1044 kilométert vonatoztam a Magyarország24 napijeggyel

közlekedés
március 05., 09:05

Éppen világosodni kezd az ég alja, miközben a nagykanizsai vonatra várok Kelenföldön. Reggel fél hat van. Azért kezdem a napot a Tópart IC-vel, mert vegyeskocsis, vagyis vannak rajta helyjegy nélkül is igénybe vehető kocsik.

Mivel az új, 4999 forintos Magyarország24 napijegy csak ezekre a kocsikra érvényes, ez volt az egyik szempontom, amikor megterveztem a napijeggyel bejárható leghosszabb vasúti útvonalat az országban. A másik az volt, hogy kevés várakozással járó csatlakozásaim legyenek.

Az alábbi tervvel vágok neki a tarifareform utáni első hétfőnek:

  • Budapest-Kelenföld (5:37) - Nagykanizsa (8:44),
  • Nagykanizsa (9:10) - Zalaszentiván (9:57),
  • Zalaszentiván (10:00) - Budapest-Kelenföld (12:52),
  • Kőbánya-Kispest (13:41) - Debrecen (16:20),
  • Debrecen (16:38) - Nyíregyháza (17:20),
  • Nyíregyháza (17:38) - Miskolc (19:18),
  • Miskolc (20:21) - Budapest-Keleti (23:30).
Az utazás térképen. Az útvonal azért kicsit hosszabb kilométerben, mint a címben írt, mert a Google Maps közúttal számol.
photo_camera Az utazás térképen. Az útvonal azért kicsit hosszabb kilométerben, mint a címben írt, mert a Google Maps közúttal számol. Forrás: Google Maps

Resti, ami rest is kitart

A Tópart IC időben érkezik, csöndben robogunk Székesfehérvárig. A kocsiban csak páran vagyunk, aki nem alszik, az telefonozik. A beszélgetés Lepsénynél indul be, miután felszállnak az iskolába ingázó diákok.

Négyfős csoport foglal mellettem helyet. Hiába nincs még 7 óra sem, az egyik lányból dől a szó. Elmeséli a barátainak, hogy Kriszta fel akarja jelenteni, mert egy TikTok-live-ban rossz dolgokat mondott róla. Ő azonban nem fél tőle, Kriszta egyébként is csak fenyegetőzik. Úgysem meri megtenni.

Balatonaligánál már más a téma. A tiktokker lány arról mesél, hogy a barátja azt kérte tőle, ne szívja többet ki a nyakát, mert annak látszik a nyoma. Ehhez már a többiek is hozzá tudnak szólni, be is indul a beszélgetés. Siófokig hallgatom őket, ott szállnak le.

Érkeznek azonban új diákok. A balatonboglári és fonyódi iskolákba ingázó gimisek állomásról állomásra töltik meg a vonatot. Balatonszárszónál el is fogynak az ülőhelyek. Hangos beszélgetés helyett azonban mindenki inkább a telefonját nyomkodja. Az előttem ülő fiú például a „Kings of Forex" elnevezésű Signal-csoportot olvasgatja, miközben a háttérben a tőzsde-statisztikákat és a táncoló lányos Instagram-reeleket váltogatja.

Fonyódnál az utolsó diák is leszáll, így újra kiürül a kocsink. Egy órával később késés nélkül érkezünk Nagykanizsára, ahol a Pécs és Szombathely között közlekedő InterRégióra kell majd átszállnom.

A vonalon szerzett húszéves tapasztalatom elővigyázatosságra int, ezért bemegyek a várócsarnokba ellenőrizni az utastájékoztató táblát. Gyanakvásom nem volt alaptalan: a vonat nincs a kijelzőn.

Megkérdezem az egyik jegykiadót, azonban ő sem látja a járatot a térképen.

- Azért jönni fog?

- Szerintem igen – feleli nyugodtan.

Csatlakozz a Körhöz, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!