Bokros Lajos nyilvános vitára hívta Tarlós Istvánt, de nem mindenki állt be mögé.

Falus Ferenc csak véletlenül volt ott a megtámadott civilek melletti tüntetésen, és nem értette, miért van ott ennyi rendőr. Jókat nevettünk eddig a vödrös videón, meg minden máson, de ha nem akar több szégyent hozni önmagára és Budapestre, most felismeri, hogy alkalmatlan erre a szerepre, és lelép.

Nem lennénk Tarlós helyében, amikor „Megyó kettő” letérdel a startvonalhoz.

Ahogyan Orbán Viktor a 2002-es vereség után két évre eltűnt a magyar politikából, hogy később új személyiséggel vissza, úgy akarja Gyurcsány is átformálni a róla kialakult képet. Mára ugyanis ő maradt az egyetlen fajsúlyos vezető a baloldalon.

Ha végletesen meggyengül a magyar baloldal, egykönnyen a szélsőjobb válhat Orbán első számú ellenzékévé. Épp, mint Lengyelországban, ahol Donald Tusk miniszterelnök emiatt évek óta Európa bölcse szerepében pózol.

A győzelem mindenkit, még az öt szövetséges pártot is meglepte, így a kormányalakítási tárgyalások negyven órán át húzódtak, és nem egyszer üvöltözésig fajultak, de végül sikerült megállapodniuk.

Négy évig fúrták egymást, most kezdhetik elölről, a nulláról. Ez a baloldal csak kevés embert érdekel, felesleges a feltámasztásán fáradozni. Ha mertek volna egymás ellen indulni, most lehetne érdemben építkezni. Így viszont 2018-ra se látszik, hogyan lesz váltópártnyi erő balról. A DeDi szerint a magyar baloldal helyzete elég reménytelen.

Az egész baloldali kampány fővárosi hangon szólt: demokráciadeficit, sajtószabadság, ne szavazz a Jobbikra, állítsuk meg Orbánt. De egy szó sem volt arról, hogy mitől lesz több pénz a zsebünkben. Itt az eredménye.

Mintha temetésen kellett volna gyászbeszédet mondaniuk. Saját temetésükön. Keserű volt, de katartikus.

Kire kell szavaznom, ha Bajnait, Mesterházyt és Gyurcsányt támogatom? Az Együtt 2014-re? Az Összefogásra? A kormányváltókra? Az ötpárti ellenzéki szövetségre? A 17-re? Nem.

Milyen racionális érvek szólhatnak az egyes pártok mellett, ha szavazni akarunk április 6-án? A Véleményvezér most a Kormányváltókat vizsgálta.

Az ukrán válság egyértelművé tette, hogy Orbán Viktor megszabadította a magyar baloldalt az egyik legfontosabb politikai terhétől. Orosz viszony ügyében ugyanis a jobboldal kezdi átvenni ellenfele korábbi dicstelen szerepét.

Simon Gáboré remek példa arra, hogy az elmúlt húsz évben edződött politikai garnitúra mennyire nincs felkészülve a jelenlegi időszakra. Hogy hogyan nem lesz ebből kétharmad, azt mi még nem látjuk.