Lovász László: Jobb lett volna, ha a már meglévő magyar egyetemek fejlesztésére fordítják a Fudanra szánt pénzt és energiát

június 12., szombat 7:11

A Népszavának adott interjút Lovász László, az MTA volt elnöke, aki többek között arról beszélt, hogy alapvetően nem hiányzik neki az elnökség, de azért néha eszébe jut, hogy voltak elképzelései, amiket jó lett volna keresztülvinni, de az intézethálózatos átszervezéssel kapcsolatos herchehurca és a világjárvány keresztbe tett.

A nemrég a legjelentősebb matematikai díjjal, az Abel-díjjal kitüntetett Lovász a kutatóhálózat átszervezésével kapcsolatban elmondta, hogy nem tud kiemelkedő feszültségekről, és nem hallott arról sem, hogy bárkinek megmondták volna, mit kutasson vagy mit ne. Az intézethálózat költségvetését pedig megemelték, ami mindenképp jó hír.

Fotó: MTA/Szigeti Tamas

Az interjúban szóba került a Fudan Egyetem terve miatt kitört vita, amivel kapcsolatban a világhírű matematikus elmondta, hogy nehezen tud mit mondani a kínai egyetem budapesti kampuszával kapcsolatos tervekről, hiszen még arra sem adott senki igazi választ, hogy hogyan működne itt az egyetem.

„Nehéz válaszolni, mert arra még senki nem adott igazi választ, ez hogyan fog működni. Nem ismerjük a részleteket, pedig minden ezen múlik. Ki fog ott tanulni, tanítani, a beruházás hogyan térül meg Magyarországnak? Magyar diákoknak biztosítanak-e helyeket, lesznek-e ösztöndíjak, amelyekkel a tehetséges, de kevésbé tehetős fiatalok is bekerülhetnek? Az biztos, hogy Kína hatalmas lépéseket tett előre a tudomány területén. A kínai egyetemek, mint a sanghaji Fudan vagy a pekingi Tsinghua Egyetem, több nemzetközi rangsorban előkelő helyen szerepelnek. Azt is érdemes hozzátenni, például a természettudományok terén nem érdekes, hogy az egyetem alapszabályában mennyire jelenik meg a Kínai Kommunista Párt iránti elköteleződés” – mondja Lovász, majd hozzátette:

„Összességében viszont úgy gondolom, jobb lett volna, ha a már meglévő magyar egyetemek fejlesztésére fordítják a Fudanra szánt pénzt és energiát. Nagyon aggaszt, hogy Magyarországról már az érettségi után egyre több fiatal elmegy külföldre továbbtanulni, sokan nem is találkoznak a magyar tudománnyal, a magyar professzorokkal. Persze a tudomány egy nemzetközi dolog, a kutatók sokat költöznek kutatási feladataik miatt, csak az a baj, hogy Magyarország ennek a folyamatnak általában a vesztes felén van.”

Lovász szerint van ugyan esély arra, hogy kiváló tudósokat, kutatókat tartsunk meg vagy csábítsunk vissza, de valószínűleg még hosszú ideig több szürkeállományt fogunk termelni, mint amennyi végül itt marad, és nettó exportőrök leszünk. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, egy olyan szellemi közösség kéne, amiről érezni, hogy nem elszigetelt, hanem a világ élvonalához tartozik.

Az azzal kapcsolatos kérdésre, hogy a magyar kormányt itthon és külföldön is többen tudományellenesnek nevezték, amiért a kutatóhálózatot elszakította az Akadémiától, Lovász elmondta, hogy túl nagy a centralizálási igény a tudomány területén.

„Amit, jobban belegondolva, valóban lehet tudományellenességként értelmezni, mert a tudomány egyik fő ismérve, hogy irányítási szempontból nem tervezhető. Nem lehet előre megtervezni, milyen tudományos sikereket, áttörést érjünk el tíz év múlva. Kevéssé hiszek az esetleges felülről jött kutatási megrendelésekben. Egy autógyárban nyilván nem lehet másképp. De a tudományos alapkutatásban nem lehet semmit előre megrendelni, ez nem így működik.”