Január 1-én fejeződik be végleg a rendszerváltás.

Miközben a politikai vezetés folyamatosan kapta a jelentéseket a nagyobbnál nagyobb lopásokról, semmit sem tettek, hogy leálljon a pénzszivattyú.

Igen, ezt még régen mondta. De így is érdemes megnézni, milyen volt Orbán Viktor, amikor arról beszélt az engedni nem akaró hatalomról:, „mindenki, aki ehhez a nevét adja, csókolja meg a fenekemet.”

Szerinte 1989-ben elmaradt a forradalom, ezért talán sokan már máshogy, megalkuvást nem ismerően, 56-os módra csinálnák újra a rendszerváltást.

Ugyanakkor a miniszterelnök ma már erkölcstelenebbnek tartja a Jobbikot, mint az MSZP-t.

Mindennél súlyosabb az a jelenet, amikor a korábbi ávós fegyőrt 40 év után a kistarcsai női börtönben szembesítik korábbi fogvatartottjaival. Ezt mutatja be az Ítéletlenül.

A nyolcvanas-kilencvenes években csúcsra került magyar elit csődöt mondott, és a politikával együtt földbe állt. A politikusok improvizálnak, az ország leszakadó pályán. De van remény: nemzetközi szinten is jelentős teljesítményekre képes magyar üzletembereknek és értelmiségieknek kell újjáépíteniük az elit hitelét.

Mielőtt Orbán 1998-ban először kormányfő lett, rendszeresen arról beszélt, hogy nem jó az, amit a mostani kormánya is csinál. De melyik Orbánnak lett igaza?

A Fidesz-székház 2013-as elfoglalásakor az épület mögötti kukában megtalált 1989-es pártprogram előre figyelmeztetett.

Még a rendszerváltáskor, de szerinte most már késő.

A volt államminiszter és Központi Bizottság-tag egy 1956-os halálraítélt mellett mesélte el, hogyan ágyazott meg a demokráciának.

Az újraegyesítés évfordulója alkalmából hallgassuk meg együtt a Wind of change-et!