Mit kérdeznél az egyik legnagyobb autógyártó vállalat elnökétől, ha újságíró lennél? A negyedéves eredményekről faggatnád, az autók biztonságáról, esetleg arról, jó szülő tud-e lenni ilyen felelősségteljes munka mellett?
Elégedetlen vagy az életeddel? Változásra vágysz? Tedd meg! Véleményed van? Hangoztasd! Állj ki az igazadért! Ha kell, emeld fel a hangod, legyél csak határozott, hengereld le a vitapartnered! Túlterhelt vagy? Jogod van segítséget kérni! Kivéve, ha nő vagy.
Anyuka. Ez a szó, bár nem kellene hogy így legyen, a gyerekünk szájából az egyik legkedvesebb név, mástól a legirritálóbb és leginkább leereszkedő stílusban kimondható szó a magyar nyelvben. Abban a szent pillanatban, hogy tudatos, felelős, felnőtt nőként életet adsz egy embernek, a külvilág számára egycsapásra megszűnsz felnőtt állampolgár lenni, és anyukává válsz.
Hogy mit gondolok? Oké. Tudom, hogy nem igazán korrekt ezt hangoztatni, de van egy embercsoport, akikről rögtön lerí, hogy mások mint mi. Nincs ezzel semmi baj, de tényleg. Sokfélék vagyunk ugyebár. Ki ilyennek születik, ki olyannak. Ők balszerencséjükre olyannak. Ez nem gyűlölködés, nekem is vannak közöttük barátaim, nem vagyok kirekesztő, láthatod. Mindenki tudja, hogy vannak dolgok, amiben meg ők a tehetségesebbek. A vérükben van.
Nehéz elképzelni, hogy a nők valójában nem a mellükről, a testükről szólnak? Hogy egy nőnek esetleg megalázó, ha szexuális tárgyként vagy sztereotip helyzetekben ábrázolják? Spongya rá. Így szokás, és így is megértjük, hogy nekünk szól a reklám… A nőnek amúgy is a konyhában, a fürdőszobában vagy az ágyban a helye. Néha azért elengedik bevásárolni is.
Bagdy Emőke állításairól már többször bebizonyosodott, hogy széles skálán hatnak az olvasóra. Nem először látjuk, hogy amit gondolatébresztő igazságként állít az fejcsóválásgeneráló, vérnyomásemelő és szexista. Vegyük most egy pillanatra mégis komolyan, és beszélgessünk a jelenségről, mert egy régebbi cikk internetes másodvirágzásának köszönhetően nem tudunk szó nélkül elmenni a professzor állításai és az ő nyomdokain haladó "a nő dolga a férfi" joósistvánizmus mellett.
Úgy vesszük észre, a patriarchális értékrend konzerválása valamiféle mozgalommá kezd szerveződni Magyarországon. A szexista, nőket rendreutasító és megalázó szólamok az elmúlt években elhagyták a férfivécéket és öltözőket, majd a blogok kommentszekcióját is. Előbújtak az elnyomott magyar férfiak, akik arról képzelegnek, hogy ha visszaállna a régi rend, végre igazán férfinak érezhetnék magukat.
lvastad valahol, hogy a nő tehet róla, hogy rendszeresen bántalmazzák, ha megerőszakolják, hogy a nők tisztességtelen módon elvárják, hogy a férfiak fizessenek helyettük, miközben már kiharcolták az egyenlőségüket? Na és azt, hogy az esélyegyenlőség csak a női kvóták nélkül valósulhat meg, és hogy a nő feladata nem az, hogy versenyezzen a férfiakkal, hanem az, hogy biztosítsa az otthon melegét, a jogvédők pedig a huszonéves magyar nők meddővé tételéért harcolnak, és a karriert építő hedonista szingli nők miatt fogy a nemzet? Mi is olvastuk. Ezek a vélemények mind a magyar sajtóban jelentek meg az elmúlt évben. Nyilván idős konzervatív urak írták és mondták ezeket - vonod meg a vállad. Tévedsz. Nők voltak. Ezt mind nők gondolják a nemek közötti egyenlőség megteremtésének értelmetlenségéről, a reprodukciós jogok védelmének káros voltáról, és arról, hogy aki bántalmaznak, legelőször magában keresse a hibát. Szó sincs tehát "antifeminista" vagy egyenesen nőgyűlölő férfiakról. Mindezt nők fogalmazták meg.
Egy nő hormonálisan instabil. Ha szemét, ha rossz napja van, egyértelmű: csakis a hormonjai tehetnek erről. A férfiak bezzeg! Oké, előfordulhat, hogy a főnök épp kielégületlen, de az érthető. Minden férfinak vannak természetes szükségletei. A nőnek ezzel szemben ha szar a napja, vagy felhúzza magát valamin: ilyenkor majd minden esetben menstruál és/vagy kielégítetetlen, esetleg frigid. Hisztérikus szörnyeteg.
Legyél MILF. Basznivaló anya. Nem túl régi keletű a nevezetes betűszó, de sokat elárul a hétköznapi szexizmus természetéről. Mellbevágóan durva.