
A törvény értelmében nem is kell majd igazoltatni senkit, hanem az embereket az arcfelismerő rendszerrel azonosítják, és kiküldik nekik a bírságolási határozatokat azzal, hogy a büntetést nem lehet ledolgozni, és elzárásra sem lehet átváltoztatni. Ha a bírságot nem fizetik be, az adók módjára behajtandó. Akárcsak egy közlekedési szabálysértésnél, érkezik majd egy határozat és mellette a csekk.
Ez maximum 200 ezer forinttal bírságolható szabálysértés, de várhatóan nem annyi lesz, a fokozatosságra és az arányosságra figyelemmel valószínűleg 50 és 100 ezer forint közötti összegre büntethetik azokat, akik még nem követtek el szabálysértést.
A szabálysértési felelősség nem eredményez priuszt, nem kerül bele az erkölcsi bizonyítványba, viszont két évig nyilvántartják, ami azért fontos, mert két éven belül újabb szabálysértést elkövetni súlyosító körülmény, tehát ha először 80 ezret küldenek, akkor másodjára 100-120 ezret fognak, harmadjára meg akár 200 ezret is.
Ha valaki befizeti a bírságot, akkor vége is az ügynek, de ebben az esetben érdemes lesz jogorvoslattal élni. Ha tényleg automatikus lesz a szabálysértési határozat, akkor először személyes meghallgatást kell kérni a rendőrségtől. Ezt indokolni sem kell, csak a határozat átvétele utáni 8 napon belül vissza kell írni, kérve a személyes meghallgatást.
A rendőrség erre – az időpont kiválasztásában általában rugalmasan – az illetőt beidézi egy meghallgatásra, ahol jegyzőkönyvben felveszik a vallomását. Itt mondhatja el, hogy teljesen békésen tüntetett, semmilyen erőszakos, jogsértő magatartást nem tanúsított, és nem követett el jogsértést. Lehet nyilatkozni a személyes körülményekről is (például tanuló, gyereket nevel, nincs állása stb.), amik miatt nincs lehetőség kifizetni a nagy összegű bírságot.
Ezután a rendőrség hoz egy új határozatot, ami az eddigi gyakorlat alapján valószínűleg ugyanaz lesz, mint az eredeti (de elvileg fennáll a lehetősége annak, hogy mérlegelnek, és akár arra is juthatnak, hogy lejjebb viszik a bírságot). A meghallgatás a jogorvoslat szempontjából nagyon fontos: ha nincs meghallgatás, az ügyet nem lehet bíróságra vinni.
Ezután kiküldenek egy új határozatot, ami hatályon kívül helyezi az előzőt, és meghozza az újat. Erre megint 8 napon belül lehet kifogást benyújtani a rendőrségnél, és ezt meg kell indokolni, illetve tárgyalást kell kérni. Ha a rendőrség erre nem ad pozitív választ, akkor az ügyet továbbítja a bíróságnak, ami a kifogás és a rendőségnél lévő iratok alapján hoz döntést – kivéve, ha a kifogásban kifejezetten kéred, hogy tartsanak tárgyalást.
Ebben az esetben a bíróság küld egy idézést, amire mindenképp el kell menni, mert ha nem mész el, a rendőrség határozata marad hatályban. Itt ugyanazt lehet elmondani, mint a rendőrségnek, csak személyesen, saját szavakkal. A bíróság jogerős döntésével véget is ér az eljárás, nincs további lépés, fellebbezés vagy felülvizsgálat.
Itt az a tapasztalat, hogy a bíróság tud enyhíteni, és szokott is. Leggyakrabban a rendőrség által kiszabott bírság összegét csökkentik, mondjuk 80 ezerről 20 vagy 40 ezerre. Még jobb esetben azt mondják, ez valóban nem annyira súlyos, úgyhogy fenntartják a szabálysértési felelősségedet, viszont arra jutnak, most elég neked egy figyelmeztetés. Ideális esetben pedig a bíró kimondja, hogy ez nem volt szabálysértés, és megszünteti az eljárást.
Ez az egész eljárás nem ügyvédköteles, az állampolgár a saját nevében végigviheti, nincs költsége. (Ha nem kéred tárgyalás megtartását, a bíróságra el sem kell menned.) Az egész folyamat néhány hónap alatt le is zajlik, fél évnél biztosan nem húzódik tovább, és a TASZ mintabeadványokkal fog segíteni a kifogás benyújtásában.
Az lesz a kérdés, hogy a rendőrség a legelső határozatot mikor fogja elküldeni. Ha a felvonuláson több ezer ember megjelenik, és mindenkit azonosítanak és bírságolnak, akkor az jelentős teher a rendőrségen, nagyon elhúzódhat az ügy. Ha 10 ezer ember kéri a személyes meghallgatását, akkor nem egy-két héten belül lesz megtartva, és így a bírósági tárgyalás is kitolódhat.
További rendes jogorvoslat nincsen, már csak az Alkotmánybíróság elé lehet vinni a szabálysértési döntést. Attól sok jót nem lehet várni, viszont nem megspórolható kötelező kör, mivel ki kell meríteni a hazai jogorvoslatokat, ha az ember el akarja vinni az ügyét a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé. Ha az alkotmánybírósági döntés megvan, 4 hónapon belül lehet Strasbourghoz fordulni. Az AB-hoz a bírósági döntés utáni 60 napon belül lehet fordulni, de nekik nincs megszabva határidő, ülhetnek az ügyön évekig, és ugyanez igaz a strasbourgi bíróságra is.
Strasbourgban valószínűleg arra jutnak majd, hogy ez a konkrét szabályozás és az ezen alapuló korlátozás megsértette a gyülekezési jogodat. A döntésük az államot kártérítésre és a költségek megtérítésére kötelezi. De ha százával vagy ezrével fut be ilyen kérelem, a helyzet különlegessége miatt itt is elképzelhető, hogy nem pénzt ítélnek meg kártérítés gyanánt, hanem úgy döntenek, a jogsértés megállapítása – a költségek megtérítése mellett – elégséges morális elégtétel.
A strasbourgi bíróság döntéséből közvetlenül nem következik semmi a gyülekezési és a szabálysértési törvényre nézve. Hosszabb távon viszont következhet, ha a jogsértés tömeges. Az EJEB-ítélet végrehajtásának két része van:
Individuális jogsértést reparál az állam: kártérítést fizet és megtéríti a költségeidet.
Általános reparáció: olyan általános, intézményes lépéseket tesznek, amikkel az állam kiküszöböli, hogy a jövőben előfordulhasson hasonló jogsértés – ennél elképzelhető a gyülekezési és a szabálysértési törvény módosítása.
A gyakorlatban az szokott lenni, hogy a magyar állam kifizeti a kártérítést, de ritkán tesz azért, hogy kiküszöbölje a hasonló jogsértést eredményező helyzetet.
Mi történik akkor, ha a szervezők bejelentik a gyűlést, amire a rendőrség tiltó határozatot hoz? Az annyiban más, hogy ott van egy speciális jogorvoslati út gyülekezési ügyekre. A rendőrség 48 órán belül hozhat tiltó határozatot, amit 3 napon belül lehet megtámadni a Kúrián, aminek szintén 3 napon belül kell döntést hoznia a tiltás jogszerűségéről, azaz a papírmunkát is beleszámolva a bejelentéstől a kúriai döntésig 10-12 nap telhet el. Ezt is az Alkotmánybíróságig lehet vinni, onnan pedig az EJEB elé.
A Pride tiltása körében a rendőrség és a bíróság a gyülekezési törvény most beiktatott 13/A §-ára fog hivatkozni. Az is elképzelhető, hogy ha mondjuk csak egy emberi jogi tüntetést szerveznek, és valaki feltart egy szivárványos zászlót, akkor formálisan rámondhatják, hogy ez a homoszexualitás megjelenítése, és ezután akár bírságolhatnak is. Ez persze megtörténhet mondjuk egy kormánypárti tüntetésen is, de ott a rendőrség nyilván nem fog eljárni. A kormánynak az a fő, hogy el tudja mondani: megmondták, megígérték, megakadályozták.
Ha a rendezvényt bejelentik, és a rendőrség tiltó határozatot hoz, amit a bíróság helybenhagy, akkor, ha ennek ellenére mégis megszervezik, már elválik a szervezők és a résztvevők gyűlése: a résztvevő továbbra is csak szabálysértést követ el, a szervező viszont bűncselekményért felel, és ott rendes büntetőeljárás következik. Ha bejelentés nélkül akarják megtartani, akkor ők is szabálysértést követnek el.
Hegyi Szabolcs azt mondta, a törvény célja nyilvánvalóan a megfélemlítés. A szervezők nagyon elszántak, és ezt tudja a kormány is: azért lett a törvénymódosítás ilyen gyorsan és ilyen szigorú szabályokkal átverve, hogy elriassza az embereket attól, hogy június 28-án odamenjenek a Pride-ra.
A kormány akkor éri el a célját, és a rendőrség akkor tudja elvégezni a dolgát, ha csak néhány ember lézeng ott, de ha több 10 ezer ember kimegy, akkor a rendőrség tehetetlen lesz, azt nem nagyon lehet elképzelni, hogy egy ekkora tömeget elkezdenek feloszlatni
– mondja a TASZ jogi szakértője, aki szerint a tömeges eljárások elindítása elképzelhető, de óriási terhet ró majd a hatóságokra. (Címlapkép: Botos Tamás)