Az ember, aki szó szerint emberéleteket masszírozott ki a náci birodalom hóhérából

2021 december 7., kedd 12:15

1942 novembere. Egy 100 kiló körüli, lapátkezű ember találkozik Heinrich Himmlerrel, a náci birodalom második számú, rettegett vezetőjével. Nem először, de a merészségét látva meglepő, hogy nem utoljára.

„Kihasználtam a kedvező pillanatot, és átadtam neki egy listát, a listán 28 holland szerepelt, hat német és négy norvég - mindegyik halálbüntetéssel járó bűncselekménnyel gyanúsítva. Arra kértem, helyezze szabadlábra őket. Himmler gyorsan átfutotta a listát, és ezt mondta: »Lehetetlen kér!«. Mire én: »Tudom, de biztos vagyok benne, hogy hallgatni fog a jó szívére, és futni hagyja őket.« Himmler nagyot sóhajtott: »Rendben! De nem érdemlik meg…”« Aláírta a parancsot, majd hívatta dr. Brandtot, hogy a listán szereplő személyeket azonnal engedjék szabadon.”

Aki a listát a rettegett Himmler kezébe nyomta, és felidézi ezt a történetet, az Felix Kersten, a náci vezető terapeutája.

Róluk szól a Himmler masszőre című könyv.

A cím elsőre talán kicsit komikusnak tűnik, mintha elfogyott volna mostanra a téma a náci vezetőkről, így jöjjön Göring táncosnője, Goebbels harisnyakötője vagy Hitler borotvapamacsa.

François Kersaudy francia történész könyve ennél sokkal több. Az SS-t, a rendőrséget és a politikai rendőrséget irányító, a haláltáborokat felügyelő Himmler és egy életmentő különös kapcsolatáról szól, aminek köszönhetően végül sok tízezer ember menekült meg a haláltól. Felix Kersten a Zsidó Világkongresszus 1947-es memoranduma szerint 100 ezer különböző nemzetiségű zsidó életét mentette meg, és a 100 ezerből legalább 60 ezret a saját életének kockáztatásával.

A könyv szerzője szerint még ennél is valamivel nagyobb számról lehet szó. Bár az végéig érződik a könyvön, hogy nem feltétlenül úgy történt minden, ahogy arra Kersten visszaemlékezik, és ezeket a tévedéseket, túlzásokat a történész igyekszik is helyrerakni, de a masszőr életmentő tevékenységét számos más visszaemlékezés, diplomácia irat, utólagos vizsgálat is alátámasztja.

Kersten életútja a Himmerrel való találkozásig is tartogat hihetetlen, időnként mesébe illő fordulatokat. Úgy derül ki például, hogy különleges érzéke van a masszásterápiához, hogy az első világháború után önkéntesként jelentkezik a finn hadseregbe, azzal a céllal, hogy Finnország után a balti államokat is felszabadítsák a Vörös Hadsereg kiűzésével. (Kersten az egykori orosz birodalomban, a balti államokat magában foglaló Livóniában született, német származású családban.) Az egyik ütközetben egy teljes napot és az éjszakát is egy mocsárban hason fekve tölt, reumás lesz, lábra állni is képtelen. Egy finn kórházban ápolják - megkapja a finn állampolgárságot is -, lábadozás közben kezd érdeklődni a finneknél népszerű masszázsterápia iránt, be is segít, már ott felfedezik, hogy kincset ér a keze. Finnországban kitanulja, amit ott lehet, majd Berlinbe küldik, mert ott még fejlettebb a masszírozás terápiája.

Ezután jön az a rész, ami olyan, mintha egy misztikus regény részlete lenne: Kerstent 1922-ben Berlinben bemutatják Ko doktornak, aki Kínában született, de egy tibeti kolostorban nevelkedett, itt lett előbb szerzetes, majd láma. Ko 14 éven át tanulja a kínai és tibeti orvoslást, majd 21 évesen Londonba küldik, hogy a nyugati orvostudománnyal is megismerkedjen, le is diplomázik. Amikor bemutatják neki, megkéri Kerstent, hogy masszírozza meg. Miután ez megtörténik, némán felöltözik, majd közli: „Fiatal barátom, amit tud, az nagy semmi, sőt a semminél is kevesebb, de 30 éve várok magára”. Merthogy a horoszkópjában meg van írva, hogy ebben az évben találkozik valakivel, akit nem tud semmit, de megtanítja mindenre. 3 évig képzi Kerstent, majd Tibetbe távozik, mert egy másik jóslat szerint már csak 8 éve van hátra, és fel akar készülni a halálra.

Az ő pácienseit veszi át Kersten 27 évesen. A fizio-neurális módszer lényege az idegszövetek megfelelő masszírozással való kezelése és megerősítése. Súlyos gyulladásra, daganatos megbetegedésre, szívelégtelenségre vagy előrehaladott érelmeszesedésre nem jó a terápia, de nagyon sok mindenre igen, Kersten időnként csodával határos javulást ér el számos betegnél a súlyos tünetek enyhítésével vagy teljes megszüntetésével. Ilyen páciense például a holland királynő férje, akinek az orvosok már csak fél évet jósoltak, de Kersten jelentősen meghosszabbította az életét. Hálából felajánlják neki, hogy telepedjen le Hollandiában, innentől kétlaki életet él Hága és Berlin között. Bejáratos lesz a legbefolyásosabb körökbe, rengeteg pénzt keres, a legvagyonosabb családok adják kézről kézre. A tökéletes életét a háborúra készülő nácik rombolják le. De egészen váratlan fordulattal Kersten lehetőséget is kap arra, hogy manipulálja a legrettegettebb nácit.

Felix Kersten Fotó: Photo12 via AFP

Kerstent egyik régi pácinense ajánlja be Himmlernek, 1939. március 10-én találkoznak először, majd még legalább 200 alkalommal. Kersten minden találkozójukról feljegyezést készített. Mint később kiderül, erről pontosan informálták Himmlert is, később szóba is kerül köztük, de miután Kersten nem tagadja, Himmler nem börtönbe csukatja, hanem azt mondja neki: „Jól teszi Kersten Úr, csak így tovább. Így legalább Ön tudni fogja, hogy pontosan mi történt, amikor mi történelmet csináltunk. És elmondhatja az utókornak, hogyan alapították meg a Nagynémet Birodalmat”.

Pedig már az első találkozásukról úgy ír a csodamasszőr, hogy az aligha nyerte volna el Himmler tetszését: „Már első pillantásra látni lehetett, hogy nem kedveli a sportot. (…) Az első benyomásom az volt, hogy jelentéktelen, átlagos ember. Úgy nézett ki, mint egy általános iskolai tanító, aki minden szíre-szóra körmössel büntet. (…) Tudálékos volt, miszticizmusra hajlamos, és sokat olvasott. Egyszóval különös fickó és beteg ember.”

Számos problémája közül Himmlert a gyomorgörcs kínozta leginkább. Kersten megvizsgálja és megállapítja, hogy a szimpatikus idegrendszer deregulációja a probléma. Csodát, végleges gyógyulást nem ígért Himmlernek, de azt igen, hogy rendszeres kezelésekkel enyhíteni tudja a fájdalmát, és ezt már az első alkalommal bizonyítja is. Hogy mennyire szövi át kettejük történetét maga a történelem, az rögtön az elején kiderült: Himmler kénytelen megszakítani az ígéretesen induló kezeléseket, mert március 15-én Hitlerrel Prágába utazik, hogy megünnepeljék Csehszlovákia egyetlen puskalövés nélküli elfoglalását. Ennek apropóján Himmler személyesen ellenőrzi a kommunisták, zsidók, emigráns németek letartóztatását.

Heinrich Himmler Fotó: AFP

A csodakezű masszőr pedig eközben Hollandiába utazik, hogy egyeztessen a holland hadsereg főparancsnokával - a fiának az életét megmentette Kersten -, aki korábban arra kérte, hogy a német kapcsolatait kihasználva tudja meg, készülnek-e a nácik Hollandia elfoglalására. Így kezdődik Kersten kissé botcsinálta James Bond küldetése, rendszeres kapcsolatot tart holland, finn és svéd diplomatákkal, és kezdetét veszi embermentő tevékenysége is.

Kersten eleve nem kért pénzt a kezelésekért. A többi főnácitól eltérően Himmler legalább korrupt nem volt, így nem is igen tudta volna kifizetni Kersten tarifáját. Kersten azt mondta, hogy majd megbeszélik később, hogy mivel tartozik Himmler. Majd amikor a Hollandiát megszálló németek elkezdték letartóztatni Kersten ismerőseit, úgy érezte, hogy közbe kell lépnie.

Kersten az első lépéseket úgy írja le, hogy „gyakran úgy alkudoztunk, mint két lókupec a vásárban. Mondjuk volt egy 20 fős listám, csupa olyan személyről, akit ilyen-olyan okokból őrizetbe vett a Gestapo, és ha a barátaim vagy ismerőseim megkértek, lépjek közbe az érdekükben, mindig vártam a legközelebbi kezelésig, hogy szóba hozzam a dolgot. (…) Ekkor csak annyi teendőm volt, hogy felhívjam a figyelmét a gyanúsított személyek feddhetetlen és tisztességes voltára, meg arra, hogy miért is volna kívánatos azonnali szabadlábra helyezésük. Legtöbb esetben Himmler nem is nagyon akarta tudni, hogy tulajdonképpen miért csukták le ezeket az embereket, inkább arra volt kíváncsi, ki emelt szót értük. Ilyenkor gyorsan átfutotta a listát, majd így szólt: »Mennyit akar ezek közül kiszabadítani? Húszat? És ha sikerül, mondja, mennyivel lesz jobb Önnek? És az embereim mit fognak gondolni erről? Kap öt embert. Ha ennyivel nem éri be, akkor nem kap semmit.« Előfordult, hogy csak az első ötöt engedte szabadon a listán szereplők közül, néha az utolsót is, de mindig önkényesen, pillanatnyi szeszélye szerint.” Ezután Kersten Himmler titkárával, doktor Brandttal még egy kicsit kibővítette a listát, amit a Reichsführer végül ellenőrzés nélkül aláírt. (Mindeközben Himmler egyáltalán nem tett semmit a saját rokonai érdekében, a SS-ben szolgáló, homoszexualitással megvádolt unokaöccsét hagyta kivégeztetni.)

Hogy mindez hogyan csapódott le Himmler környezetében? A titkára valóban sokat segített Kerstennek, még megtoldva a listákat, de sokkal többen voltak, akik inkább gyanakodva figyelték, és alig várták az alkalmat, hogy börtönbe zárják.

A könyv szerzője idéz egy SS-ezredest:

„Többször is utasítást kaptunk az SS Reichsführertől, hogy egyes letartóztatásban lévő személyeket engedjünk szabadon. Mondtam is Rauternak: »Megint egy névsor, amit ez a kibaszott finn orvos kimasszírozott a Reichsführerből«”

Kersten legalább 200 alkalommal kezelte Himmlert, aki mindig kész volt a kompromisszumokra, ha görcsök kínozták, majd fölényeskedni kezdett, amikor jobban lett. De a szavát többnyire állta.

A masszőr leírásából kettős kép alakul ki Himmlerről. Miközben tényleg rengeteg ember börtönbe vetéséért, megkínzásáért, haláláért felelős, Kersten szerint ahhoz túl gyáva volt, hogy saját kezűleg öljön meg valakit. Megszervezni viszont megszervezte a tömeggyilkosságokat.

Himmler állandó félelme volt, hogy elveszíti Hitler bizalmát, az egymást gyűlölő náci legfelső vezetők pedig kihasználják a hibáit és befeketítik a hírnevét.

Kizárólag az volt a fontos számára, hogy amit csinál, az tetsszen Hitlernek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Kerstennek egy bejegyzése arról, milyen állapotban köszöntötte őt Himmler, aki egy nappal korábban előadta az elképzeléseit Hitlernek a meghódított keleti területen letelepített földműves katonákról:

„El sem tudja képzelni, milyen boldog vagyok, Herr Kersten! A Führer nemcsak meghallgatott, de szokása ellenére egyetlen egyszer sem szakított félbe. (…) Még helyeselte is a javaslataimat, kérdéseket tett fel, és olyan fontos részletekre is felhívta a figyelmemet, amikre nem is gondoltam. (…) Ez volt életem legszebb napja!”

Kersten egyébként megpróbálta felhívni néhány buktatóra a figyelmet, amire Himmler azzal vág vissza: „Úgy látom, Herr Kersten, maga még a Führernél is okosabbnak képzeli magát”.

A terápiák végleges gyógyulást valóban nem hoznak Himmlernek, csak rövid időre javítják az állapotát. És talán ez volt a legszerencsésebb helyzet. Himmler ugyanis elkezd függeni az által csak Buddhának nevezett masszőrtől, egyre bizalmasabb viszony alakul ki közöttük. Annyira, hogy Kersten is folyamatosan emeli a tétet, és már nem csak az ismerőseit, vagy az ismerősei által beajánlott embereket próbálja megmenteni alkalmanként. Himmler elhívja például Finnországba, ahol Kersten összejátszik a finn felső vezetéssel abban, hogyan tudnák elszabotálni Himmler kérését a finn zsidók kiadására.

Bár sok mindennel henceg Himmler a doktorának, a náci haláltáborokban történő borzalmakat még előtte is szépíteni próbálja. Kersten azonban egyre több információhoz jut, és egyre több embert igyekszik kimenekíteni onnan. A lehetőségei azonban korlátozottak, főleg, ha zsidókról van szó. Skandináv foglyok életének megkímélésébe könnyebben megy bele Himmler.

Ahogy halad a háború a végkifejlet felé, Kersten egyre nyíltabban próbálja rávenni Himmlert, hogy állítsa félre Hitlert, vegye át a birodalmat, és kezdjen tárgyalásokat a háború befejezéséről. Himmler, ha időnként el is játszik a gondolattal, hiszen Hitler környezetéből magát tartja a legtöbbre, aki valóban alkalmas lenne a birodalom irányítására, a végén mindig visszahőköl a lehetőségtől, és a Hitler melletti hűséget választja. Kersten még asztrológust is próbál bevetni, Himmler ugyanis komolyan hitt a csillagjóslásban, órákon keresztül faggatta az asztrológust, hogy milyen esélyei lennének a birodalom átvételére, de végül lebeszélte magát.

Hogy ez a kegyetlen megtorlásokat levezényelő hóhér, aki egyben udvaronc is, néha milyen nevetséges tudott lenni, arra Kersaudy felhoz egy példát. 1945 elején Himmlerre bíztak egy 40 hadosztályból álló hadseregcsoportot, bár semmilyen katonai tapasztalata nem volt, ő a rendőri megtorlások szakértője volt. Megtiltja a meghátrálást, kivégezteti a dezertőröket. De közben utasításokat ad, hogy az SS karácsonyi kalendáriuma elkészüljön 1945 november elsejére, hogy idejében szét lehessen majd küldeni azokat, érdeklődik, hogy Hitler elvállalná-e egy törzsőrmester nyolcadik gyerekének a keresztapaságát, elrendeli, hogy a csizmaviselet csak a harcoló alakulatok katonáinak legyen fenntartva, új hűségeskü-szöveget irat az SS-egységek kötelékében harcoló ukránoknak. Parancsot ad ugyanakkor a politikai foglyok likvidálásának felgyorsítására. De közben teljesíti egy ígéretét, amit a masszőrének tett: „tévedésből” Svájcba irányít egy 2700 zsidóból álló transzportot.

Ami a legnagyobb téttel bírt a náci birodalom összeomlásának utolsó heteiben: valóban felrobbantják-e a koncentrációs táborokat, ha a szövetségek megközelítik azokat. Kerstennek - aki életét kockáztatva repül Svédország és Németország között - óriási szerepe volt abban, hogy ezt a parancsot Himmler leállíttassa. Sőt annak a teljesen szürreális találkozónak a megszervezésében is oroszlánrészt vállalt, ami Kersten németországi birtokán jött létre. Himmler ugyanis nagy titokban - abban bízva, hogy ezzel jó pontokat szerez a szövetségeseknél - végül hajlandó volt találkozni a Zsidó Világszövetség svédországi képviselőjével. A tárgyalás arról szól, hogy Himmler engedjen ki Svédországba zsidó foglyokat a ravensbrücki táborból a Vöröskereszt szervezésében, és valóban intakt módon hagyják hátra a haláltáborokat. Himmler előbb hosszasan szónokolt arról, hogy miért volt indokolt a zsidók ellen fordulniuk, mindezt egy olyan embernek, akinek több hozzátartozója is meghalt haláltáborokban, majd mégis belement az egyezségbe.

A számos meghökkentő rész után jön az, amire igazán nem számít az ember. A békekötés után jöhetett volna el Kersten nagy pillanata, de nem jött el. Egészen kicsinyes bosszúk, féltékenykedések és olyan politikai kavarások jöttek, amik kis híján megakadályozták, hogy Kersten titokban tartott tevékenységéről értesüljön a világ, és életmenő helyett helyett náci kollaboránsként vonuljon be a történelembe. Csak 1953-ban kapja meg a svéd állampolgárságot, miután nagy nehezen elismerik, hogy valóban több tízezer ember sorsát befolyásolta a varázskezeivel.

François Kersaudy: Himmler masszőre - Egy elfeledett embermentő története

Corvina Kiadó, fordító: Ádám Péter

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt