Kivirágzott a Blahán a japán cseresznye, ami áprilisban szokott, a legjobb program most Budapest közepén cseresznyevirágzás-ünnepet tartani

• Megőrült az időjárás: az a japán cseresznye borult virágba a Blaha Lujza téren, amelyik tavaly március 23-én virágzott ki, és Magyarországon normálisan inkább csak áprilisban szokott.
• De Budapest ezzel magát Japánt is megelőzte, az egyébként jóval melegebb klímájú ország fővárosában például március 21-ére várják az eseményt.
• Na de milyen érzés februárban nézni a virágzó fát? Kipróbáltam, isteni.

Japán egyik tradicionális, világszerte ismert ünnepe a hanami, vagyis a virágzó cseresznyefák közösségi megtekintése. A hanami nem véletlenül lett népszerű a világ legkülönbözőbb részein: azt kell ugyanis csinálni közben, amit bőrszíntől, vallástól és politikai meggyőződéstől függetlenül mindenki a legjobban szeret csinálni a szexen kívül. Vagyis semmit. Azon belül egy vagy több virágzó fa alatt ülve enni-inni és közben nézni ki a fejünkből és lehetőleg minél többet pofázni.

De a hanami sehol sem télen történik, ezért is lepődtem meg, amikor megláttam, hogy B. arról posztolt, hogy a Blaha Lujza tér közepén virágzik a japáncseresznye. Szinte képtelenségnek tűnt, mert ez a fafaj még szülőhazája szubtrópusi klímájú kétharmadán is legkorábban március végétől virágzik. Nálunk pedig jellemzően április elején vagy közepén. Ekkor szokták tartani például a Füvészkert már hagyományosnak számító hanamiját is. 2023-ban például április 15-16-án rendezték. A Blahán álló fa pedig az amúgy tök meleg tavalyi évben március 23-án borult virágba. Addig meg még hátravan majdnem egy egész hónap.

De nem okoskodtam tovább, hanem felöltöztem virágzó cseresznyefának,

aztán motorra ültem, elkerregtem a Blahára, a Kashmirban megvettem a samosákat,

aztán letelepedtem a fa közelébe, az Őserdő széléhez épített padra. Kinyitottam a csirkéset, beleharaptam, aztán bámulni kezdtem a fát.

Majdnem olyan szép rózsaszín volt, mint a halvány pink műbárányszőr dzsekim. A nap langyosan sütött, a körúti forgalom úgy zúgott, mint méhek a kaptárban, az agyamból meg szép lassan elszivárgott minden felesleges gondolat. Ez mondjuk cseresznyefa nélkül is meg szokott történni, de fát bámulva sokkal gyorsabb volt a folyamat.

Először egy rózsaszín pulcsit viselő gazda sétált el a fa alatt egy pink pórázon vezetett kis fekete spiccel. Nem sokkal később tűnt fel a Lány Egy Lázár Ervin-Novellából: táncos léptekkel közeledett az aluljáró irányából, nagy svunggal pattogva a Corvin áruház irányába. Kicsit már túl is haladt a Fán, amikor észrevette, erre azzal a lendülettel megpördült a lábujjhegyén, hogy odainthessen a japán cseresznyének, aztán továbbtáncolt.

Nemsokára érkezett egy néni vidáman csillogó fekete lakkbakancsban. Ő úgy hátrahajolt a fa láttán, mintha limbózni próbálna a rózsaszín virágok tiszteletére, aztán lefotózta a fát.

Előbb Párizs jutott eszembe, ahol három éve megnéztük Damien Hirst óriási festményeit a cseresznyevirágzásról, aztán Süni osztálytársam, aki sokkal kisebb volt nálam, de még ő próbált megvédeni a nagyfiúktól, akik el akarták venni a pénzemet az Asztalos János Ifjúsági parkban található kis tó partján, ahová innen indultunk, amikor a téren még csak a húgyos aszfalt virágzott. Sünit végül megpofozták, miközben én sírás közben lassan hónaljig merültem a tó iszapjába, mert még a jelenet elején belelöktek.

Micsoda dolgokat hoz ki az emberből egy virágzó fa bámulása - gondolom magamban, aztán lenyelem a krumplis-zöldséges samosa utolsó morzsáit, véget vetek a virágünnepnek és kerregek tovább.

Ha teheted, indulj a Blahára, és tölts el 15 percet a fa közelében!