Magyarország akkumulátor-nagyhatalom lesz, ha akarják ezt a magyar emberek, ha nem - egyre érzékelhetőbben ez a magyar kormány által kijelölt iparpolitikai irány. Az elmúlt hónapokban egyre hevesebb tiltakozást váltott ki a Debrecenbe tervezett óriásberuházás, a kínai CATL gyára, de más, már épülő vagy már termelő gyárak ellen is tiltakoztak helyi lakosok, környezetvédők, egyéb civil csoportok, mindhiába.

A leggyakoribb ellenvetés az ellen, hogy a kormány egymás után vonzza ide az akkugyárakat, hogy ennek a termelésnek olyan energia- és vízigénye van, amit a magyar energiatermelés és egyre inkább elapadó vízkészlet mellett nem lehet biztosítani. Arról viszont kevesebb szó esik az akkugyárakról szóló vitákban, hogy milyen lesz ezekben a gyárakban dolgozni. Ebből a szempontból vizsgálta meg a kérdést nemrég megjelent, átfogó tanulmányában Czirfusz Márton gazdaságföldrajzos, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója és az Eötvös Loránd Kutatói Hálózat Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpont külső munkatársa. A Friedrich-Ebert-Stiftung gondozásában megjelent tanulmánya szerint az akkumulátorgyárakban elérhető alapfizetések nem fedezik a tisztességes megélhetést, ezekben a gyárakban főként nagyon kiszolgáltatott külföldi munkások dolgoznak majd, a szakszervezeteknek pedig nagyon nehéz dolguk lesz, ha javítani akarnak a munkakörülményeken. Czirfusz Mártonnal arról is beszéltünk,

• miért hasonlít az elektromos autók gyártása jobban a mobiltelefonokéra, mint az autókéra,
• mi történhet a magyar autóiparral az akkugyárak megérkezése után,
• és honnan jöhetnek dolgozók ezekbe a gigaüzemekbe.

A magyar kormány miért szereti ennyire az akkugyárakat, és az akkugyárak miért szeretik Magyarországot?