Több mint egy év eltelt, mióta Oroszország hivatalosan is annektálta Ukrajna négy megyéjét, ám egészében megszállnia egyiket sem sikerült, és a bekebelezett területek integrációja is nyögvenyelősen halad.

A kijevi parlament nyilatkozatban kéri az uniós államoktól Ukrajna integrációjának támogatását.

A kétharmad talán az utolsó hetekben dőlt el, de az Orbán-rendszer támasztékai évek óta változatlanok. Kovách Imre szociológussal beszélgettünk a Fidesz és a falvak, kisvárosok kapcsolatáról.

Ihor Zsovkva elégedetlen az Európai Parlament állásfoglalásával, azt írta, mostantól minden uniós eseményen tenni kell Ukrajna csatlakozásáért.

Roma civil szervezetek hívták vitára a főpolgármestert, hogy számba vegyék, mi valósult meg a 2019-es választási ígéreteiből. Karácsony ösztöndíjprogramokat és uniós forrásokat sorolt, a civilek szerint viszont a főváros még csak nem is kereste eddig a kapcsolatot a roma szakértőkkel.

Összehangolják a jogszabályaikat, de felmerült a közös fizetőeszköz és a közös parlament ötlete is.

Látva az Európai Uniónak címzett, nem egyszer vitriolos bírálatokat, nézzünk szembe az alapkérdéssel: van-e még a mai világban helye, szerepe (értelme?!) az EU-nak? Egy kerek évforduló is egybeesik a feltevéssel: 71 éve indult útjára a későbbi integrációs projekt magötlete Robert Schuman nyilatkozatával. Jól járt-e vele Európa? És kell-e, hogy még ma is jelentsen valamit? Fóris György három évtized brüsszeli tapasztalatával a háta mögött tekint a kérdésre.

Milyen társadalmi érdekek hajtják a Fidesz népszerűségét? Milyen csoportokra támaszkodik a hatalom elsősorban? Hogyan szivárog be oda, ahová nem is gondolnánk? És hol vannak hajszálrepedések?

Óvodai integrációs programot indít az önkormányzat. Itt nagyobb a mozgásterük, mint az iskoláknál, de azért sok a buktató. A Fidesz már reagált: Soros.

Az autista gyerekekkel a legtöbb óvoda nagyon elutasító, de a Pestszentlőrinci Robogó Óvodában nemcsak fogadják a gyerekeket, hanem komoly fejlesztést is végeznek. Mindehhez csak egy nyitott, empatikus óvónő kellett, aki volt annyira lelkes, hogy módszertan nélkül is integrációt segítő projekteket dolgozzon ki.

Hiába van benne az óvodák alapító okiratában, hogy fognak autista gyereket, valójában mindenféle kifogást kitalálnak, hogy ne kelljen felvenniük őket. A probléma, hogy az állam kötelezővé tette az integrálást, de segítséget nem adott hozzá.

Fontosabb, mint valaha, hogy a romák is egyenlő módon férjenek hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz.

L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője szerint semmi váratlan nincs abban, hogy a kormány nekimegy az iskolai integrációnak. Pedig naponta látja, ahogy a szegregáció kiégett tanárokat és agresszív gyerekeket eredményez.

Horváth László „felzárkóztató osztályokra” vágyik, pedig nem véletlenül szüntették meg ezeket közel 20 évvel ezelőtt. De miért jó együtt tanítani a különböző hátterű gyerekeket?

Az Európai Egyesült Államokat viszont már nem.