A hatályos törvény értelmében egy személyben döntött Tasnády Katalin nyomozati elnökhelyettes arról, milyen ügyeket vonjon hatáskörébe a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal (NVVH): olyanokat választott, amelyek „egymástól eltérő, de jellegzetes ügyei az elmúlt éveknek, évtizedeknek”, mondta Unger Anna, a hatóság elnöke a 444-nek. Az elnököt arról a négy ügyről kérdeztük, amelyekről ma jelentették be, hogy az NVVH-hoz kerülnek:

• Orbán Áron vízumbiznisze, azaz „politikai kapcsolatrendszer áruba bocsátása munkavállalási célú tartózkodási engedélyek megszerzése érdekében”,
• az óbudai korrupciós ügy, amely több budapesti politikus is érint, vagyis „önkormányzati kiadásokat (parkfenntartás, közétkeztetés) érintő korrupciós ügy”,
• a tízmilliárdos állami kárt okozó Volánbusz-ügy, tehát „állami tulajdonú vállalatot és állami beruházásokat érintő korrupciós ügy”, valamint
• a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) milliárdos költései, azaz „állami intézmény indokolatlannak látszó propaganda- és rendezvényköltségeinek vizsgálata”.

Unger azt mondta, több szempont játszott szerepet a négy ügy kiválasztásában, köztük Tasnády előzetes ügyismerete, tehát az, hogy a nyomozati elnökhelyettes mely ügyekben ismerte pontosan a feltárást. Adott esetben az is nyomott a latban, hogy az NVVH személyi állományába érkező ügyészek korábban dolgoztak-e már ezen, vagy azon az ügyön. „Ez volt az egyik szempont, de nem a mindent eldöntő szempont” – mondta Unger.

Jellegzetes ügyek, feudalizmus és márványpadló

Az elnök szerint fontos szempont volt az is Tasnády számára, hogy olyan ügyeket válasszon, amik „egymástól eltérő, de jellegzetes ügyei az elmúlt éveknek, évtizedeknek. Gondoljunk itt akár a politikafinanszírozást biztosító önkormányzati közbeszerzések évtizedes gyakorlatára. Ez egy jól ismert, sokak által már megírt, sokak által részben feltárt ügyként ismert, ami ugye tényleg illegális pártfinanszírozási gyakorlatokat sejtet” – utalt az óbudai korrupciós ügyre.

A vízumbizniszről azt mondta el: „tipikus gyakorlat volt, hogy ha valaki megfelelő politikai kapcsolatokkal rendelkezett, akkor megnyíltak előtte ajtók. Ha valaki meg tudta fizetni ezeket a kapcsolatokat, akkor sok dolgot megtehetett. Ennek nemcsak a piactorzító, valamint a jogállamiságot romboló hatásait tartom fontosnak, hanem azt is, hogy ez nyilvánvalóan nem csak ebben az egy ügyben történhetett így. Tehát jó okkal feltételezhető, hogy a hivatalhoz való hozzáférés efféle megvásárlása más, állami hatóságok együttműködését igénylő dokumentumok kiadásánál is megjelenhet”.

A Seszták Miklós-ügyről pedig így nyilatkozott: ez „az állam, illetve az állami cégek beruházásainak közpénzfogyasztó, és ebből a közpénzből bizonyos sápot a politikushoz visszajuttató” gyakorlatát mutatja meg, részben a koncessziók gyakorlatát is. „Itt van egy nagyon jellegzetes mintázat annyiban, hogy ez az ország egyik meghatározó, legszegényebb részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében zajlott”. Szerinte ebben az ügyben „az építkezési vállalkozóktól kezdve egy csomó mindenki, aki ezekhez a beruházásokhoz valamilyen módon kapcsolódott, egy kvázi feudális, és közpénzekből fenntartott korrupciós rendszert kellett, hogy kiszolgáljon”.

Végül a Szuverenitásvédelmi Hivatal ügyéről is beszélt, ami szerinte elég kézenfekvő választás volt a hivatal számára, amely jelenleg az SZH korábbi épületében dolgozik. „Mi bejöttünk ebbe az épületbe, és szembesültünk azokkal a körülményekkel, amik itt vannak, és amik az állami hivataloknál jellemzően nem láthatóak. Tehát nem tudom például, minek kell egy állami hivatal fürdőszobájába márványpadló” – mondta. A propagandaköltések mellett azt is problémának látják, hogy „maga a hivatal rendelkezett azzal a személyi állománnyal, ami elvileg meg tudta volna csinálni ezt a munkát, ám azt több mint 3 milliárd forintért kiszervezték egy olyan cégnek, amelyről nem alaptalanul lehet azt feltételezni, hogy kicsit túlárazottan dolgoztak”.

A közvagyonvesztési minta

Unger szerint ezeknél az ügyeknél van egy „jellegzetes közvagyonvesztési minta”, és nagyrészt ezért esett rájuk Tasnády választása. A kiválasztással kapcsolatban Tasnády egyeztetett Ungerrel, ám, mint Unger fogalmazott, „nem mondtam meg neki, hogy milyen döntést hozzon, vagy hogy hogyan hozza meg, nem adtam neki se ötleteket, se ellenvéleményt”. Az pedig, hogy most ezeket az ügyeket választották, „nem azt jelenti, hogy a későbbiekben, akár néhány héten belül nem fogunk további ügyeket saját hatáskörbe vonni, vagy saját jogon nyomozást indítani azokkal kapcsolatban” – mondta Unger.

Az NVVH-elnököt külön megkérdeztük arról, hogy fontolgatták-e az NKA-ügy átvételét, amelynek kulcsszereplőjétől, Hankó Balázstól a parlament Sesztákkal együtt vonta meg a mentelmi jogot. Unger erről az ügyről azt mondta: „az NKA-ügy megbízható, jó és alapos munkát végző kezekben van. Nincs okunk arra, hogy aggódjunk, hogy a Bács-Kiskun Megyei Ügyészség és a NAV helyi munkatársai nem tárják fel az ügyet”. Azt mondta: azért nem vették át ezt, mert „már egy igencsak alaposan feltárt ügynek tekinthető, nem lett volna értelme. Nem látjuk indokoltnak, hogy csupán azért vegyük át az ügyet, mert a közfigyelem középpontjában van”.