„Hazaárulózták a főispánt” – ez egyrészt 2023 eddigi legviccesebb szalagcíme, másrészt egy olyan esemény lenyomata, ami meghatározhatja a NER és Magyarország következő éveit. A januárban a debreceni CATL akkumulátorgyár ellen tiltakozók ugyanis, bár ennek talán még nem voltak tudatában, a rendszer egyik tartópillérét támadták meg, ráadásul úgy, hogy az ellen a hatalom nehezen tud a bevett eszközeivel védekezni.

Tavaly augusztusban jelentették be, hogy a világ legnagyobb akkumulátorgyártó cége, a kínai CATL Debrecen mellett építené második európai üzemét. Egyes számítások szerint ez lenne Magyarország történetének legnagyobb külföldi beruházása, nagyjából 3000 milliárd forint értékben. A helyszín nem véletlen: a közelben tervez elektromos autókat gyártani a német BMW, a CATL nekik is szállítana akkumulátorokat.

A beruházással azonban több gond is van – még a környezetvédelmi problémák számbavétele előtt is.

Ahogy azt részletesebben Győrffy Dóra közgazdász elmagyarázta a 444 Létforgatag podcastjában, a magyar kormány nagyjából azokat a hibákat követi el 70 évvel később, mint Rákosiék, amikor a vas és acél országát akarták felépíteni. A visszaszorulóban lévő, a magyar nemzetgazdaság szempontjából kulcsfontosságú autóipar kiváltására igyekeznek az elektromos autók gyártásában is epizódszerepet kapni – elsősorban az ezekhez használatos akkumulátorokat gyártó cégek Magyarországra vonzásával.

Ezzel azonban a magyar kormány olyan cégeket támogat nagyon sok közpénzzel, amelyek termékeivel kapcsolatban még az sem biztos, hogy valóban ezek hajtják majd a jövő autóit. Ehhez az iparhoz iszonyatosan sok vízre van szükség, miközben Magyarország egy része a klímaváltozásnak is köszönhetően már a kiszáradással küzd. Ráadásul az akkumulátorgyártásnak elképesztő energiaigényei vannak, ezért egy energiaszegény országban éppen annyira tűnik jó döntésnek erre alapozni az ország jövőjét, mint amikor a vas és acél lázálmot kergettük.

Nem a debreceni lenne az egyetlen gyár, ami a várható elektromosjármű-forradalom akkumulátorigényeit elégítené ki. Gödön és Komáromban már működnek az üzemek, Sóskúton, Iváncsán, Nyíregyházán és Győrszentivánon még csak az építésük illetve az előkészítésük zajlik. Mindegyikük építését, működését zajos botrányok, tiltakozások kísérik, amiket az országos politika vagy ignorálással vagy izomból igyekszik megoldani, mint Gödön, ahol a gyár területét egyszerűen elvették az önkormányzattól.

A gyárak elleni tiltakozásokon nem csak környezetvédelmi aggodalmak hangzanak el. A kormány hatalmas összegeket fizet a beruházóknak azért, hogy munkahelyeket teremtsenek. Ráadásul ezekben a gyárakban jelentős részben külföldiek, esetenként még csak nem is fehér bőrű külföldiek dolgoznak, ami a NER xenofób propagandáján nevelkedettek számára elfogadhatatlan. De ettől még a magyar akkumulátorgyárak ellen szaporodó tiltakozások motorja alapvetően a környezetvédelem.

NER a vadonban