Bár „sok katona, aki nemzetisége szerint magyar, nem hangsúlyozza ezt”" az ukrán hadseregen belül, egyre többen tépőzárazzák magukra az ukrán zászló mellett a magyart is - derül ki abból az interjúból, amit az Ukrajnáért harcoló magyar származású önkéntesek arca, az ungvári egyetemen tanító filozófus-történész-szociológus-turisztikai szakember, Sándor Fegyir adott az ukrán nemzeti hírügynökségnek, az Ukrinformnak. Az interjút a kárpátaljai származású Gasparus Magnus fordította magyarra és közölte remek blogjában. (Az ukrán-magyar átírás jellege miatt hősünk keresztnevét többféleképpen fordítják magyarra, Gasparus a Fedir verziót használja, de maga Sándor magyar környezetben néha a Ferenc keresztnév formájában alkalmazza.)
A hivatalos ukrán hírügynökség Sándort - akit "híres professzornak" és a "kárpátaljai turizmus atyjának" nevez, azzal mutatja be az ukrán nagyközönségnek, hogy
"a lövészárkok professzora magyar önkéntesekkel alakított ki együttműködést, akik országuk hivatalos semlegessége ellenére segítik az ukrán védőket, és jelentős összegeket költöttek el drónokra, walkie-talkiek-ra és EcoFlowk-ra."Azt a 444 írta meg a magyar olvasóknak, hogy egy civil bloggerekből és zárt Facebook-csoportokból álló laza csoportosulás hogyan gyűjt pénzt Magyarországon és juttat ki az Ukrajnáért harcoló magyaroknak mindent, ami nem fegyver, de hasznos a fronton. (A jótevők munkája a Kárpátaljai Sárkányellátó nevű fb-oldalon követhető.)
Sándor azt interjúban "amikor visszaemlékszem, hogyan indult, még mindig nem hiszem el" felütéssel meséli el, hogyan került kapcsolatba a segítőkész magyarországi magyarokkal. A dolog azután történt, hogy a kárpátaljai önkéntesek, köztük magyarokkal tavaly október 23-án magyar zászlóval vonultak be a harkivi Ambarne községbe, fotóztak és közzétettek egy bejegyzést a neten arról, hogy a magyarok felszabadították az ukrán falut az orosz megszállás alól.
"Sok reposzt érkezett — csak Magyarországon 1,7 millióan nézték meg ezt a fotót. Másnap Oláh Mihály írt nekem, és felajánlotta a segítségét. Vázoltam, amire abban a pillanatban szükség volt — ott álltunk Kupjanszk közelében, 540 méterre az orosz határtól, nagyon kellettek akkumulátorok és töltőállomások, mert ha bekapcsoltuk a generátort egyből lőttek minket. Az együttműködés ezekkel az első akkumulátorokkal és töltőállomásokkal kezdődött."- idézte fel a történteket Sándor.
Az interjú egyik érdekes témája, hogy Fegyir/Fedir Sándor lényegében ezeknek a magyar származású, Ukrajnáért harcoló ukrajnai önkénteseket támogató anyaországi magyarok hatására kezdte el megszámolni, hogy hány, magát magyarnak valló ember harcol e pillanatban aktívan az orosz agresszor ellen.
A listáján jelenleg 374 "magyar nemzetiségű harcos" található. Ők a hadsereg, a területvédelmi csapatok, határőrség és a nemzeti gárda soraiban harcolnak.Arról, hogy ő maga miért kezdett el magyar zászlós felvarrót hordani, Sándor ezt mesélte:
"Szeretnék rámutatni arra a tényre, hogy azt mondhassuk: ennyi magyar, román vagy szlovák van a fegyveres erők soraiban — hogy megmutassuk, egész Ukrajna harcban áll. Amikor tavaly ősszel felszabadítottuk Harkiv megyét, ukrán és magyar nemzeti zászlókkal vonultunk be a felszabadított falvakba. Kibontott lobogóval, mert nincs mitől félni: a magyarok Ukrajna oldalán, az igazság oldalán harcolnak!"Arról, hogy milyen egységeknél szolgának a magyar származásúak, ezt tudhatjuk meg:
"Meglepetésre a legtöbb magyar a határőr csapatoknál szolgál. A „Kárpátaljai Légióban” (a 128. különálló Kárpátaljai hegyi roham-dandár nem hivatalos neve — a szerk.) és a kárpátaljai területvédelem mellett sok a magyar a 33. dandárban is. És sokan szétszórva vannak különböző dandárokban."Magyarország ottani megítéléséről árulkodik, hogy a hírügynökség újságírója egy ponton a következő kérdést tette fel:
"Orbán és Magyarország hivatalos Ukrajnával kapcsolatos politikája miatt a teljes körű invázió kezdete óta az ukránok között mondjuk így — kétértelmű a magyarsághoz való viszonyulás — ilyen körülmények között is akarják a katonák ezt a „magyar” jelvényt viselni? Vagy fordítva — inkább nem hangsúlyozzák, hogy ne legyen kellemetlenség belőle?"
Amire Sándor azt feleli, hogy
"Akarják, és hordják. Példa lettem. Sokan úgy vannak vele, hogy ha velem nem történik semmi, akkor ők is megtehetik."
A hírügynökség riportere szinte hitetlenkedve tér vissza egy ponton oda, hogy "Vagyis a magyarok készek adakozni Ukrajnának?".
Amire Sándor azzal válaszol, hogy
"És adakoznak is. Úgy becsültük, hogy együttműködésünk teljes időtartama alatt már több mint 100 millió forint gyűlt össze — és ez csak egy mozgalom. Összességében hat hónap alatt mindösszesen 70 millió hrivnya értékben segítettek nekünk. Szerintem ez jelentős összeg. Néhány nagy cég nem adakozott ennyit."Sándor abban is jó, hogy egymondatos, jól idézhető kiszólásokkal dolgozza meg az esetleg nem 100 százalékban magyarbarát ukrán közvéleményt. Itt egy példa:
"Mondhat bárki bármit– de drónok, hőkamerák és walkie-talkiek vannak a kezemben."A professzor persze a hosszabb irodalmi formátumokban is otthon van, a magyar civilek adományainak életbevágó mivoltát például ezzel a sztorival illusztrálta:
"Volt egy esetünk a zászlóaljban, amikor egy „magyar Mavic” 27 főt mentett meg. A srácok már jó ideje tűz alatt ültek az állásaikban, a tűz egyre erősödött, és felengedték a drónt. A hőkamerán látták, ahogy az ellenséges rohamegység már közeledik a pozíciójukhoz. Még néhány perc — és az oroszok egyszerűen megrohamozták volna őket — bemennek, gránátot dobtak a fedezékbe, és ennyi, az egész szakasz ott maradt volna vagy elfogják őket. De így látták az ellenséget, és rádión továbbították a koordinátákat, az aknavetőink megdolgozták a rohamcsapatot, az ellenség egysége vereséget szenvedett. E koordináták nélkül a tüzérség nem nyitott volna tüzet, a drón nélkül pedig a gyalogság sem tudta volna ezeket továbbítani. Így mentett meg csaknem három tucat ukrán katonát a „magyar” Mavic."
Ez is tipikus kérdés-válasz az interjúból:
"Mondja meg őszintén: vannak olyan esetek, amikor a magyarokkal való együttműködés miatt kritizálják?
Mindenféle van. De van két fülem — az egyiken bemegy, a másikon kijön. A lényeg az eredmény. És az van. A győzelemért dolgozunk tovább is. És a magyarok is az ukrán győzelemért dolgoznak."
Amikor az esetleges nagyköveti kinevezéséről kérdezték, Sándor teljes nyíltsággal beszélt arról, hogy ehhez szüksége van pótlólagos magyartanulásra:
"Őszintén szólva tanulom a nyelvet, mert bár jól ismerem a beszélt magyart, most az irodalmi nyelvet tanulom. De jelenleg az Ukrán Fegyveres Erők őrmestere vagyok, az Ukrán Fegyveres Erők soraiban vagyok, és teljesítem azt a feladatot, amelyet a parancsnokok elém állítottak. Ennyi, pont."Amikor azt kérdezik tőle, hogy van-e ötlete arra, hogy az ukrán-magyar kapcsolatokat miként javítsák, ismét bon mot-val felelt:
"Igen, persze, de ezzel kapcsolatban csak egy pont van. Győzni."De mondott olyant is, hogy
"Biztos vagyok benne, hogy a magyarok 73%-a kocsmákban fog inni Ukrajna győzelmére."Nem valószínű, hogy Sándornál bárki többet tett volna az ukrajnai magyar kisebbség jobb többségi megítéléséért. A teljes interjú pedig itt olvasható el magyarul.
***
A végére pedig jöjjön egy kis disclaimer hősünk nevéről. A magyar sajtó - benne én is - hónapokon át Fegyir Sándor néven emlegette, de lehetett "Fedor Sándor" verzióval is találkozni, aztán jött a Sándor Fegyir-ezés meg a Sándor Fedir-vonal. Mi az oka ennek? A kavarodás fő oka Kárpátalja soknemzetiségű, kevert kultúrájából ered, ugyanis a helyi sajtó - ideértve a helyi magyar sajtót - a cikkek szereplőinek nevét "összevissza" használja, vagyis laptól, nyelvtől, szerzőtől és cikkalanytól függően fordul elő a vezetéknév + keresztnév szerkezet és a fordítottja, amit csak tovább kavart, hogy Sándor magyar eredetű családneve egyben magyar keresztnév is. De az biztos, hogy a családneve a Sándor, a keresztneve meg a Fegyir / Fedir /Ferenc. Hősünk anyja egyébként ukrán-olasz, míg apja magyar-szlovák származású.