Állítólag minden rendben, olvasóink azonban nem így látják. Mindent a gyerekek fognak megszívni, de lesz kirakat, meg propaganda, mint anno a szocializmusban, írta egyikük.
Rajtunk kívül Bulgáriában, Lettországban, Lengyelországban és Romániában ennyire alacsony.
Rétvári Bence megköszönte a 99 százaléknak, hogy nem ültek fel a rémhíreknek.
Büntető eszközökkel egy jobb iskolarendszer felé.
Pedagógushiány meg: oldva.
Azt állítják, az oktatás megszervezése sehol sincs veszélyben. Ez legalábbis kérdéses, jelenlegi tudásunk szerint ugyanis kb. háromezren dönthettek most a pályaelhagyás mellett.
Ha valaki úgy adományoz pénzt egy iskolának, hogy nem mondja meg, pontosan mire adja a pénzt, nemcsak annak elfogadásáról, hanem a felhasználásáról is a Klebelsberg Központ dönt az iskolavezetés helyett.
Maruzsa Zoltán megígérte: a felmondó tanárokkal interjúkat készítenek a döntésük hátteréről, ezek eredményét pedig nyilvánosságra hozzák majd.
Az oktatás megszervezése sehol nem veszélyeztetett?
Iskolafelújítás és demográfiai robbanás: főként ezek miatt kényszerülnek konténerekbe a diákok.
„Onnantól, hogy a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ megkapta a keresetről az értesítést, elkezdődött az ellenem folyó brutális bosszúhadjárat.”
Szűcs Tamás még nyáron mondott fel, a végső lökést a státusztörvény adta.
Mert olyan kevés.
Oktatási sorozatunk eheti részében arra keressük a választ: lehet ilyen körülmények között tanulni/tanítani?
Egy online tananyagot adnak le személyes részvétel mellett fejenként 160 ezerért, a fejenként 65 ezres catering mellett.