Van, ahol magyar tanár tartja majd az ének órát, máshol nincs egyelőre rajz, megint máshol esténként küldik el a másnapi órarendet. Így indul a tanév, amelyben „rendkívüli mozgás az előző évekhez képest nem tapasztalható”.

Gyűjtsük össze ennek a tanévkezdésnek a nehézségeit, mutassuk be együtt, milyen rendszerhibákkal küzd jelenleg az oktatás.

A tanárok létszámában állítólag nem történt „semmi rendkívüli változás” - nézzük meg együtt, tényleg így van-e.

Az intézményvezetők különböző trükkökkel igyekeznek betapasztgatni a hiányokat a rendszerben.

A Nemzeti Pedagógus Kar elnöke szerint nem rózsás a helyzet, és a nyugdíjas tanárok alkalmazása is csak rövid távú megoldás.

A jelentkezők száma messze nem elég a tanárhiány megoldására.

Majdnem 40 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor.

Több pénz, kisebb óraszám.

Az új köznevelési stratégia szerint idősebb diákokat is bevonhatnának technikai asszisztensnek.

Mostantól nem lesz baj, ha délutánonként csak pedagógiai asszisztens felügyel a gyerekekre. Pedig vannak olyan gyerekek, akiknek szükségük lenne az egyéni fejlesztésre, amit a délutáni órákban kaphatnának.

Ezért olyan sok az álláshirdetés.

Úgy látszik, nem lesz megoldás a pedagógushiányra, hogy nyugdíjas korú tanárokat dolgoztassanak tovább, mert a tanárok menekülnek a munkából, még tíz órát sem hajlandók vállalni, és hülyének nézik azt, aki igen.

És amúgy is, ki nem találnád, hol érdemes keresni a felelősöket. Annyit mondunk, 2010 előtti szocialista kormányok.

A minisztérium ötlete alapján megfelelő szakképzettség nélkül is lehetne tanítani, ha nincs más.