A megboldogult P. J. O'Rourke szatirikus cikkeihez méltó írással jelentkezett Kohán Mátyás a Mandineren, ráadásul úgy, hogy a magyar publicista – az amerikaival szemben – nem is viccelt.

Ha valaki nem emlékezne: Kohán Mátyás a Hír TV-s és ATV-s közéleti vitaműsorok visszatérő vendége, aki januárban arról írt, hogy a Türk Államok Szervezetére gondolva reméli, lassan újra kaphat levegőt, februárban pedig kiszámolta, hogy Magyar Péter állításával szemben nem a fél ország Mészáros Lőrincé és Tiborcz Istváné, csak a GDP 1 százaléka.

Kohán most arra reagálva, hogy Magyar Péter a közegészségügyi rendszer hiányosságaira igyekszik felhívni a figyelmet, a 80 év feletti olvasókban bizonyára nosztalgikus érzéseket keltő cikket írt, azzal a címmel, hogy:

Nem fér bele többé semmi slendriánság, uraim, nem úszhat el az országért folyó csata – hatástalanítani kell a Magyar Péter-i mindenszarista cunamit!

Az írás arról szól, hogy a Tisza Párt üzenete „az óellenzék mindenszarizmusa, csak profibban, hangosabban és pofátlanabbul”. Kohánnak az elégedetlenséggel nincs baja, de „a hazai állapotok fék nélküli ócsárlása, a reális lehetőségek és a külföld helyzetének bármiféle ismerete nélkül” már túlzás.

Kohán azt írja, „ha a tejjel-mézzel folyó Németország intenzív osztályainak harmada klimatizálatlan, ha a már a huszadik század utolsó harmadában is uniós pénzekkel etetett délnyugat-európai országokban évtizedek óta gyakorlat, hogy perzselő nyári napokon tervezett műtét nincsen, akkor lehet, hogy a magyar egészségügy sem a siralomvölgyek legsívóbbika”. Szerinte a magyar egészségügyi rendszer olyan, „mint az összes többi körülöttünk: egy összességében élhető szisztéma a maga kehéivel és fejlődési lehetőségeivel”.

Kohán új kihívást lát:

„A tizennégy éve kormányzó jobboldal számára a mindenszarizmus újjászületése édes kihívás, de kihívás. Újra meg kell vívnia belpolitikai, szakpolitikai csatákat, hatékony, tartalmas kommunikációval hatástalanítania kell a mindenszarista cunamit.”

Bár ezt akár úgy is lehetne értelmezni, mintha megintette volna a miniszterelnököt, aki a hazai problémák helyett – az élsportot leszámítva – évek óta inkább világpolitikai folyamatokkal van elfoglalva, a cikk legerősebb része csak ezután következik:

„A gyakorlatot tekintve pedig tudomásul kell vennünk, hogy nem fér többé bele semmi slendriánság: az utolsó kórházi mosdókagyló utolsó utáni szappantartója is patkószeg, melynek be nem verésén elúszhat az országért folyó csata.”

Hogy itt a kórházigazgatók lettek-e felszólítva, hogy töltessék fel a szappantartókat, különben megbukik a Fidesz, vagy a kormánypárti megmondóembereknek kell-e rendszeresen ellenőrizniük a kórházi vécéket, hogy minden rendben van-e, az nem egyértelmű.

A cikk vége mindenesetre óva int attól, hogy a mindenszarizmusnak jobboldal is áldozatául essen. (Itt most vélhetően nem arról van szó, hogy kormánypárti politikusok szerint az EU rosszabb a Szovjetuniónál.) Kohán az írását így zárja:

„Az az ország, amely háborús helyzetben az Európai Unióban egyedülálló pénzügyi zsarolás áldozataként, a német gazdaság önsorsrontása teremtette bűnrossz külgazdasági helyzetben is átlagosan bruttó 820 ezer forintot tud fizetni a tanárainak, 800 ezret az ápolóinak és 2,2 milliót az orvosainak, amely az Európai Unió 17. legmagasabb effektív minimálbérével rendelkezik, az nem rossz hely, nem egy szétlopott, lecsúszó maffiaállam, nem Mészáros, Orbán és Tiborcz koszhadt részvénytársasága, hanem egy élhető közép-európai ország, amely joggal büszke az utóbbi években bejárt felzárkózási pályájára. Ennek tudatában tessék tárgyilagosan megküzdeni a mindenszaristák károgásával, és az ehhez méltó gondossággal tessék töltögetni a kórházi szappantartókat is.”