1956 nem eladó semmi áron, nem kisajátítható, nem lehet percemberek politikai performansza – mondta Zalaegerszegen a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár, Orbán Viktor személyi titkára, akinek talán az idei legfideszesebb 56-os beszédet sikerült elmondania.

Nagy János az 1956-os szabadságharc és forradalom városi ünnepségén az MTI tudósítása szerint azt mondta:

„hiába próbálkoznak ma Brüsszelben, Washingtonban vagy Moszkvában, 1956 fényében minden elhalványul, és hamisan csengenek azok a szónoklatok, amelyek a pesti srácok vagányságát a szomszédunkban zajló szláv testvérháborúval vetik össze”.

(Orbán Viktor egy hónapja intézte el Orbán Balázs hírhedt mondatait annyival, hogy 56-ot és az orosz–ukrán háborút távol kell tartani egymástól.)

Nagy János szerint 1956-ban „nem a liberális reformkommunisták lázadtak föl a keményvonalas sztálinista kommunisták ellen, és nem is a nyugati titkosszolgálatok tettek kísérletet a Szovjetunió meggyengítésére a magyar véren”, hanem az egész magyar nemzet ált egy emberként talpra, és mondta azt, hogy elég volt.

Ez a földindulás nyitotta meg Mindszenty börtönének ajtaját is a nyolcadik napon, mert a bíborost nyolc napon át „hagyta börtönében a nép által pajzsra emelt ingatag kormány, melynek sorai között már ott fészkelődött az újabb árulásra a forradalom júdása, Kádár János” – mondta Nagy János. Szerinte Mindszentyt azért hagyták börtönében, mert magasabban állt mindannyiuknál, nemcsak hivatalban, de még inkább emberségénél fogva, ugyanakkor „nem Nagy Imre, nem Eisenhower elnök és még csak nem is a római pápa szabadította ki, az ő börtönnyitó angyalai a magyar nép, a rétsági honvédek voltak”.

A bíboros hitvalló konzervativizmusa Nagy szerint úgy összegezhető: „határozott nem a nemzetrontó külső és az általuk kézivezérelt belső erőkre, a bábkormányokra, és határozott igen az országépítésre és a nemzetmentésre”, ezért kellett alászállnia előbb a nyilasok, majd a bolsevikok börtönének poklába is. (Miután a kormány példaképpé emelte Mindszentyt, Ungváry Krisztián tavaly könyvet írt a sok szempontból vállalhatatlan katolikus vezető rossz döntéseiről.)

Nagy János azt mondta, 1956 két örökséget hagyott ránk: „a szabadság október 23-ájának mámoros, felemelő, és a hazaárulás november 4-éjének sötét örökségét”. Kiállás, összefogás, összekapaszkodás az egyik oldalon, cserbenhagyás, megalkuvás árulás és gyilkosok nászéjszakája a másikon. (Kósa Lajos Fidesz-alelnök kicsivel megengedőbb volt a Kádár-rendszerrel.)

Nagy János azt mondta, megtanultuk, hogy a baloldal „mindig a demokrácia bajnokának állítja be magát, miközben éppen felszámolni készül azt”. Nem kétséges, melyik oldalon állnak azok, akik „az úgynevezett antifasiszta aktivistákat mentegetik, Péter Gábor széles mosollyal fogadta volna Ilaria Salis képviselő asszonyt az ÁVH keretében” – mondta Nagy János az olasz EP-képviselőről.

Az államtitkár szerint nem kétséges, melyik oldalon állnak azok, akik ma „idegen segítséggel akarnak Magyarországon hatalomra kerülni, csak most nem Moszkvába, hanem Brüsszelbe és a nagy vízen túlra járnak útmutatásért”, és nem kétséges az sem, hogy melyik oldalon állnak azok a nagykövetek, akik „nem a hazájukat képviselik, hanem a nemzetközi baloldal szekerét tolják”.

Nagy János azt mondta, a forradalom hősei előtt tisztelegve „megfogadjuk, soha többé nem hagyjuk, hogy a nemzet szabadságán és hazánk szuverenitásán folt essék”, bárkik, bárhonnan, bármilyen módon és eszközökkel támadjanak is ránk. Végül ezt mondta, utalva Nagy Imre híres mondatára utalva:

„A magyarok biztosak lehetnek abban, hogy akárcsak az elmúlt 14 évben, csapataink valóban harcban állnak és a kormány valóban a helyén van.”