Orbán Viktor év végi nagyinterjút adott a Mandinernek. Sokat beszélt Donald Trumpról, majd Elon Muskról is, akivel nemrég találkozott, és aki szerinte „az emberiség előtt álló technológiai dimenzióban él, és a jövőből küldözgeti vissza nekünk a javaslatait”. Elmondta például, hogy Muskkal „a műholdüzletágban szeretnénk együttműködni”, mert „mind a megépítésükben, mind a feljuttatásukban partnereket keresünk. Ez a 4iG feladata”.

Aztán szó esett Szíriáról és a gazdaságról is, kicsit Matolcsy Györgyről és az uniós elnökségről is, majd ráfordult az interjú az izgalmas belpolitikai vonalra.

„Januárban aligha gondoltuk, hogy ennyi változást hoz az idei év a belpolitikában. Sok nehézség érte a polgári-jobboldali közösséget: elveszítette a köztársasági elnököt, az igazságügyi minisztert, a református egyház a zsinati elnökét, püspökét, akit máig sokan felelősnek tartanak a kegyelmi ügyért. Az ellenzék pedig megkapta Magyar Pétert. Milyen tanulságot lehet levonni a történtekből?” – hangzott el a kérdés a kegyelmi ügyről, a nevek említése nélkül, mire Orbán a következőt válaszolta:

„A legfontosabb, hogy a történelmi egyházaink elég erősek ahhoz, hogy az ilyen hullámveréseken túljussanak. Semmi ok nem volt arra, hogy belerángassanak bennünket, kálvinistákat ebbe a politikai botrányba. Minden politikai döntésért a politikai vezető viseli a felelősséget. A politikai vezető sohasem háríthatja a felelősséget a tanácsadóira. A tanácsadók között vannak katolikusok, kálvinisták, evangélikusok, sőt óhitű testvérek is. Nem helyes őket belekeverni az akár a tanácsaik hatására meghozott politikai döntésekbe, mert a felelősség mindig a vezetőé. Örülök, hogy ezt a mi egyházunk is belátta.”

Szerinte „világsztárokat veszítettünk”, „nemcsak egy államfőt és egy minisztert, hanem két fantasztikusan teljesítő politikai világsztárt”.

Szájer József visszatéréséről is kérdezték, hogy egyeztetett-e vele, mielőtt döntött.„Szájer Józsefet 1982 óta ismerem. Először csak csodálója voltam joghallgatóként, hiszen elsős koromban az ő másodévesként írt tankönyvéből kellett tanulnom. Már akkor két lábon járó legenda volt, A vis maior a római jogban című jegyzete azóta is itt van a fejemben. Később barátok lettünk, a Fidesznek pedig ő volt az egyik legbátrabb harcosa. A magánéleti fordulatai ellenére én mindig fönntartottam vele a barátságot, sosem tűnt el az életemből. Örülök, hogy újra aktív a szellemi életben. Az biztos, hogy a visszatérése minőségi javulást hoz a hazai közéletbe, és sok hasznot hajt Magyarország számára. Szájer József egy magyar hazafi, akire a hazája mindig számíthat.”