Indiában az oltásra interneten vagy okostelefonos applikáción keresztül lehet regisztrálni, a jelentkezés során lakcímet is meg kell adni. Az országban élő közel 1,8 millió hajléktalannak így kevés esélye van, hogy vakcinához jusson.
„Nincsen telefonom, nemhogy okostelefonom, amivel letölthetném az applikációt. Nincsen személyi igazolványom sem, és még ha csináltatnék is egyet, milyen lakcímet írassak rá?”
- mondta a Vice-nak Rani, egy 28 éves hajléktalan fiatal, aki Új-Delhi hajléktalanszállóin tölti az estéit.
Rani szerint a politikusok a választások előtt előszeretettel látogatják a szállókat, de amikor segítséget kéne nyújtaniuk, nincsenek sehol.
Anjali Rai, a dalitok, az indiai kasztrendszer kirekesztettjeinek a jogaiért harcoló aktivista szerint a kormány oltási szabályainak katasztrofális következményei lesznek a hajléktalanokra nézve.
„A legtöbbjük írástudatlan, és nem tud az oltási programról, és ezért a kormány a felelős, mert nem foglalkoztak ezzel az információs szakadékkal”
- mondta.
Dev Pal, egy hajléktalanokat segítő szakember szerint a hajléktalan emberek kifejezetten veszélyeztetett csoportnak számítanak a járványban, mert az életkörülményeik nem teszik lehetővé a távolságtartást.
A regisztrációhoz telefonszámra is szükség van, sok hajléktalannak pedig nincs mobilja. Egy telefonszámmal pedig maximum négy embert lehet regisztrálni, így még ha valakinek van is telefonja, csak néhány társának tud segíteni vele.
A szállókon élő hajléktalanok félnek, hogy elkapják egymástól a vírust.
„Nagyon közel kell aludnunk egymáshoz. Ugyanazokat a közösségi mosdókat használjuk. Ki ment meg minket, ha megfertőződünk?”
- mondta Sonu. A férfi Új-Delhi egyik kórházához közel, egy hajléktalanszállón tölti az éjszakáit.
„Ironikus, nem? Hogy ilyen közel alszunk a kórházhoz, ahova soha nem kerülhetünk be.”
(Vice)