
Hatalmas világpolitikai felfordulást és fordulatokat hozott a hétvége: miután pénteken Donald Trump és alelnöke, JD Vance gyakorlatilag nekiestek a Fehér Házba látogató Volodimir Zelenszijnek, vasárnap Londonban gyűlt össze számos nyugati ország vezetője, hogy kitalálják, hogyan segítheti Európa tovább Ukrajnát, akár az Egyesült Államok nélkül is.
Az elsődleges terv persze továbbra is az, hogy biztosítsák az amerikai támogatást és valahogy helyrehozzák a kapcsolatot Kijev és Washington között, de a brit-francia vezetéssel felálló „tettre készek koalíciója” emellett saját béketervet is ki akar dolgozni, és ennek első lépéseként Macron egy egy hónapos tűzszünet lehetőségét is bedobta, ami viszont a briteknek rögtön nem tetszett. Már ebből is látszott, hogy az Európa legtöbb országát összefogó koalíció közös munkájában bőven lesznek még megoldandó kérdések, de az ezzel együtt is elég egyértelműnek tűnik, hogy új korszak kezdődik az európai politikában, és nagyon látványos, hogy kik azok, akik ebből kimaradnak.
Nem a balti államokra gondolunk, akik kihagyása meglepetést és az érintett országok részéről komoly felháborodást okozott, aminek aztán az lett a vége, hogy vasárnap délelőtt Keir Starmer beszélt az észt és a litván elnökkel, valamint a lett miniszterelnökkel, és elnézést kért, amiért őket nem hívták meg, illetve biztosította őket, hogy hasonló nem fog többet előfordulni.
Nem futott be viszont hasonló hívás se Budapestre, se Pozsonyba: Orbán Viktor és Robert Fico látványosan hiányzott a londoni csúcsról, és a jelek szerint a magyar miniszterelnök egyáltalán nem bánta ezt. Orbán ugyanis vasárnap este azt közölte, hogy szerinte az európai vezetők arról döntöttek, Ukrajnának folytatnia kell a háborút, ahelyett, hogy a magyarokhoz hasonlóan a békét akarnák elérni. Hasonló nyílt szembeállást hoztak már a Trump-Zelenszkij-találkozó utáni európai nyilatkozatok is, amikor az európai vezetők sorban álltak ki Zelenszkij és Ukrajna mellett, míg Orbán Medvegyevhez hasonlóan Trumpot éltette.
Ez persze annak fényében nem meglepő, hogy Orbán az EU-n belül eddig is különutas, oroszbarát politikát vitt, igaz, sokáig elsősorban csak a szavak szintjén: bár az elmúlt években számos alkalommal állt ki az orosz érdekek mellett, az Oroszországgal szembeni uniós szankciós csomagokat azért jellemzően végül Magyarország is rendre megszavazta, és csak pár alkalommal, például Kirill pátriárka esetében ment el a magyar kormány a falig.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!Ez a cikk a The Eastern Frontier Initiative (TEFI) projekt keretében készült. A TEFI közép- és kelet-európai független kiadók együttműködése, amelynek keretében a közép-európai régió biztonságával kapcsolatos kérdéseket járjuk körbe. A projekt célja, hogy elősegítse a tudásmegosztást az európai sajtóban, és hozzájáruljon egy ellenállóbb európai demokráciához.
A Magyar Jeti Zrt. partnerei a projektben: Gazeta Wyborcza (Lengyelország), SME (Szlovákia), Bellingcat (Hollandia), PressOne (Románia).
A partnerség közös, angol nyelvű honlapja az alábbi linken érhető el: https://easternfrontier.eu/
A TEFI projekt az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.