Koronavírus-számok Magyarországon 07.30.
Elhunytak + 1 Σ 30 026
Kórházban - 1 Σ 78
Fertőzöttek + 64 Σ 809 491
Tesztek + 4 580 Σ 6 328 373
Oltottak + 6 000 Σ 5 617 260
A legújabb trendek

Tavaly még előszeretettel méricskélte a kormány a halálozást, most már nem látja értelmét az összehasonlításnak

május 3., hétfő 3:50
  • Mióta rosszul festenek a covidos halálozási adatok, a kormány azt üzeni: nem érdemes összehasonlítani magunkat más országokkal, hiszen nem egyformán számolunk.
  • Tényleg vannak különbségek, de ez nem azt jelenti, hogy nincs értelme az összevetésnek.
  • Segítene a tisztánlátásban, ha leírnák, hogy készül a magyar statisztika. Az alapján, amit tudunk róla, nem különösebben lóg ki a sorból.
  • Akárhogy nézzük, a magyar halálozás nemzetközi szinten is nagyon magas volt a második hullámban.

Nemrég a kormány még emberéletekben mérte a járvány elleni védekezés sikerességét. Az eredményesen elfojtott első hullám végén Orbán Viktor Belgiummal, Olaszországgal, Spanyolországgal, Hollandiával, Svédországgal és Ausztriával példálózott, mint ahol lakosságarányosan többen haltak meg koronavírusban. Ősszel, a második hullám elején is ilyen összehasonlításokat tett.

A sokkal pusztítóbb második és harmadik hullám azonban rekordhalálozáshoz vezetett, így a korábbi kommunikáció tarthatatlanná vált. Egy ideig azt üzenték, nem az elmúlt hetek tendenciáit, hanem az összesített statisztikákat kell nézni, majd amikor ez is nagyon rossz képet festett az országról,

áttértek arra, hogy nincs is értelme összehasonlítani az országokat, hiszen mindenki máshogy könyveli el a halottakat.Mostanra több mint 27 ezren haltak meg Magyarországon a járványban. Ez olyan, mintha egy év alatt eltűnt volna a térképről egy Jászberény méretű város, vagy ha kivennénk Budapestről az ötödik kerületet. Nincs még egy ország a világon, ahol lakosságarányosan ennyi covidos halottat regisztráltak volna.

Az időben meghozott intézkedések vagy az egészségügyi ellátórendszer minősége mellett jó néhány más tényező befolyásolhatja a számok alakulását. A legtöbb esetben nem is lehet pontosan megmondani, melyik, mennyire fontos.

A New Yorker februári cikke izgalmas felvetéseket mutatott be arról, miért súlyosabb a helyzet sok nyugati országban, mint más, fejletlenebb térségekben. Szerepe lehet a népesség átlagéletkorának és annak is, hol élnek az idősek: elszeparáltan, saját házukban, esetleg családtagjaikkal, vagy nagyobb intézményekben. Fontos a népsűrűség, hogy milyen gyakran találkoznak egymással az emberek, és persze az is, hogy milyen egészségi állapotban vannak.

Kiderült már, hogy akkor sem lehet hátradőlni, ha éppen kedvezőek az adatok. Az év elején még Indiát is pozitív példaként idézték, most viszont katasztrofális viszonyok uralkodnak, Delhiben annyira sok az áldozat, hogy a krematóriumok nem bírják a terhelést, máglyákat kellett építeni.

Az újabb és újabb vírusmutációk gyorsan boríthatnak mindent. Ezt láttuk Magyarországon is, amikor a brit variáns úgy robbantotta be a harmadik hullámot, hogy még le sem csengett a második. (Más kérdés, hogy eközben a szigorításokkal is heteket késtek.)

Számít az is, hogy hol, mennyire alapos a halottak nyilvántartása, milyen hatékonysággal találják meg a koronavírus áldozatait. Egy kutatás alapján Zambiában például tízszer annyian halhattak meg, mint amennyiről hivatalosan tudunk. Ahol kevés tesztet végeznek, és eleve nagyon elmaradott az egészségügy, ott valószínűleg különösen sokan maradnak ki a statisztikákból.

De ez nemcsak a kevésbé fejlett országokat érinti. Emlékezhetünk, tavaly tavasszal milyen felkészületlenül érte a járvány első hulláma Nyugat-Európát. Heteken belül világossá vált, hogy a kevés teszt, az óriási kórházi terhelés és az egységes protokollok hiánya miatt nagyon sok halottról nem szereznek tudomást. Sokszor utólagos kutatásokat, adattisztításokat végeznek, így kapnak pontosabb képet a járvány pusztításáról.

Ki számít covidos halottnak Magyarországon?

„Valaki csak azokat veszi föl, akik közvetlenül a COVID miatt haltak meg, van, aki – mint például Magyarország – mindenkit bekönyvel, aki egyébként fertőzött volt, még ha nem is a COVID-tól halt meg, ezért nehéz összevetéseket csinálni” - mondta Orbán Viktor január 8-án az állami rádióban, azon a héten, amikor az áldozatok száma átlépte a tízezret.

Világos, hogy a halottakról szóló kommunikációt a kormány aktuális politikai érdekeihez igazítják, mégis érdemes megvizsgálni, mennyire térnek el egymástól az országok nyilvántartásai. És ha különböznek is, vajon mondhatjuk-e, hogy Magyarország lazább szabályok szerint jár el, olyanokat is covidos halottnak számítva, akiket mások nem?

Tekintsünk el azoktól az országoktól, amelyek demográfiai, társadalmi, gazdasági, szabályozási és más szempontokból radikálisan eltérnek tőlünk, és maradjunk Európában.

A tisztánlátáshoz először is tudnunk kellene, mi a covidos haláleset definíciója Magyarországon.

Ha felmegyünk az osztrák, a cseh, a belga, az olasz, a brit vagy a szlovén járványoldalra, részletes leírásokat találunk erről, néhány esetben még angolul is. Az operatív törzs honlapján nincs ilyen, csak egy-egy nyilatkozatra támaszkodhatunk.Müller Cecília októberben úgy fogalmazott, mindenkit számítanak, „aki elhalálozik, és pozitívnak bizonyult valamikor is”. Ez azt jelentené, mintha akár több hónappal a covidból való felépülése után is bekerülhetne valaki a statisztikába, és nem is írnának elő más feltételt. Ez tényleg példátlanul széles merítés lenne.

Április 19-én már azt mondta, mindenki bekerül a statisztikába, aki halálakor koronavírusos, függetlenül attól, hogy a fertőzés vagy más betegsége miatt halt meg. Ez már logikusabb, és rímel Orbán januári nyilatkozatára is, de ebből sem tudunk meg minden részletet.

Vajon hány napnak kell eltelnie a pozitív teszt után, hogy valaki már ne számítson covidos halottnak? A britek és a szlovének például 28 nappal számolnak, a dánok 30-cal. Az osztrákok egyszerűen a járvány áldozatának tekintenek mindenkit, aki igazoltan covidos, és haláláig nem került be a gyógyultak nyilvántartásába. Elképzelhető, hogy nálunk is hasonló definíció szerint dolgoznak, de az operatív törzset hiába kérdeztük.

Gulyás Gergely miniszter néhány hete azt mondta, Magyarországon olyasvalaki is bekerült a statisztikába, „aki közlekedési balesetben halt meg, és ezt követően koronavírus-pozitívnak találták”. Ha ez így lenne, az teljesen szembemenne az Egészségügyi Világszervezet (WHO) útmutatásával, ami hatalmas piros betűkkel tiltja, hogy az ilyen eseteket covidos halálesetekként tüntessék fel. A WHO kiadványa szerint Kanadában mégis megteszik - bár a kanadai kormány honlapja szerint ott sem -, Magyarországhoz nem fűztek ilyen megjegyzést.

Ezen a halottvizsgálati mintán a covid kísérőbetegségként jelent, de nem ez vezetett a beteg halálához, ezért a WHO szerint nem is kell felírni a statisztikába. A valódi ok a motorbaleset. Forrás: WHO

Van, ahol teszt se kell

A WHO szerint mindenkit be kell venni a statisztikába, aki bizonyítottan vagy feltehetően a fertőzés által okozott betegségben halt meg. Ez meghagyja a lehetőségét, hogy olyanok is bekerüljenek, akiken nem végeztek pozitív tesztet.

Orbán és Müller megszólalásai alapján Magyarországon mindenképp szükséges feltétel a pozitív teszt, ami sok európai országban így van, de nem mindenhol.

Belgiumban azokat is számítják, akikről az orvos a klinikai tünetek alapján valószínűsíti, hogy covidos volt. Egy évvel ezelőtt rengetegen haltak meg idősotthonokban (és máshol) úgy, hogy sosem tesztelték őket. Ezzel a módszerrel akarták elérni, hogy mégse maradjanak ki mindnyájan a statisztikából, egyúttal vállalva, hogy olyanokat is beszámítanak, akiket máshol nem.

Franciaországban más-más szabályokat írtak elő különböző intézményekben. A kórházakban egyértelmű a helyzet, hiszen a koronavírus-teszt vagy a tüdő-CT megmondja, ki covidos, és ki nem. Az idősotthonokban viszont a gyanús haláleseteket is jelenteni kell, akár pozitív teszt nélkül. Ha valaki nem kórházban és nem is idősotthonban hal meg, és nincs pozitív tesztje, az orvos még mindig megjelölheti a halottvizsgálati lapon a covidot, mint ami a tünetek alapján hozzájárulhatott a halálához. Ezeket megerősített és gyanús halálesetekként különítik el a rendszerben, de mindkettő szerepel az összesített statisztikában.

Írországban az első hullám elején még ragaszkodtak a pozitív teszthez, de azóta felírják a valószínűsített haláleseteket is.

Ezekben az országokban tehát megengedőbb definíciót használnak, mint Magyarországon, lakosságarányosan mégis kevesebb halottat tartanak nyilván.A WHO már említett összegzése két csoportra osztja az országokat attól függően, hogy milyen rendszerben rögzítik a halottakat (46. oldal). A csoportokon belül is vannak eltérések, de a tesztalapú megközelítés - amit Magyarország is használ - szerintük hajlamosabb az alulbecslésre, mint a diagnózisalapú. Láttuk, hogy kisebb különbségekkel a brit, a szlovén, a dán és az osztrák adatrögzítés is pozitív teszteken alapul, akárcsak a holland, az olasz vagy a spanyol.

Vannak országok, amelyek a hivatalos definíció szerint felírják a valószínűsített eseteket, de a gyakorlatban ők is pozitív tesztet kérnek. Ilyen például Ciprus, Görögország, Románia és Szerbia.

Koronában vagy koronával?

Áprilisban Orbán Viktor ismét változtatott kicsit az érvelésen. Már nem azt mondta, hogy önmagában a pozitív teszt elvárása miatt bővebb a magyar statisztika, hanem azért, mert „a covidban és a coviddal meghalók közötti különbség nem jelenik meg nálunk”.

Ezt a következő példával írta le: „Hogyha valaki kap egy heveny gyomorvérzést, és meghal, de közben kiderül, hogy covid-fertőzött volt, a kettő dolognak nincs köze egymáshoz, mi beírjuk covid-halálozási esetként, mert ilyen a magyar egészségügyi statisztika. Ezt a legelején is tudtuk, meg is kérdeztem az ezzel foglalkozó szakembereinket, hogy miért ilyen, amire az a nagyon világos válasz volt, hogy mindig is ilyen volt. Egy nagyon konzervatív módon vezetjük az adatokat, és ezen a rendszeren nem kívántak változtatni a szakemberek, tehát továbbra is így fut”.

A WHO azt javasolja az országoknak, hogy ha valaki egyértelműen a fertőzéstől függetlenül halt meg, ne írják fel a statisztikába. A motorbalesetes példa mellett ilyen, amikor valaki infarktust kap, majd szívelégtelenségben meghal. Ilyenkor hiába írják fel a halottvizsgálati lapra a covidot kísérőbetegségként, a WHO szerint nem kell rögzíteni.

A valódi halálok itt sem a covid, hanem az infarktus. A fertőzést csak kísérőbetegségként tüntették fel. Fotó: WHO

Az Orbán által emlegetett „covidban vagy coviddal” kérdés létező probléma, de nem arról szól, hogy felírjuk-e a fertőzéstől független haláleseteket.

A járvány elején máshol is vitákat váltott ki, számolni kell-e azokat, akik nem közvetlenül a covid miatt, mégsem attól függetlenül haltak meg. Olyan emberekről van szó, akik amúgy sem voltak egészségesek, például tüdőbajokkal, szív- és érrendszeri betegségekkel küzdöttek, vagy cukorbetegek voltak. A fertőzés képes felgyorsítani az állapotromlást, és halálos szövődményekhez vezethet.

Az ilyen eseteket a WHO szerint is számolni kell, íme egy példa, ahol az elhunytnak számos betegsége volt, de a covid egyértelműen hozzájárult a halálához. (Ráadásul még pozitív tesztje sem volt, de ez most nem lényeges.)

A covid itt nem kísérőbetegségként jelenik meg, hanem az illető halálának egyértelmű okaként, noha közben más betegségekben is szenvedett. A WHO ajánlása szerint fel kell venni a statisztikába. Forrás: WHO

Csehországban, ahol lakosságarányosan a második legmagasabb a covidos halálozás, a WHO ajánlásának megfelelően járnak el. Mindenkit számítanak, akinél a covid nemcsak kísérőbetegségként jelenik meg a halottvizsgálati lapon. Világosan leírják, hogy a pozitív teszt is feltétel, akárcsak Magyarországon.

A német közegészségügyi intézet honlapján is szerepel, hogy rögzítik a „covidban és coviddal” meghalt embereket, pont úgy, mint Magyarországon. Náluk is csak a teszttel igazolt pozitívak kerülnek fel a listára (a gyanús eseteket haláluk után is tesztelik).

Abban tehát, amiről Orbán áprilisban beszélt, nincs semmi különleges, a „covidban és coviddal” meghalt embereket máshol is nyilvántartják, a nemzetközi ajánlás is ebbe az irányba tereli az országokat. Az sem kirívó, hogy pozitív tesztre van szükség.

Tényleg van különbség a módszertanokban, ezért az összehasonlítás nem tökéletes, de ez nem jelenti azt, hogy nincs is értelme. Sőt, a jelek szerint Magyaroszág nem is lóg ki a sorból különösebben.Konkrét, nyilvános definíció híján mégis kérdéses, bekerülnek-e a statisztikába azok, akiknél a covid kísérőbetegségként szerepel (vagyis a WHO szerint nem kellene bekerülniük). Gulyás motorbalesetes példája szerint igen, de nem egyértelmű a helyzet.

Októberben beszámoltunk egy férfiról, aki még tavaly áprilisban halt meg, 68 évesen. A fertőzés kísérőbetegségként szerepelt a halottvizsgálati lapján, bár diagnosztizálták nála a tüdőgyulladást. Egyéb alapbetegségei alapján nem lehetett beazonosítani a koronavírusos elhunytak listáján: másnap felkerült ugyan egy 68 éves férfi, de nála daganatos megbetegedést is írtak, ami az illetőnek nem volt. A jelek szerint tehát ő nem került be az adatbázisba, lánya is hiába kereste, majd írt és telefonált különböző állami szerveknek, nem kapott érdemi választ.

Cikkünk megjelenése után Müller Cecília azt mondta, az illető szerepel a listán, de nem árulta el, hol. Egyértelművé tehette volna, ha megmondja, hányas sorszámú elhunytra gondol, de utólag is hiába kérdeztük.

Egy novemberben, 80 évesen elhunyt férfi halottvizsgálati lapján szintén kísérőbetegségként jelölték meg a covidot. Neki is volt pozitív tesztje (a kórházban kapta el a fertőzést), de tünetei nem. Halála másnapján felkerült a listára egy 80 éves férfi, de az alapbetegségeknél hónapok óta azt írják: „feltöltés alatt”, így képtelenség megmondani, őt jelöli-e.

Mindenesetre ha a vírustól egyértelműen független, „motorbalesetes” haláleseteket is rögzítenénk, az tényleg ritka gyakorlatnak számítana, ezért feltételezhetjük, hogy a WHO-s összegzésben is szerepelne. De ott semmilyen kiegészítést nem fűztek Magyarországhoz.

Na jó, nézzünk valami teljesen mást!

Amikor a covidos halálozási adatok már nagyon rosszul festettek, Orbán Viktor új mutató után nézett: ez a többlethalálozás, amit azóta is szívesen idéznek a kormány tagjai.

Valóban érdemes figyelni a többlethalálozást, hiszen a legkisebb koronavírusos adatgyűjtési különbségeket is kiszűrhetjük vele. Ez a szám megmutatja, hogy adott időszakban mennyivel halnak meg többen bármilyen okból, mint a megelőző néhány évek átlagában ugyanakkor.

Itt tehát tényleg nincs különbség fertőzésben és balesetben meghaltak közt, viszont átfogóbb képet kaphatunk a járvány hatásáról. Nem szalasztjuk el azokat a covidos halottakat sem, akiket sosem teszteltek, és azokat sem, akik a járvány miatt nem fértek hozzá más típusú egészségügyi ellátáshoz.

Persze itt is vannak nehézségek. A halottak nem kerülnek be egyik napról a másikra a statisztikába, sőt a normális ügymenet szerint hónapokkal később, visszamenőleg is bőven korrigálják a számokat. Így van ez a Központi Statisztikai Hivatalnál (KSH) is, és nyilván nem minden országban dolgozzák fel ugyanolyan tempóban az adatokat. Ezért ebben az esetben is igaz, hogy az idő múlásával kaphatunk egyre pontosabb képet a helyzetről.

A második hullámban több mint másfélszerese volt a magyar halálozás az elmúlt évek átlagának. Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban, Szlovéniában és Luxemburgban ennél is rosszabb volt a helyzet, de minden más uniós országban jobb.

A harmadik hullám sokkal több covidos áldozatot követelt, mint a második, ezért nem lenne meglepő, ha a többlethalálozás is magasabb lenne, de ezt még korai megítélni. Azt már látjuk, hogy március közepén a többlethalálozás csak két országban haladta meg a magyart, és ehhez is fognak még utólag hozzátenni. A KSH alapján 1983 óta nem volt olyan halálos márciusunk, mint az idei.

Ha azt hiszi, hogy a többlethalálozással eljutottunk a végső, objektív, legigazabb mutatóhoz, amit mindenki ugyanúgy elfogad, és nem lehet tovább csavargatni, sajnos téved.Tóth G. Csaba a KSH Népességtudományi Kutatóintézetében kiszámolta, hogy a járvány közel 14 ezerrel növelte meg a halottak számát 2020-ban. Nem sokkal később a KSH elnöke már nyolcezres többletről beszélt az MTI-nek, hozzátéve, hogy az EU-ban csak öt országban volt arányaiban kisebb a többlethalálozás, mint Magyarországon.

A kutatóintézeti tanulmányból még az derült ki, hogy a többlethalálozás jóval meghaladja a hivatalos covid-áldozatok számát. A második verzióból pedig már az ellenkezője, amiből az elnök le is vonta azt a következtetést, hogy transzparens a magyar nyilvántartás.

Ez azért lehetséges, mert az elnök a teljes tavalyi évet nézte, benne az első hónapokkal, amikor még egyáltalán nem volt járvány Magyarországon. Nyilván ez jelentősen feljavítja az adatokat.

A KSH elnöke azt is kiemelte, hogy a magyar adat kedvezőbb a németnél, de ez csak úgy jöhetett ki, hogy a magyar adaton elvégzett egy korrekciót, amit a németen nem. Erről Csibra Gergely professzor írt részletesen „A KSH elnöke valótlan adatokat közölt a többlethalálozásokról” címmel. A KSH erre kiadott egy táblázatot, amivel éppen a saját elnökét cáfolta.

Címlapkép: Attila KISBENEDEK / AFP