 19-i EU-s külügyminiszterek tanácsától a kijevi diplomácia elvárt volna legalább valamiféle fenyegetést ilyesmivel. Az ukrán kormány a válság alatt ismét kérte, hogy vegyék fel az országot a NATO-ba, de komoly biztatást ebben az ügyben most sem kapott. Úgy tűnt, hogy a nyugati szavak kemények voltak, de erős konkrét lépések Ukrajna védelmében - legalábbis nyilvánosan - nem igazán látszódtak.

Zelenszkij ukrán elnök ennek ellenére pénteken azt mondta, hogy a határozott nyugati kiállásnak döntő szerepe volt abban, hogy az oroszok visszakoztak, és köszönetet is mondott a NATO-tagállamok vezetőinek.

Történt azonban egy érdekes bejelentés, ami az oroszok számára nagyon kínos volt. Az orosz visszavonulás bejelentése előtt nem egészen egy héttel a cseh kormány közölte, hogy az orosz katonai titkosszolgálat ügynökei robbantottak fel egy lőszerraktárat 2014-ben Csehországban, és egészen megdöbbentő részletek derültek ki a feltehetően félig elrontott akcióról (ezekről itt és itt írtunk részletesen). A csehek nem kötötték össze a bejelentést a csapatösszevonással, de az oroszok számára kínos történet közlésének időzítése talán nem volt véletlen, főleg annak fényében nem, hogy állítólag a raktárban felrobbantott lőszert az ukrán hadsereg akarta megvásárolni annak idején.

A botrány nyomán az oroszok fontos szövetségeseket veszthettek elsősorban a cseh politikai életben, de az egész közép-európai térségben csökkenhetett a mozgásterük, a PR-szempontból katasztrofális történet nyomán. Még olyan közeli szövetségesek is elítélték a 2014-es akciót, mint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter - igaz, V4-es kollégáival közösen kiadott közleménye a lengyel külügyminisztérium honlapján jelent csak meg, a magyarén nem.

Ha helyes az elmélet, és az orosz katonai művelet egy próbatétel volt a Nyugat számára, akkor nehéz eldönteni, hogy milyen következtetést vontak le belőle. Azt, hogy Biden nem kockáztatna világháborút Ukrajnáért? Vagy azt, hogy a Nyugatnak váratlan húzásai is lehetnek, mint amilyen a cseh botrány is volt? Vagy valami egészen mást, ami a vezetők telefonbeszélgetéseinek titka marad?

Mást akartak, és megkapták

Az oroszoknak leginkább hízelgő értelmezés szerint a Kreml akciója valójában nem Ukrajnáról szólt, hanem mozgásteret akartak építeni maguknak, más viták megnyeréséhez. Ez az értelmezés azt állítja, hogy azért küldték az ukrán határ mellé a sok haditechnikát és fegyverest, hogy aztán visszavonhassák őket, valamiért cserébe.

Hogy mi ez a valami, az persze nem teljesen világos. Egyes feltételezések szerint az Északi Áramlat 2 gázvezeték lehet. Úgy tűnt április közepéig, hogy a tenger alatt épülő, és már 95 százalékban lefektetett orosz-német vezeték befejezése ellen a Biden-kormány minden követ megmozgat, és szankciókat élesítenek Washingtonban az építkezésben résztvevő nyugati cégekkel szemben is. Még arról is jelentek meg szivárogtatások, hogy Biden különmegbízottat nevez ki Amos Hochstein személyében, akinek az lett volna a feladata, hogy összehangolja az építkezés elleni diplomáciai küzdelmet. (Az amerikaiak fő baja a vezetékkel az, hogy elkészültével az orosz gáz kikerülheti Ukrajnát, és ezzel a kijevi kormány rengeteg pénzt és nagyon komoly alkupozíciót vesztene Moszkvával szemben.)

Április 14-én azonban kiderült, hogy a Biden-kormány egyelőre nem vet ki új szankciókat az Áramlat miatt, hivatalos magyarázat szerint azért, hogy a német-amerikai kapcsolatokat ne terheljék túl, és Hochstein kinevezése is elmaradt.

Lehet persze, hogy a csapatok mozgatásának és a vezetéknek nincs köze egymáshoz, de az biztos, hogy a német kormány nem mondott le a tervről, pedig ezen még Merkel kancellár is elgondolkodott, amikor tavaly augusztusban megmérgezték Navalnijt Oroszországban. Most pedig, amikor még börtönben is megkínozták, a német pénzügyminiszter határozottan kiállt a beruházás befejezése mellett, Merkel hallgat, és az USA kormánya is váratlanul engedékenyebb lett.

A Nyugat pedig általában is egész visszafogottan vette tudomásul, hogy az ellenzéki aktivista egészsége a fogvatartása alatt megromlott, és azt is, hogy 1700 mellette tüntető oroszt vittek el a rendőrök szerdán, illetve hogy az orosz ügyészség kezdeményezte Navalnij mozgalmának terrorszervezetté minősítését, és minden ezzel járó retorziót. Egyes kommentárok szerint a visszafogott nyugati reakciók összefügghetnek valamiféle háttéralkuval, ami orosz részről a katonák visszavonásával végződött. E kommentátorok arra emlékeztetnek, hogy szeptemberben választások lesznek Oroszországban, és Putyinnak érdekében állhatott, hogy nyugodtan leszámolhasson valamiféle nyugatos szervezkedéssel.

Tárgyalások jönnek

Akármi is lehetett a háttérben, a béke szempontjából jó jel, hogy csütörtök óta nem újabb háborúra, hanem tárgyalásokra vár a világ. A válság alatt Biden és Putyin között felmerült, hogy hamarosan személyesen is találkozzanak, illetve Zelenszkij ukrán elnök is felvetette, hogy készen áll arra, hogy Putyinnal kettesben is találkozzék - ilyen eddig sosem történt, amikor 2019-ben személyesen tárgyaltak, akkor Merkel és Macron is ott voltak, közvetíteni. (Persze egyáltalán nem biztos, hogy ez a találkozó létrejön, mert Zelenszkij a Donyeckben kívánja ezt nyélbe ütni, mire Putyin Moszkvát jelölte ki a tárgyalás helyszínéül, és itt elakadt az ügy, de ez még így is előrelépésnek látszik a hét első felének háborús készülődéséhez képest.)

A legfontosabb egyelőre az, hogy sikerült háború nélkül tompítani a konfliktust, és a járvány miatt egyébként is sok gonddal küszködő világnak most nem kell azon is aggódnia, hogy egy nagy háború törhet ki napokon belül Európában.