Júliusban számoltunk be arról, hogy a bíróság szerint alaptörvény-ellenes lehet, hogy a társadalombiztosító (NEAK) nem ad támogatást beszédpótló eszközre egy fogyatékossággal élő fiatalnak még egyedi méltányossági kérelem alapján sem. Az eljáró bíróság viszont nem dönthetett afelől, hogy valóban alaptörvényt és nemzetközi szerződést sért-e az erre vonatkozó jogszabály, ugyanis erről csak az Alkotmánybíróság dönthet.

Az Alkotmánybíróság pedig meg is hozta a döntését, amelynek határozata a Magyar Közlönyben jelent meg, arról az érintett család is onnan értesült. Az Alkotmánybíróság döntésének lényege, hogy

elutasítja a bíróság azon kezdeményezését, hogy a jogszabályt nyilvánítsa alaptörvény-ellenesnek, miközben azt elismerik, hogy a NEAK nem utasíthatja vissza az egyedi méltányossági kérelmet

arra hivatkozva, hogy az alternatív kommunikációs eszközök (AAK) nem orvostechnikai eszközök, illetve a forgalmazónak nincs a NEAK-kal forgalmazási szerződése. A családot képviselő Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) szerint

a beszédfogyatékossággal élő emberek jogegyenlősége szempontjából elkeserítő a döntés.

A Fővárosi Törvényszék alaptörvény-ellenességet látott

A 444-en számoltunk be arról, hogy pert indított egy család, amiért a társadalombiztosítótól nem kaptak támogatást beszédet pótló eszközre (tabletre, tablettartóra, gombokra, szoftverre), amivel Farkas Krisztina 20 éves fia, Zoltán Ágoston a külvilággal kommunikálni tudna.

A NEAK elutasította a fogyatékossággal élő fiút gondozó család egyedi méltányossági kérelmét, hogy tb-alapon jusson hozzá a szükséges eszközökhöz. A halmozott fogyatékossággal élő Zoltán Ágostonról és az ápolásáról dokumentumfilmet is forgattunk.

link Forrás

Ágoston túlmozgásos, halmozottan sérült, ezért sem a kezével, sem hangzó beszéddel nem tud kommunikálni. Édesanyja, Farkas Krisztina viszont évekkel ezelőtt rájött, hogy képek, piktogramok segítségével, vagyis alternatív kommunikációs eszközökkel ki tudja magát fejezni a fia, és képes önálló döntéseket is hozni.

Farkas Krisztina áprilisban a bírósági tárgyaláson elmesélte, Ágoston 10 éves korában kezdett olyan speciális iskolába járni, ahol alternatív és augmentatív kommunikációt tanítottak fogyatékossággal élő gyerekeknek. Sokáig kinyomtatott fotók segítségével oldották meg a kommunikációt, ám ez Ágoston szókincsének növekedésével egyre problémásabbá vált, ezért váltottak tabletre és egy speciális erre kifejlesztett szoftverre.

A tabletes kommunikációt úgy kell elképzelni, hogy Ágoston kerekesszékének két oldalán, a térdénél van két gomb, egy piros és egy sárga. Szintén a kerekesszékéhez rögzítenek egy tabletet, amit Ágoston lát. A bal térdével, a sárga gombbal kategóriák között tud választani, hogy mi az a téma, amiről beszélni szeretne, például el tudja dönteni, hogy mit szeretne enni. A jobb térdével tud kattintani és választani, a kiválasztott képek vagy jelek megjelennek az üzenetsávban, sőt a program hangosan fel is olvassa a képek jelentését. Ágoston ennek a programnak a segítségével nemcsak eldöntendő kérdésekre tud válaszolni, kérdéseket is fel tud tenni.

Csakhogy a tablet nagyon régi, a tabletet tartó szerkezet pedig nem működik úgy, ahogy kellene, a tárgyalás közben is többször megbillent, oda kellett fogni a kerekesszékhez. Mindenből újat kellene beszerezni, és ez nem lenne olcsó.

A NEAK gyógyászati segédeszközöket támogató listáján viszont egy olyan eszköz sincs, amely a fogyatékossággal élők kommunikációját segítené, miközben egy halmozottan sérült, nem beszélő embernél ez a mozgásszervi kiegészítőknél is sokkal fontosabb. Mivel tehát nincs a támogatott listán alternatív kommunikációs eszköz, ezért csak egyedi méltányossági kérelemmel van esély támogatást szerezni. Farkas Krisztináék azonban hiába nyújtottak be ilyet, a NEAK elutasította őket.

A NEAK az elutasításban és a bíróságon is alapvetően két dologra hivatkozott:

• az alternatív kommunikációs eszközök nem minősülnek gyógyászati vagy orvostechnikai segédeszköznek,
• nincs a NEAK szerződésben a szoftvert, a tabletet és a tablettartót gyártó cégekkel, ennek hiányában pedig nincs lehetőség támogatásra.

A család célja a perrel az volt, hogy a NEAK helyezze hatályon kívül Zoltán Ágostonék kérelmének elutasítását, és a bíróság kötelezze új egyedi méltányossági eljárásra az alapkezelőt. Az ügyben júniusban született volna ítélet, de a bíróság haladékot kért, majd végül írásban küldte el a végzést a családnak és a jogi képviselőnek.

A bíróság akkor úgy ítélte meg, a helyzet orvoslásra szorul, azonban ezt a jelenlegi szabályozás alapján kizárólag az Alkotmánybíróság teheti meg.

Az Alkotmánybíróságnak címzett indítványban a Fővárosi Törvényszék egyetértett a MEOSZ-szal abban, hogy az ügyben alkalmazandó jogszabály Ágostont indokolatlanul és hátrányosan megkülönbözteti más fogyatékossággal élő személyekhez képest azáltal, hogy részére és a többi beszédfogyatékos személy számra nem biztosít a szükségleteikhez ténylegesen igazodó, tb-támogatással igénybe vehető, gyógyászati segédeszköznek minősülő alternatív és augmentatív kommunikációs (AAK) eszközt, míg más eszközökhöz (például egy kerekesszékhez vagy hallókészülékhez) kvázi alanyi jogon jár a támogatás.