Csák János kulturális és innovációs miniszter interjút adott az Indexnek, és nemcsak az új kulturális szabályozásról, de L. Simon László menesztéséről és a nemátalakításról is beszélt.

Csák azt mondta, „jövő nyár a cél”, hogy megszülessen „az új kulturális szabályozás”. Szerinte „a kultúrában van szükség a legnagyobb kultúraváltásra”, illetve „a művészeti életben óriási személyiségek vannak: a kultúránál nincs individualistább terület”. Úgy látja, hogy „az egyetemeken, a professzorok között, de még az üzleti világban sem lehet individuumként sokáig húzni, itt viszont nagy művészek, nagy megmondóemberek részéről hol megalapozott, hol megalapozatlan érzékenységgel, hiúsággal, narcisztikussággal és exhibicionizmussal is találkozik az ember”.

A felvetésre, hogy „ilyen nagy egyéniség, megmondóember L. Simon László is, akinek a Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglalója szimpátiatüntetéssé vált”, majd a kérdésére, hogy ezért kellett-e távoznia, illetve Csák konzultált-e valakivel, mielőtt menesztette L. Simont, Csák a következőt válaszolta:

„A Fideszen, és a szélesebben vett konzervatív oldalon belül L. Simon Lászlót sokan szeretik és tisztelik. Az életpályájában nyilván vannak olyan teljesítmények – szabadon gondolkodó értelmiségiként, népfőiskola-szervezőként, tévésztárként –, amelyek ezt alátámasztják, én egyébként a borait is szeretem. Ugyanakkor, mint minden nagy személyiség esetében, vannak olyanok, akik nehezen viselik Lacit.” Majd azzal folytatta: „Ha valaki intézményért felel, és nem tudja betartani a törvényt… Tőlem, amikor bemegyek egy múzeumba, és viszem a közigazgatási kártyámat, amelyen csak a nevem szerepel, azonnal elkérik a személyi igazolványt, hogy én vagyok-e. Ha az unokáimmal megyek, akkor az ő életkorukat is igazolni kell. Az intézményigazgatás ilyen dolgokkal is jár. Egyértelmű, hogy a törvényeknek való megfelelést biztosító utasítást kell adni az alkalmazottaknak és alvállalkozóknak. Ezzel tisztában kell lenni. Én is tisztában vagyok azzal, hogy a minisztérium hogyan működik, és be is tartatom a szabályokat. Lehet, hogy László igazi zsánere a világértelmezés, akár konzervatív közösségszervezés, amiben ő nagyon jó.”

Csák nem gondolja, hogy ha ajánlana most munkát L. Simon Lászlónak, „akkor azután két kézzel kapkodna”. Majd finoman jelezte, hogy ha valaki egy „stratégiai intézményt” vezet, akkor szerinte „az 100 százalékos munka”. „Én például miniszterként nem publikálok új könyveket, pedig lennének gondolataim. Nem beszélek ki a miniszteri szerepemből, a kormányzati, politikai irányvonalból, mert egy idő után senki sem értené, hogy most a miniszter, tehát hatalmi tényező beszél, vagy én mint szellemi ember.”

Aztán sikerült a nemátalakítást is szóba hozni, amire Csák egy állítólag vele megtörtént kalózos példát hozott:

„12 évesen kalóz akartam lenni, és föl is vetettem a szüleimnek, hogy levágatnám a kezemet, és a helyére kampót rakhatnék, és kiszúratnám az egyik szememet, mert mégis hogy nézne ki, ha csak rárakatnék egy plecsnit. Természetesen, szerencsére nem támogatták az ötletet, azt mondták, majd kinövöm. Egy nemátalakítás súlyos, visszafordíthatatlan következményekkel jár, a transzatlanti közösségben ezt mégis több helyen szülői beleegyezés nélkül meg lehet tenni.” Utóbbi egyébként nem teljesen igaz. Mindenesetre Csák szerint „ez olyan kulcsprobléma, amivel most az értelmiséginek vagy az elitnek foglalkozni kellene”.