Vasárnap negyedszer érkezik Budapestre Recep Tayyip Erdoğan, mióta Orbán Viktort 2010-ben megválasztották Magyarország miniszterelnöknek: a török elnök először 2013 februárjában járt itt, aztán 2018, majd 2019 őszén. A legutóbbi két alkalommal egyaránt nagy felhajtás övezte érkezését: több mint másfél hónappal előre meghirdették találkozóit, lezárták a fél fővárost, tüntetések is zajlottak.

Ezúttal alig kilenc nappal érkezése előtt jelentette be a magyar miniszterelnök sajtófőnöke, hogy Erdoğan Budapestre látogat. Havasi Bertalan szűkszavúan annyit közölt az MTI-vel, hogy a felek biztonsági, védelmi ipari és gazdasági ügyekről tárgyalnak majd. A sajtófőnök a találkozó előtt néhány nappal sem közölt részletes programot, és nem adott magyarázatot arra sem, miért az államalapítás ünnepére tették a találkozót, illetve hogy az elnök részt vesz-e a hivatalos ünnepségen.

Török lapokban, és azokra hivatkozva a magyar kormánysajtóban is arról cikkeznek, hogy az elnök egy napot marad csak Budapesten, augusztus 20-án már tovább is áll. És hetek óta szólnak hírek, vagy inkább találgatások arról is, hogy a török elnök néhány nappal később Vlagyimir Putyint fogadja majd Ankarában.

A mostani találkozás kevésbé előkészített mint a korábbiak, így a sajtó is leginkább csak találgat, mi lehet a tényleges célja a vizitnek. Egy forró témája biztosan lesz a találkozásnak, még ha nagy dobra nem is feltétlenül verik: Svédország NATO-csatlakozása.

Törökország több mint egy éve blokkolja a skandináv ország felvételét a katonai szövetségbe. Idén nyáron, látszatra legalábbis, Ankara engedett: Erdoğan július derekán már azt ígérte, hogy az őszi ülésszak kezdetén a törvényhozás elé terjeszti a ratifikációról szóló törvényt. Nagy árat kérték: 130 „terroristának” tartott személy kiadását követelték, Ulf Kristersson svéd kormányfővel pedig megígértették, hogy támogatni fogja a török uniós csatlakozást, és a törökök schengeni vízummentességét is.

A magyar kormány a törökök szélárnyékában töltötte az elmúlt évet: nem támogatta a svéd csatlakozást, de nem is lépett fel követelésekkel Stockholmmal szemben. Orbán jó szolgálatot tett a törököknek, akik hivatkozhattak arra, hogy nem egyedül mennek szembe a NATO többségi akaratával. Amikor aztán Ankara engedett, engedett Budapest is: Szijjártó Péter egyéves pávatánc után ismerte el, hogy folyamatosan egyeztettek a törökökkel a svéd csatlakozás ügyében. (Orbán saját embereit is megpörgette a tengelyük körül csak azért, hogy ápolja a török viszonyt.) És bár a nemzetközi sajtóban késznek veszik a svéd-török megállapodást,

a hetekben egy kormányzati forrás a 444-nek arra utalt: Orbán környezetében sincs mindenki meggyőződve arról, hogy Ankara simán ratifikálja majd a megállapodást. A hivatalos kommunikáció szerint gazdasági kérdésekről lesz szó vasárnap Budapesten, de a látogatás diplomáciai jelentőségét akkor sem ezek a kérdések adják. 2013-ban Orbán és Erdoğan ambiciózus vállalást fogalmaztak meg: mielőbb el kell érni az 5 milliárd dolláros kereskedelmi forgalmat a két ország között; és akadtak ugyan részsikerek, a célt tíz év alatt sem sikerült elérni.

Az üzleti érdekek leginkább a baráti körök - török oldalról elsősorban a mágnás Adnan Polat, magyar oldalról az ingatlanpiacot uraló családi vállalkozások - számára látszik jelentősnek, semmint nemzetgazdaságilag. 2010 és 2020 között Magyarország éves kereskedelmi mérlege, ahogy Pénzváltó Nikolett, a Migrációkutató Intézet szakértőjének összefoglalója is kiemeli, alig 1-1,5 százalékát bonyolította csak Törökországgal.

Az elemzés szerint az elmúlt évek újdonsága az intenzív hadiipari együttműködés a felek között. 2020 végén a honvédség 300 darab négykerékmeghajtású katonai jármű üzembe helyezését jelentette be. Az Ejder Yalçın típusú járművek közül 40 darabot a török Nurol Makina gyártócég szállított, a többit török licensz szerint a Rheinmetallal közösen gyártják le Kaposváron, és szó van török drónok beszerzéséről is. A hivatalos közlés szerint ezekről is lesz szó a tárgyalásokon.

100 évesek a török-magyar diplomáciai kapcsolatok, decemberben összeül a magyar-török stratégiai tanács, és jövőre magyar-török kulturális év is következik, de ezek nem olyan szintű témák, ami miatt Erdoğan ideutazna. Sokkal inkább a gesztusértéke érdekes a meghívásnak, annál is inkább, mert politikailag sem volt mindig tükörsima a viszony a felek közt, kivált nem a menekültválság kirobbanásakor.

2015-ben a magyar kormány még opponálta az unió és Törökország megállapodását a menekülthullám feltartóztatásáról, és amikor a törökök azzal fenyegetőztek, hogy ráéresztik Európára a náluk veszteglő menekülteket, Orbán magabiztosan azt mondta, a magyar határzár meg tudja védeni Európát. Csak a krízis lecsendesedésével egyenesedett ki a viszony, és rendeződött az érdekalapú együttműködés.

Magyarország diplomáciai értékét a törökök szemében az adja, hogy uniós tagállam, és az egyetlen ország a schengeni övezetben, ahol kormányuknak nem kell emberi jogi kritikákkal szembesülnie. Orbán szempontjai nehezebben dekódolhatóak, de az biztos, hogy szeret egy asztalnál ülni a világpolitika legfontosabb alakítóival, Erdoğan pedig ilyen. És ahogy fogytak Orbán körül a befolyásos vezetők az elmúlt tíz évben, úgy lett számára a török elnök egyre fontosabb.

„Akármilyen törökellenes megnyilatkozások is lesznek jelentős európai uniós országokban, Magyarország ezekhez sohasem fog csatlakozni” - tette le a garast 2017 nyarán a magyar kormányfő, és nem is a levegőbe beszélt.

2019-ben Orbán magyar érdeknek nevezte a szíriai katonai megszállást, azzal a békepártinak nehezen mondható érveléssel, hogy megnyílhat a törökországi menekülttáborokban veszteglő 3 millió szíriai előtt a hazatérés lehetősége. (Azon az őszön a magyarok megpróbálták blokkolni Brüsszel állásfoglalását Törökország szíriai inváziója után.) Tavaly áprilisában Magyarország megvétózta, hogy az EU elítélje a török emberi jogi aktivista, Osmat Kavala bebörtönzését.

2021-es ankarai látogatása során Orbán már nyíltan beszélt arról, hogy a törökök minél több pénzügyi támogatást kell, hogy kapjanak Brüsszeltől azért, amiért védik Európát, és ezért ő lobbizni is fog. Orbán azóta is minden alkalmat megragad, hogy hangsúlyozza Törökország geopolitikai jelentőségét: ennek egyik vetülete a menekültek 'feltartóztatása', a magyar kormány retorikájának központi eleme. A másik az, hogy a felek Isztambulban hozták tető alá tavaly nyáron az orosz-ukrán gabonaegyezményt (amit Moszkva most július 17-én felmondott). Magyar szempontból fontos a Török Áramlat is, ami biztosítja a zavartalan gázkereskedelmet Oroszország és Magyarország között. (A két éve köttetett hosszútávú szerződésben foglalt mennyiség több mint háromnegyede, 3,5 milliárd köbméter érkezik a Török Áramlaton és a szerb-magyar interkonnektoron keresztül az országba.)

Mióta Erdoğant idén tavasszal újra megválasztották, Orbán minden alkalmat megragad, hogy találkozhasson a régi-új török elnökkel. A választások két fordulója közt kereste telefonon, Havasi Bertalan külön hangsúlyozta, milyen fontos a magyar miniszterelnök számára, hogy személyesen gratulálhasson az újraválasztáshoz. Egy hétre rá az isztambuli Bajnokok Ligája-döntőben is összetalálkoztak, és nem is maradt el a szokásos ölelkezős fotó. És Orbán egy Kossuth Rádió-interjúban azt is megvallotta, kőkeményen imádkozott azért, hogy Erdoğan megnyerje a választásokat. A legkevesebb, ami ennyi igyekezet után kijár, egy közös panoráma-megtekintés a Karmelita teraszán.