Szerelemről igazán jó filmet nagyon nehéz úgy forgatni, hogy ne legyen szirupos, blőd, közhelyes vagy túl drámai, és ennek fényében A világ legrosszabb embere minden túlzás nélkül csodálatos film. Ráadásul nemcsak a szerelmi szálat, hanem az önálló élet elkezdésével járó bizonytalankodást is elég pontosan mutatja be, szóval Joachim Trier rendező tulajdonképpen dupla bravúrt hajtott végre. Mindezt olyan finom eszközökkel, hogy hosszan kellett gondolkodnom azon, hogyan is érte ezt el. Hát semmi extra!

Mert ebben a történetben tényleg az égvilágon semmi különleges nincs: a huszas éveiben járó Julie (Renate Reinsve) nagy erőkkel próbál rájönni, hogy mihez kezdjen magával, és megtalálni azt, hogy kinek az oldalán hajtsa végre a felnőtt élet nevű mutatványt.