A koronavírus miatt három évig szünetelt, de idén újraindult San Pedro Cutudban a keresztre feszítés. A Fülöp-szigeti falu elhíresült népszokása keretében nagypénteken önként jelentkezőket szegeznek fel a keresztre, ami sok turistát vonz a Pampagna tartományban található kis településre.

Idén mintegy tucatnyi férfi regisztrált, de végül csak nyolc volt kellőképpen áhítatos, köztük egy igazi veterán, a 62 éves Ruben Enaje táblaképfestő, akit 34. alkalommal szögeztek fakeresztre.

A rövid keresztre feszítése után tartott sajtótájékoztatóján Enaje elmondta, hogy imádkozott a covid eltűnéséért és Oroszország ukrajnai inváziójának végéért, amely hozzájárult a gáz- és élelmiszerárak világméretű emelkedéséhez. „Csak ez a két ország érintett ebben a háborúban, Oroszország és Ukrajna, de mindannyiunkra hatással van” - fejtegette a világpolitikai helyzetet Enaje, aki két bekötött kezét mutatta az újságíróknak.

A négygyermekes apa lassan szeretné már abbahagyni a vezeklésnek ezt a sajátos formáját, de még a 34. alkalomnál is érezte a fellépés előtti izgatottságot. „Hogy őszinte legyek, mindig ideges vagyok, mert a végén akár meg is halhatok a kereszten” - mondta az AP hírügynökségnek a megfeszítése előtt.

Más településeken bambusz botokkal és ostorokkal verik magukat, pengékkel vagdossák a hátokat vagy üvegszilánkokon lépdelnek mezítláb a hívek. A Fülöp-szigetek ezen jellegzetes népi katolicizmusát az egyházi vezetés nem támogatja, és számtalanszor felszólították már híveiket, hogy mély hitüket és odaadásukat anélkül is kifejezhetik, hogy kárt tennének magukban, és

ehelyett jótékonysági munkát is végezhetnek, vagy vért is adhatnak.

Az ismert katolikus pap és emberi jogi aktivista, Robert Reyes szerint a véres szertartások azt tükrözik, hogy sok filippínóval nem sikerült megismertetni a keresztény tanokat a maguk mélységében, ezért önállóan fedezik fel, hogyan kereshetnek isteni segítséget mindenféle betegségre. „A kérdés az, hogy hol voltunk mi, egyházi emberek, amikor ezt elkezdték csinálni?” - veti fel a pap, aki szerint jobban jelen kellene lenniük a közösségekben, és rendszeresen beszélgetniük kellene a falusiakkal. „Ha elítéljük, akkor csak elidegenítjük őket.” (AP)