Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója – aki a magyar nagystratégia megideologizálásáért felelős – a Mandiner Stratégiai Részleg című műsorának szeptember 25-i műsorában beszélt arról, hogy Magyarország 1956-ból kiindulva nem csinálta volna azt, amit az ukrán elnök, aki belevitte az országát egy háborús védekezésbe.

Az addigiakkal ellentétben Orbán Balázs azóta nem igazán látható a nyilvánosságban, a magyarázatai igencsak zavarosak, a Telexnek is csak annyival sikerült pontosítania, hogy „Ukrajnában nem csinálnánk, Magyarországon csinálnánk”. A kormányoldal pedig lényegében annyit tudott mondani, hogy Orbán Balázs – aki ezzel a fideszes mitológia alapjait vonta kétségbe – nem ezt akarta mondani, és ők ezen már továbbléptek.

Egy darabig abban lehetett reménykedni, hogy Orbán Balázst – azon kívül, amikor külföldön továbbra is ott ül az első számú Orbán környékén – legalább a Stratégiai Részleg következő adásában el lehet csípni. A műsor másik szereplője, a Mandiner munkatársa, Kohán Mátyás – aki az első hír után még megköszönte a reklámot, azt állítva, hogy „az elemi szövegértésre képtelenek” értelmezték félre Orbán Balázs szavait – két hete az ATV-ben azt mondta, a következő részt már fel is vették (bár abban a beszélgetésben nem esett szó az ügyről).

Ehhez képest több mint két hét után sem jött ki a már felvett adás, pedig a Stratégiai Részleg korábban 6-8 naponta új résszel jelentkezett. Reggel megkérdeztük a Mandinertől, hogy várhatóan mikor jelenik meg a Stratégiai Részleg legújabb adása, és eddig miért nem jelent meg, de eddig nem kaptunk választ.

Azóta újabb rész sem születhetett, hiszen Kohán Mátyás ismét Kazahsztánban járt, az ott szerzett tapasztalatairól pedig a Mandineren azt írta:

„Tegnap landoltam Kazahsztánból, ahol sikerült úgy lebonyolítani egy népszavazást az atomenergia visszavezetéséről, hogy a kampány a népszavazási kérdésről szólt, voltak a közmédiában rendes viták, a választók pedig a kérdéshez kapcsolódó szakpolitikai érvek mentén döntöttek az atom mellett vagy ellen.

Üdítő demokráciaélmény volt, szívesen megélném Európában is –

hisz az európai demokrácia házában éppenséggel volna szakpolitikailag is miről beszélgetni, talán bizony nem Orbán Viktor az Európai Unió legnagyobb problémája. Nagy slamasztikában vagyunk, ha egy olyan ország demokratikus kultúráját kell irigyelnünk, amely negyven éve nemhogy demokrácia nem volt, de még csak nem is létezett.”

A kazah nemzeti múzeumban egyébként külön részleg szól arról, hogy mennyire büszkék Nurszultan Nazarbajev első elnökre – aki már uralkodása alatt szobrokat állíttatott magának –, hogy kivezette az atomenergiát.

Kazahsztánban továbbra is diktatúra van, nincs szabad és fair választás, a szólásszabadságot, a gyülekezéshez való jogot és egy sor másik szabadságjogot korlátozzák, és elterjedt a korrupció, hogy csak néhány dolgot említsünk a Freedom House országértékeléséből.

Az mondjuk Magyarországról nézve kifejezetten elismerésre méltó, ha egy „a közmédiában rendes viták” vannak. Egyébként az ottani népszavazást is a kazah vezetés írta ki, ahogy Magyarországon is mindegyiket a Fidesz-KDNP 2010-es hatalomra kerülése óta. Nálunk az új alaptörvényről sem volt népszavazás, a paksi atomerőmű-bővítésről sem lehetett szavazni, a budapesti olimpiai pályázatot pedig inkább visszavonták, hogy a kopasz erőemberek bevetésével megakadályozott, vasárnapi boltzár elleni népszavazási kezdeményezésről ne is beszéljünk.

Kohán Mátyás, a 14 éve teljhatalmú kormányoldal publicistája nem először írt arról, hogy irigyli a közép-ázsiai politikai rendszereket: januárban a Türk Tanácsra gondolva reménykedett abban, hogy lassan újra kaphat levegőt.