Fukuyama nem adja fel: igenis rohadnak a tekintélyuralmi rezsimek
Elsőre nem jött be, de hátha most. 1989-es, az őt egy csapásra híressé tevő esszéje, A történelem vége? (majd az annak alapján írt könyve) után kiköszörülné a csorbát Francis Fukuyama amerikai politikatudós. Akkori jóslata, hogy a hidegháború lezárultával az egész világon véget ér az ideológiai harc, és mindenhol a liberális demokrácia lesz a meghatározó politikai berendezkedés, finoman szólva nem vált valóra.
Nem kell végigelemezni az elmúlt 25 évet, elég csak ma körülnézni: a diktatórikus berendezkedésbe visszacsúszott Oroszország Ukrajnában háborúzik, mert Vlagyimir Putyin vissza akarja állítani befolyását a volt szovjet érdekszféra országaiban. Kínában épp kongresszust tart a kommunista párt, és az évtizedekkel ezelőtt hozott korlátozások eltörlésével a küldöttek szinte biztosan lehetővé teszik, hogy a maga köré lassan Maóéhoz mérhető kultuszt építő Hszi Csin-ping államelnök-pártfőtitkár bármeddig hatalomban maradhasson.
Az USA előző elnöke az a Donald Trump volt, aki alapjaiban támadta az ország hatalommegosztásra épülő demokratikus berendezkedését, és aki máig képtelen feldolgozni 2020-as vereségét, ám ennek dacára 2024-ben ismét jó eséllyel indulhat az elnökségért. Nekünk, magyaroknak pedig tényleg nem kell messzire tekintenünk, hogy lássuk, a történelem nem ért véget: a saját országunk a szemünk láttára alakult át euroatlantista orientációjú liberális parlamenti demokráciából egy Peking és Moszkva felé húzó nacionalista tekintélyuralmi rezsimmé, a folyamatot pedig épp megkérdőjelezhetetlen hatalmú vezetője, Orbán Viktor nevezte illiberálisállam-építésnek.
Fukuyama jóslata tehát óvatos fogalmazással is minimum elhamarkodott volt, és a szkeptikusoknak lett igazuk: a világ legalább annyira megosztott ma, mint amilyen 1989-ben volt. Fukuyamát tudományos körökben inkább jó nevű közértelmiségi közíróként tartják számon, akit nem szabad túl komolyan venni.
Ő pedig épp most, amikor már a nukleáris háború sem tűnik teljesen irreális lehetőségnek, újabb esszével jelentkezett, hogy bizonyítsa, igenis neki volt és van igaza. Az Atlanticon megjelent Újabb bizonyítékok, hogy most aztán tényleg vége a történelemnek (More Proof That This Really Is the End of History) című írása arról szól, hogy a látszólag erős tekintélyuralmi államokat valójában rendszerszintű, alapvető gyengeség jellemzi, a liberális, jogállami demokráciák pedig mindent túlélnek, és továbbra is a legvonzóbb alternatívát jelentik.
Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.