Ahogy a vadászat betiltásának köszönhetően elkezdett nőni a hosszúszárnyú bálnák száma, az ausztrál kutatók arra lettek figyelmesek, hogy az egyre több egyedtől egyre kevesebb éneklést lehet hallani.
A kelet-ausztráliai hosszúszárnyú bálnákat az 1960-as évekre a regionális kihalás fenyegette, addigra már csak nagyjából 200 bálna maradt. A számuk azonban újra nőni kezdett, és 2015-re elérte a 27 ezret, ami megközelíti a bálnavadászat előtti szintet.
„Egyre nehezebb volt ténylegesen énekeseket találni. Amikor kevesebben voltak, akkor többet énekeltek, de most hogy sokan vannak, nem kell annyit énekelni” -mondta az AP hírügynökségnek Rebecca Dunlop tengerbiológus, aki több mint két évtizede tanulmányozza a Nagy-korallzátony közelében szaporodó bálnákat.
A kutatók az 1970-es években kezdték tanulmányozni a púpos bálnák bonyolult énekét. Csak a hím bálnák énekelnek, ezek a dallamok szerepet játszhatnak a társak vonzásában és a dominancia érvényesítésében.
A Nature Communications Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a bálnák népsűrűségének növekedésével az udvarlásuk is megváltozott. Ezek a dallamok ugyanis a magány jelei lehettek.
Míg 2004-ben tíz hímből kettő énekelt, egy évtizeddel később ez az arány 10-ből 1-re csökkent. Dunlop szerint az éneklésnek akkor volt kiemelkedő szerepe a társak keresésében, amikor a populációk erősen megfogyatkoztak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.