Első dolga volt azon a hétfői napon elküldeni az e-mailt, legalábbis a keltezésből ítélve. Május 18., 9 óra 3 perc. Tárgy: „szerintem utolsó pillanatokban vagyunk”.

„Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!

Amint a Fővárosi Nyomozó Ügyészség jelentése ideér, azonnal küldöm a főosztálynak. Az őszinte véleményem az, hogy ez a titkosszolgálati művelet nagyon ráéghet a Legfőbb Ügyészségre, ha nem lépünk időben.”

A 444 információi szerint az e-mailt a Központi Nyomozó Főügyészségről (KNYF) küldték a Legfőbb Ügyészségnek, de eljutott több más vezetőhöz is az ügyészi szervezetben. A levél tartalma is arra enged következtetni, hogy a szerző a KNYF oldaláról jöhet. Az aranykonvojügyről van benne szó, amelyben a KNYF, azon belül is a Fővárosi Nyomozó Ügyészség folytat nyomozást.

Május közepére kezdett körvonalazódni az ügy, és a KNYF figyelmeztetni akarta Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyészt: ha valaki jobban belenéz majd a részletekbe, az ő felelőssége is napirendre kerülhet.

A 444 birtokába került az e-mail másolata. A levélíró sorra veszi a fontosabb történéseket, és arra jut, a Legfőbb Ügyészség súlyos szakmai hibákat vétett, amikor az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) feljelentése alapján kijelölte a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt az ukrán pénzszállítókkal szembeni, pénzmosás gyanúja miatt indult nyomozás lefolytatására.

Meredek dolgokat állítanak az e-mailben nem csak a Legfőbb Ügyészségről, az AH-ról, és végső soron az előző magyar kormányról is. A vége felé például vastagítva, aláhúzva ez szerepel benne: „Mindenki a Legfőbb Ügyészségre fog mutatkozni (sic!), ha majd a szakminiszter jelentést fog kérni arról, mi történt! Úgy fogják beállítani, hogy ez egy AH-Ügyészség közös művelet volt”.

Vagy: „Valószínűleg az AH sem azt fogja mondani, hogy ez a TISZA Párt elleni tipikus titkosszolgálati művelet volt, hanem azt, hogy konzultáltak a Legfőbb Ügyészséggel, és itt nagyon súlyos bűncselekmény van!”

Nyilvánvaló, hogy a levélíró a KNYF nyomozására alapozza, amit állít, de ettől még lehetnek hibásak a következtetései, az e-mail végső soron a KNYF május 18-i álláspontját tükrözi, más értelmezések is lehetségesek. Ugyanakkor azok az események, amelyekről ír, valóban így követték egymást, ezt pont a KNYF által jogellenes fogva tartás és más bűncselekmények miatt az ügyben folytatott eljárásban tett tanúvallomásokból, illetve belső ügyészségi és NAV-os dokumentumokból tudjuk.

A levéllel kapcsolatban megkerestük a Legfőbb Ügyészséget, akik azt írták, „a főügyészségek – a vonatkozó belső utasításnak megfelelően – a kiemelt tárgyi súlyú ügyekben szükség szerint jelentést tesznek a szakmai főosztály, illetve a legfőbb ügyész felé”.

A szóban forgó „levél ezzel szemben a Központi Nyomozó Főügyészség részéről egy informális tájékoztatás, egyéni következtetés, vélemény volt, amelyet címzettként a szakmai főosztály is megkapott. A főügyészség a hivatalos jelentését ezt követően tette meg”.

Az aranykonvojügy az Orbán-rendszer utolsó nagy nemzetközi botránya lett. Március 5-én hét ukrán állampolgáron rajtaütött a TEK egy Vecséshez közeli benzinkúton, és lefoglalták azt a mintegy 27 milliárd forintnyi eurót, dollárt és aranyat, amelyet az ukránok a bécsi Raiffeisen Bankból az ukrán állami takarékbankba szállítottak, szabályosan. A pénzszállítókat több mint egy napig bilincsben tartották, kihallgatta őket a NAV és az AH is, de nem gyanúsították meg őket semmivel, és március 6-án kitoloncolták őket Ukrajnába.

Az ő szemszögükből is megírtuk a történetet, a tanúvallomásaik alapján, amelyet a jogellenes fogva tartás miatt indult eljárásban tettek, ezt az ügyvédjük feljelentése alapján folytatja jelenleg is a KNYF. Ebben az ügyben gyanúsították meg az akciót felügyelő Hajdu Jánost, a TEK volt főigazgatóját hét rendbeli, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettével június 29-én.

A tanúvallomásában, amelyet szintén megírtunk, azt állítja, Farkas Örs polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkárral egyeztetett a rajtaütésről. A Telex június 3-án megjelent cikke szerint maga Orbán Viktor döntött arról, hogy le kell csapni a pénzszállítókra, a rajtaütés időpontja is a kormányzattól jött, és ezt az Alkotmányvédelmi Hivatal is elismerte a lapnak.

A 444 birtokába került, nagyjából két és fél nyomtatott oldal hosszú levél a fentebb már idézett első mondatok után így folytatódik: „A következők a tények”.