Mindig érdekelte a lovassport az olimpián, de sose tudta, mit kell nézni?
2021 július 28., 21:32
Hogy táncol a What is Love-ra az olimpia új sztárja, a Rave Horse?
A tokiói olimpia egyik legnagyobb sztárja a hétvégén a „Rave Horse” lett, aki a Calabriára és a What is Love-ra nyomott le egy tűpontos tánckoreográfiát.
Aki lemaradt, annak mutatjuk:
Valójában az amerikai Steffen Petersről és lováról, Suppenkasperről (becenevén Mopsie-ról) van szó, akik az olimpia díjlovas nagy díj zenés kűrjének (Grand Prix Freestlye) csapatversenyén mutattak be egy úgynevezett kűrt (koreográfiát). (A Rave Horse becenevet csak azért kapta, mert a Tiktok videó készítője egy ponton azt mondja valakinek, hogy Come, and look at this rave horse!) Az amerikai csapat, aminek Steffen Peters is tagja, egyébként annyira jól szerepelt, hogy megszerezték az ezüstérmet.
Arról, hogy hogyan pontozzák a lovassportot és egyáltalán mit kell nézni, ebben a cikkben írtunk részletesen. A videón látott nagy díj zenés kűrben a lovasok nem improvizálnak, hanem előre leadják a koreográfiát, amit meghatározott elemek alapján állítanak össze. Mindhárom jármódban (lépés, ügetés, vágta) kell elemeket teljesíteni, amiknek a kombinációja nehézségi foktól függően több pontot ér. Az elemeket egy lista határozza meg, de azt, hogy ezeket a lovas hogyan köti egymáshoz és hányszor ismétli, már a koreográfián múlik, ami maximum 6 perc hosszú lehet. A többi díjlovas számhoz képest (nagydíj, nagydíj special) itt lehet nehezebb elemeket használni, ilyen például a passage-ban (lebegő ügetés) oldaljárás, amit Mopsie is csinált a videón.
De mégis hogy képes erre a ló? Tényleg hallja a zenét? Egyáltalán mi történik, és miért néz ki úgy, mintha a lovas nem csinálna semmit az ég világon?
Az első, amit a videóval kapcsolatban tisztázni kell: nem, a lovaknak nincs ilyen szintű ritmusérzékük, nem hallják a zene ritmusát, hogy aztán arra lépkedjenek kecsesen. Mindössze arról van szó, hogy Steffen Peters egy látványos kűrt rakott össze, magáért a zenéért pedig Taylor Kade felel, aki egy videóban magyarázta el, hogy Peters kűrjéhez úgy csinálta a zenét, hogy az olimpián is bemutatott koreográfiáról nézett egy korábbi videót, majd megvágta és aláillesztette a kiválasztott dalokat. Mivel a koreográfia lépésszámok szintjén is előre meg van határozva, ezért ha a lovas nem rontja el a kűrt, akkor pont ott jönnek ki a zenei váltások, ahova Kade korábban vágta.
Egyébként Steffen Peters arról híres az amerikai díjlovaglásban, hogy mindig valamilyen elektronikus zenét választ. Például itt is:
link
Forrás
Ha a ló nem a zene ritmusára lép, de akkor tulajdonképpen mi történik?
Az olimpia díjlovas számaiban nyilvánvalóan nagyon magasan képzett lovak vannak, akik szinte automatikusan tudják, hogy mit kell csinálniuk, de valójában mégsem teljesen. A lovak ki vannak képezve az egyes elemekre, de nem maguktól, hanem a lovas utasításaira csinálják meg. Mik ezek az utasítások? A lovaglásban ezeket segítségeknek hívjuk, ilyen a csizma (vagyis a lábszár), a kéz és a testsúly (van ezeken kívül még a hang és a pálca, de ezeket nem lehet használni az olimpia díjlovas számában). Rengetegféle módszer van arra, hogy a lovas hogyan kommunikál a lovával, különböző iskolák szerint tanítják az állatokat az ilyen jellegű mozgásra.
A videón is látszódó elemek közül az első a helyben ügetés, vagyis a piaff, a második lényegében ugyanaz, csak a ló nem egy helyben áll, hanem halad is vele, miközben a lábait egy pillanatra kitartja a levegőben, ezt hívják lebegő ügetésnek vagy passage-nak. Utána nyújtott ügetést láthatunk, amikor a ló úgy üget, hogy előre nyújtja a lábait, aztán pedig passage-ban oldalazást mutatnak be.
Ezeket az elemeket a lovaknak már fiatal korban megtanítják először kézről (amikor a lovas nem a lovon ül, hanem áll mellette), aztán pedig nyeregből is kiképzik. Hogy érthető legyen, pontosan mi történik és hogyan lehet rávenni a lovat egy ilyenre, vegyünk egy példát. A videó elején látható piaffot (helyben ügetést) először kézről tanítják meg a lónak, méghozzá úgy, hogy pálca, csettintgetés segítségével elindítják ügetésbe a lovat, majd a vezetőszár vagy kantár meghúzásával rögtön meg is állítják. A cél, hogy az ügetéseket minél jobban lerövidítsék, vagyis a ló minél kisebbeket lépjen. Annak érdekében, hogy a ló olyan szép magasra emelje a lábát, mint Mopsie is, idomító pálcával megérintik a hátsó lábának csánkját (ez az embereknél a sarok megfelelője, a pata és a lábszár fölött van). Ez persze egy ennél jóval bonyolultabb és hosszabb folyamat, de körülbelül így zajlik a piaff megtanítása kézről. Amikor a ló már elég erős és hajlékony, hogy ezt a feladatot lovassal is kivitelezze, akkor jön a piaff tanítása nyeregből.
Mint korábban volt szó róla, a lovas a csizmájával, a testsúlyával és a kezével is jeleket ad arra a lónak, hogy mit kell csinálni. A kiképzés során a lovas előbb iskolaügetésbe indítja a lovat, ami a lóra nézve sima ügetést jelent, a lovasra nézve pedig azt jelenti, hogy a lovas nem áll fel és ül le a nyeregben, mint a könnyű ügetésnél, hanem végig ülve marad. Ez elsőre nagyon könnyűnek hangzik, de aki ült már lovon az tudja, hogy egy háromdimenziós mozgású állaton ezt nem olyan egyszerű kivitelezni, csak erős combizmokkal lehet ezt nyeregben „pattogás” nélkül maradni.
Ennél fogva az iskolaügetésnél vagy más néven tanügetésnél kicsit másabb a lovas ülése, mint állásban vagy lépésben, ilyenkor ugyanis „mélyen” kell ülni a nyeregben, a felső test pedig 2-3 centivel hátrébb van az egyenestől. Tehát miközben a lovas ebben a pozícióban üget, elkezd rövidíteni a szárakon (köznyelven kantáron), vagyis lényegében a lovas összezárja az ujjait ezzel hajszálnyit meghúzva a szárat, ami nyomást gyakorol a ló szájára a zablán keresztül. Normál esetben ilyenkor megállna a ló, de a lovas közben a csizmájával „előrehajtó segítséget” ad, vagyis a combjaival nyomást gyakorol a lóra, a csizmáját a ló oldalára tapasztja, esetleg a sarkával finoman, ütemesen kocogtatja a ló oldalát, ettől pedig kialakul az egy helyben ügetés, vagyis a piaff.
Ez egy nagyon egyszerűsített leírása annak, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy a ló egy helyben ügessen, és mind a ló, mind a lovas részéről több éves gyakorlást igényel.
A díjlovaglásban minden egyes elemnél kicsit más segítséget kell adni a lónak, máshol van a testsúly, máshol van a csizma, másképp játszik a kéz a száron. Az ilyen díjlovas kűrökben az a nehéz, hogy pontosan, a zene ritmusával megegyezően induljon az elem, és véletlen se csináljon több piaffot a ló, mint amennyi előre ki van számolva.
A videón és úgy általában az olimpiai lovasok esetében viszont mindebből semmi sem látszik, és pont ez is a cél. Minél magasabb szinten lovagol valaki, annál kevésbé látszanak a segítségei és tűnik úgy, mintha a ló magától ropná a Calabriára.
A cikk megírásában segédkezett Pachl Péter, a Magyar Lovas Szövetség „Kiemelt díjlovas edzője”.