Kis híján elvonási tüneteim keletkeztek az utóbbi időben, de ennek vége, berobbant a szezon, jönnek a magyar filmek csőstül, egyik a másik után, nem győzöm kapkodni a fejemet, hátha lesz köztük jó is. Annyi minden érkezik az elkövetkezendő hónapokban, hogy húha, és van, ami már itt is van. Ráadásul úgy néz ki, a küszöbön álló művek zömének az a célja, hogy százezrével vigyék be az embereket a moziba. Mióta a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled megdöntötte az évtizedeken át megdönthetetlennek vélt rekordokat, alkotók sokasága kapott vérszemet. Egymillió néző, mint hósipkás csúcs, ez lebeg előttük, azaz sejlik bravúrral elérhetőnek. De persze a kicsit kevesebb se lenne rossz.

A szexkomédia mint műfaj kézenfekvő eszköze lehet az újabb csúcsok meghágásának, talán úgy is, hogy a kétezerhúszas években – mintegy másfelől – némiképp anakronisztikusnak tűnhet ilyesmivel próbálkozni. Adódnak természetes akadályok, ami húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt elment – és széles néptömegek tarthatták viccesnek vagy kellemes látványnak –, az ma nem feltétlenül fér bele.

A Kalmár Péter–Novák Erik-féle 10 éjszakás kaland c. filmben van egy poén. Huszonéves lány (Tillai Zita) meséli erősen középkorú pasasnak (Thuróczy Szabolcs): a papája nem kért engedélyt, amikor úgy döntött, hogy bántalmazni fogja szexuálisan. Mire a pasas kb. ezt válaszolja: nem ragaszkodom hozzá, hogy szólíts apucinak. Jobban belegondolva, ezen húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt sem mulattam volna. Tré tréfákért az Orosz Dénes által megrendezett Félrelépni szabad c. film sem megy a szomszédba. Ebben is van idősebb pasas, ő operába viszi feleségét a 25. házassági évfordulójuk alkalmából. Nagynehezen kivárja, míg az asszony elalszik, hogy utána prostituálttal tölthesse az éjszaka maradékát. Sehogy sem sikerül azonban a végére járnia a dolgoknak, folyton megzavarják. Mígnem a bombanő mellől kirángatva kétségbeesetten kifakad: már meg sem ünnepelheti az ember nyugodtan az ezüstlakodalmát!

A Kalmár–Novák duó és Orosz Dénes frissiben – egy hét eltéréssel – bemutatott alkotásait nem csupán szexuális tematikájuk és humoruk karaktere miatt indokolt egy helyen méltatni, és nem is csak harmatos minőségük okán. További párhuzamok is adódnak. Például, hogy mindkettőnek századfordulós színdarab az alapja, az egyik Arthur Schnitzler Körbe-körbéjéhez nyúlt, a másik Georges Feydeau A hülyéjejéhez. Ezek sztorijából csináltak mai Magyarországot mindkét esetben – noha nem feltétlenül akartak egyformán sokat mondani róla. Pontosabban: Kalmárék akartak, Orosz kevésbé.

De hogy jönnek ide „Mészáros Lőrinc” ujjpercei?