Az 55 éves Joe McCarthynak kis kertészeti vállalkozása van a skóciai Falkirkben, a 45 éves Gary Taylor pedig neki dolgozik. Az ukrajnai helyzet láttán úgy érezték, hogy tenniük kell valamit. Minden bizonnyal sokan vannak ezzel így mostanában a világon, de a két kertész a jelek szerint nem a passzív álmodozás embere, mert ők fel is álltak a monitor elől.
Autóba ültek, elgurultak Ukrajnáig, majd a helyzetet felmérve úgy döntöttek, hogy ott segítenek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, és ahová a nagy segélyszervezetek sem igazán jutnak el. Vagyis menekülteket kezdtek szállítani az egyik legdurvább helyszínről, az orosz határ közelében fekvő, negyedmilliós, egykor csinos műemlékeiről ismert Szumiból. Ahonnan a legfrissebb hír az volt, hogy az oroszok éjszaka megint bombázták a város lakónegyedeit, aminek legalább tíz halálos áldozata van, köztük gyerekek.
Miközben a két skót haver hétfőn Szumi felé tartott, az országúton utolértek egy orosz konvojt. Kezdetben ártatlan találkozásnak tűnt. McCarthy elbeszélése szerint először intettek nekik, hogy menjenek nyugodtan előre, hogy egy idő múlva azt az utasítást kapják, hogy húzódjanak félre, és az út szélén várják meg, amíg elhalad a katonai menetoszlop.
Csakhogy az orosz katonák egy része jó szórakozási lehetőséget látott az út szélén parkoló civil, külföldi autóban. Volt olyan tankos, aki a gépágyúját, volt olyan katona, aki a gépfegyverét fogta rájuk. Meg olyan is, aki kilőtte két első kereküket.
A konvoj olyan lassan haladt, hogy pár katonának arra is jutott ideje, hogy a járművéről leugorva gyorsan kirabolja őket. Elrabolták a teljes élelmiszerkészletüket és egyikük telefonját is.
McCarthy pompás összefoglalása ugyanerről:
"Elvették minden kajánkat, az összes cigarettánkat és a telefonomat. Aztán kilőtték a kerekeinket, mire néztünk a Gazzel, hogy húha."
De őket végül valamiért nem lőtték ki, sőt, azt is megengedték nekik, hogy továbbmenjenek. Nekik pedig eszükbe se jutott visszafordulni. 20-25 kilométert tettek meg lassan, lapos gumikkal, mígnem helyiektől sikerült használt abroncsokat szerezniük, és azokon folytatták az utat Szumi felé. A helyiek mutatták meg nekik azt is, hogy milyen rejtekúton tudnak eljutni a városba az oroszok felvonulási útvonalait elkerülve.
Megérte: ebben a hétfői körben végül hét embert sikerült kimenekíteniük a bombázott városból. Egy ír és két nigériai egyetemi hallgatót, egy idős ukrán házaspárt és egy ukrán anyát a kisfiával.
Ez azért is bravúros mentőakció, mert Szumiban annyira durva a helyzet és annyira nehéz lelépni, hogy a víz és élelem nélkül maradt egyetemi városban a helyiek mellett becslések szerint 1500-1700 külföldi diák is ott ragadt, köztük 700-nál is több indiai és 400 nigériai.
A skót barátok beszédesebbike, McCarthy úgy értékelte, hogy “nyomorult nap” volt, amikor az orosz konvojjal találkoztak , de megérte nem visszafordulni. Jelenleg jó 300 kilométerre járnak Szumitól, a tervük pedig az, hogy folytatják, és onnan mentenek ki embereket, ahonnan kérés érkezik.
Ez pedig McCarthy tiktokos összefoglalója a nyomorult napról, két helyi és rengeteg lekvár társaságában:
@ready2rocklandscaping Sumy here we are … #fyp #ukraine ♬ original sound - Joseph Mccarthy
Miután biztonságos távolságra kerültek Szumitól, a tökös skót kertész hétfőn felhívta telefonon a feleségét.
"Izgatott volt és sírva fakadt." - idézte fel McCarthy - "Igazából hétfőn volt a születésnapja, és értelemszerűen nem tudtam vele lenni. De dumáltunk, és mondtam, hogy vissza tudnánk menni Umanba és kimenteni ezeket az embereket, mire azt mondta, hogy menjetek csak. Úgyhogy ezt fogjuk tenni."
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.