Hol vannak már azok az idők, amikor a falvakban nem zárták kulcsra az ajtót. Az idős bányászözvegy jó ideje leshette az utcát, mert amikor kicsit odébb leparkoltunk, máris a kapunál termett, ami nem elég, hogy kulcsra volt zárva, kétszer ráfordítva, egy lánccal is a kerítéshez volt rögzítve.

Idilli hely, a Szabadság út vége ez, szinte karnyújtásnyira fekszenek az eső áztatta, dús hegyek, kőszenet rejtenek a vonulatok, de ma már ez nem érdekes. A nyári konyhában ültünk le, bekapcsolta a szarvasi kávéfőzőt, és elkezdte mesélni a történetet a két kutyáról.

Csernely nem a legszebb napjait éli

Csernely hétszáz lelkesnél alig nagyobb település Miskolctól nyugatra. A 18. században a közeli Ózd csak porfészek volt, Csernely volt a jelentősebb hely, de aztán a fákban gazdag erdőségek közelségének köszönhetően Ózdon épült meg az első vasmű, és ez mindkét település sorsát eldöntötte. A csernelyiek többsége, cigányok, magyarok, bányászni jártak a közeli tárnákba. A földművelés sosem volt erős, egy alföldi ember kineveti ezt a földet, műtrágyázás nélkül nem terem itt semmi, állattartásra jó inkább.

Csernely nem a legszebb napjait éli. Januárban egy 14 éves fiú vert agyon egy 83 éves asszonyt a falu központjában, néhány éven belül ez már a második rablógyilkosság volt, akkor is idős ember volt az áldozat. De volt itt rabszolgatartás – ételhulladékkal etették a fűtetlen pincében tartott nőket, és folyton verték őket –, két szál cigaretta elrablása is, amiért éveket lehet ülni, állatkínzás az erdőben, uzsorázás. Most meg a kutyamérgezések.

„Azt vettem észre, hogy a kutyának folyik a nyála – mesélte az idős asszony. – Később hányt is, ételt nem fogadott el, vizet ivott. Pár nap múlva meghalt.”

Az eset két héttel később a másik kutyával megismétlődött. A faluban állatorvos nincs, „fuvarost kellett volna fogadni”, és még fizetni az állatorvosnak is, miközben az állatokat aligha lehetett volna megmenteni, nagy valószínűséggel fagyállót itattak velük.

A Facebookot pörgeti a bányászözvegy

A Szabadság utca régen Bányász utca volt, az ötvenes években osztottak itt telkeket örök használatra a bányászoknak, akik ikerházakat építettek, általában rokonaikkal fogtak össze. A telkeket a hetvenes évek elején lehetett megváltani 2700 forint körüli összegért. Ma már sok ház üresen áll, vagy új lakók költöztek be, ritkaság az, hogy valaki 1953, az utca megnyitása óta lakjon itt. „A nagyszüleim házába születtem Csernelyen, hároméves voltam, amikor ide költöztünk – mesélte az asszony. – Apa a Farkaslyukba járt, onnan ment nyugdíjba, a férjem is bányász volt.” A nagy bányabalesetek elkerülték a családot, a férjének egyszer az orra tört el, egyszer a mellkasát érte zúzódás.

Három-négy családdal van baj Csernelyen, máshonnan költöztek ide. A falubeliek hozzájuk kötik a betöréseket, és most a kutyák megmérgezését is. Van kamera a faluban, de azt mondják, nem sokat ér, az elkövetők a fejükre húzzák a kapucnit, úgy mennek be a házak udvarára.

Mondandója alátámasztására néhány percenként nyúl okostelefonjához, és a csernelyiek Facebook-oldalán görget addig, amíg meg nem találja a keresett linket, látszik, ami azon az oldalon előjön, az készpénznek van véve. Itt mutat felvételeket a derelyefesztiválról, ezen ő is részt szokott venni. A derelye igazi palóc paraszti étel, ki kell gyúrni a tésztát, héjában megfőzni a krumplit, megpucolni, áttörni, a tésztát csíkban elnyújtani. Közeli rokona a szilvás gombóc.