Aránylag fiatalok, csinosak, européerek, patrióták, és annyit beszélnek a szeretetről, mint Jézus Krisztus. Rég nem volt ilyen polgári párt, ha van rá lakossági igény, sokra viheti, de kérdés, hogy van-e annyi polgár. Élmények az utolsó Tisza-gyűlésről.

Beszédes az ING szakértője szerint, hogy a gyorstájékoztató egyetlen egy alágat sem nevezett meg, amelyik érdemi pozitív teljesítményt nyújtott volna.

A korábbi kormánypárt PiS a vártnál jobb eredményeket ért el a lengyelországi önkormányzati választások első fordulójában, ám ez inkább elfedi, mintsem megoldja a problémáikat. A júniusi EP-választásokig mindenesetre lélegzethez jutottak.

Az oroszok nem boldogok az ukrajnai háborútól, de továbbra is készek folytatni azt. Tudják és érzik, hogy nagyon magas árat fizetnek mindenért, ennek ellenére tartanak ki a hadi cselekmények támogatása mellett.

Lényegében azt is megállapították, hogy csak lúzerek szavazták meg egyből.

A miniszter véletlenül nem a roskadozó magyar, hanem a német költségvetést elemezte.

Már tudjuk, mit gondol Valerij Zaluzsnij főparancsnok. Az ukránok villámháborús kísérlete kudarcba fulladt. Ahhoz, hogy képesek legyenek a megerősített orosz védelem leküzdésére, átfogó haditechnikai és kiképzésbeli változásokra van szükség. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra.

Az államtitkár a 2 perces villámelemzésében „megdöbbentő adatokat” sorol a svéd „mintademokráciáról”.

Ma már közhelyszámba megy, hogy az oroszoknak volt idejük felkészülni az offenzívára, de vannak más okok is. A nyugati kiképzés önmagában nem csodafegyver, az ukrán hadsereg csak korlátozottan képes összfegyvernemi műveletekre. Ezenfelül súlyos logisztikai problémákkal is küszködik.

Furcsa lenne, ha a nagyszabású ellentámadás alkalmából váltak volna ostobává hirtelen. A műveletek első szakasza utáni stratégiaváltás, az azóta megfigyelhető konzisztencia és a fokozódó eszkaláció mutatja: az ukrán vezetés hisz a sikerben, az orosz vonalak áttörésében.

A június elején indult ukrán ellentámadásról egyre több értékelés jelenik meg, amelyek csalódást keltőnek írják le az eddigi eredményeket. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes áttekinteni, hogy valójában mit tudunk, és mit nem.

A puccs véget vetett a Wagner csoport és a Wagner-modell működésének abban a formában, ahogyan eddig ismertük, de már nem az a kérdés, hogy mi lesz Jevgenyij Prigozsinnal és serege maradványaival, hanem az, hogy mi fogja betölteni a helyüket az érdekeit érvényesíteni igyekvő orosz állam eszköztárában.

Bár képest lett volna rá.

Az ukrán hadsereg létszámban, morálban, felkészültségben, felszerelésben és fegyverzetben is fölényt élvez a megszálló orosz erőkkel szemben, mindezt azonban hiba lenne a siker automatikus garanciájának tekinteni.

A reguláris szárazföldi haderő kivérzett a háború első 15 hónapjában, óriásiak a veszteségek élőerőben és technikában, manőverező védekezésről szinte szó sem lehet. Ám a légierő és a flotta szinte teljesen ép, rakéták és robotrepülőgépek vannak bőven, kettős orosz stratégia várható a küszöbön álló ukrán ellentámadással szemben.