• A Kossuth tér átépítéséről szóló parlamenti határozat két, látszólag egymást kizáró feladattal bízta meg a tér újjáépítésén dolgozókat.
• Egyrészt vissza kellett állítaniuk a tér 1944 előtti képzőművészeti arculatát.
• Azaz, csak olyan szobrok lehetnek a téren, amik már akkor is ott álltak.
• A két 56-os emlékmű, a kopjafa és a Forradalom lángja nem ilyen.
• Másrészt méltó emléket kell állítani az 1956-os sortűz áldozatainak is.
• A megoldás a szellőzőalagút lett.

Szerdán kezdett terjedni a hír a tumblren, hogy a föld alá száműzik az 1956-os emlékhelyet a Kossuth téren. Solaitid egy ironikus posztban már űrrakéta-kilövő állomást vizionált. Nem csodálom. A Kossuth tér újjáépítésének hivatalos oldalán mindössze annyit tudhatunk meg a tervezett 1956-os emlékműről, hogy

Az 1956. október 25-i sortűz áldozatainak emlékét a jelenlegi Vidékfejlesztési Minisztérium épületében elhelyezett puskagolyó-imitációk mellett, a tér alatt lévő, jelenleg zárt és használaton kívüli, közel 350 m2 nagyságú szellőzőalagútban berendezett emlékhely fogja ápolni.

Ezért megkerestük Wachsler Tamást, az átépítés, hivatalos nevén a Steindl Imre Program vezetőjét, avasson már be a tervekbe.

Ő beszélt a parlamenti határozat látszólagos ellentmondásairól, aminek a feloldását a szellőzőalagútban találták meg. De mi ez a szellőzőalagút? A Parlament hűtését és szellőzését annak idején Steindl Imre bravúros műszaki megoldással oldotta meg. Mivel légkondicionálás akkor még nem létezett - az első ipari légkondicionálót az 1920-as években építették Amerikában -, a megoldás két, az épület északi és déli oldalán kiépített, a tér alá nyúló alagút lett. A levegő tisztítását és hűtését két szökőkúttal oldották meg. Ezek a tér két szélén, nagyjából a Kossuth- és a Rákóczi-szobor helyén álltak a húszas évek végéig, harmincas évek elejéig. A parlamentbe érkező levegő a szökőkutak vízfüggönyén át jutott a szellőzőalagutakba.

View Itt lesz a Kossuth téri 56-os emlékhely in a larger map

Maguk az alagutak "építészetileg gyönyörűen kialakított, évtizedek óta nem látogatott, ráadásul funkciójukat vesztett" szerkezetek. Az északi alagútból a tervek szerint kőtár lesz, itt az épülethez köthető építészeti emlékeket mutatják majd be. A déli alagutat pedig emlékhellyé alakítanák.

Az európai építészeti hagyományban ugyan van példa földalatti szakrális helyekre - ilyenek például az altemplomok -, számítani lehetett némi ellenérzésre az 56-os szervezetektől azért, hogy látszólag száműzik a térről a sortűz emlékét. Ez persze ebben a formában nem is igaz, a felszínen is lesz emlékhely, csak az építészetileg nem befolyásolja majd a tér kialakítását, a tér síkjában lesz.

Pont ott, ahová lőttek.

Végül az 56-os szervezetek minden ellenkezés nélkül rábólintottak a tervre, ami Wachsler szerint amúgy nem is kényszermegoldás. "Attrakció lesz", a természetes fénytől elzárt, hangszigetelt hely "lehetőséget ad a berendezőknek kreatív fény- és hanghatások" kialakítására, mondta, de a poént egyelőre nem akarta lelőni.

Amikor az emlékhelyet tervezték, még csak az alagút létezéséről tudtak. Így azt tervezték, hogy nyugaton az eddig elzárt parkolóterületen álló szellőzőig tartott volna, keleten pedig az alagút végéig. Az egykori szökőkutak helyét azok elbontása után ugyanis feltöltötték. De a tér feltárásakor az északi oldalon meg tudták tisztítani a kutat. Most a déli oldalon is viszgálják, hogy feltárható-e a szökőkút helye. Ha igen, és még jó állapotban is van, akkor megvizsgálják, hogy azt is fel lehet-e használni az amúgy is 350 négyzetméter területű alagút mellett, amit majd a téren áthaladó sétány vonalában épített lépcsőkön lehet majd megközelíteni.