Mióta a miniszternél kell pályázni, az igazgatók inkább politikai programokat adnak le tantervek helyett

Az iskolák államosítása óta az Emberi Erőforrások Minisztériuma központilag nevezi ki az iskolaigazgatókat, és ehhez egyáltalán nem kell figyelembe vennie azt sem, hogy az adott intézményben bárki támogatja-e a jelöltet.

Az új köznevelési törvény bevezetése óta sorra jöttek a kinevezési botrányok, az iskolákban dolgozók és tanulók többször hangosan tiltakoztak az ellen, hogy a minisztérium semmibe vette a jelöltjüket, akaratukat; elég csak a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumra vagy a budafoki Budai Nagy Antal Gimnázium igazgatóváltására vagy a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumnál rendezett diáktüntetésekre gondolni.

Közben az igazgatójelöltek is gyorsan rájöttek arra, hogy a programjukkal nem feltétlenül helyben kell meggyőzniük a tantestületeket, bőven elég, ha a végső döntést kimondó miniszter felé elég megbízhatónak mutatják magukat.

Ez pedig néhányuknál odáig jut, hogy mikor biztosra akarnak menni, úgy érzik, nem árt ha a délutáni szakkörök mellé bedobnak néhány ötletet a magyarság megmaradására is.

Így keverednek a halál unalmasnak induló tantervi ötletelések közé egészen meredek eszmefuttatások a nemzettudat erősítéséről vagy a világpolgárrá válás veszélyeiről. A jelölt pedig reménykedhet, hogy az állami intézményfenntartónak és a miniszternek tetszik, amit látnak.

„A tanulókat féltem a világpolgárrá válástól”

A kiskunhalasi Bibó István Gimnázium igazgatói posztjára bejelentkező, csak nemrég (részmunkaidőben) odakerült Csorba Imre pályázatából sem derül ki sok konkrétum arról, hogyan juttatná előrébb az intézményt az iskolai rangsorokban vagy mit változtatna a tanárok munkáján.

A kiskunhalasi Bibó István Gimnázium épülete - Fotó: Google Maps

Szerencsére a matematika-fizika szakos tanár fantáziáját az ennél izgalmasabb témák már jobban megmozgatták, így az igazgatói pályázatból kiderül, min múlhat „az ország felemelkedése vagy idegen hatalmak általi kihasználása”. A tanulók testi nevelése című részben pedig arra is kínál megoldást, hogyan lehetne csökkenteni „a bennünk magyarokban kialakult individualista szellemiséget”.

Mikor pedig az egyetemes emberi tudás megismerésének igényéhez jut, fontosnak tartja megjegyezni, hogy egyébként félti a tanulókat a világpolgárrá válástól. Ezért is fektetne nagyobb hangsúlyt a köznevelésben a nemzettudatra és a hazaszeretetre.

Még a hazafias vagy egyéb ideológiai lózungokkal sem lenne nagy baj, ha mellette lenne valami érdemi tartalom is. Csakhogy a programot véleményező tantestület is arra jutott, hogy a politikai döntéshozóknak szánt ideológiai agymenéseken kívül a külsős tanárként két éve ott dolgozó Csorbának nemhogy ötlete sincs az iskola jövőjéről, de a mostani működéssel sincs tisztában.

Az egy dolog, hogy a településre vonatkozó információkat a Wikipédiáról másolta ki, de újításként beállítva szinte csak olyan dolgokat javasolt, amelyek már régóta működnek az iskolában. A helyzetértékelésnél is olyan közhelyeket sütött el, mint hogy a következő generációknak „a digitális világ természetes velejáróra” lesz. Ráadásul nem volt tisztában az iskola technikai felszereltségével sem, a diákok mentális fejlődéséről szóló részben pedig azt sem tudta pontosan megmondani, hogy az intézményben dolgozik-e iskolapszichológus vagy fejlesztőpedagógus.

A tanárok szóvá tették, hogy a program olyan általános megfogalmazásokból áll, amivel szinte az ország bármelyik igazgatói helyét meg lehetne pályázni, de az már nem derül ki, hogy az adott gimnáziummal mit akar kezdeni.

Leginkább a gimnáziumban tanító nyelvtanárok voltak kiakadva azon, hogy az igazgatójelölt a világpolgárrá válástól félti a legjobban a diákokat, miközben ők az elmúlt 20 évben éppen azért tanították a gyerekeket, hogy a megszerzett nyelvtudással egy idegen környezetben is otthonosan tudjanak mozogni, és a világon szinte bárhol el tudjanak helyezkedni. Szerintük erre inkább büszkének kellene lenniük.

Persze a fideszes többségű városvezetést egyáltalán nem zavarta, hogy az iskola egy az egyben visszadobta a programot. A múlt heti ülésen a képviselők a beadott pályázati anyagot magas színvonalúnak ítélték meg, és az abban foglalt szakmai és vezetői elképzelések alapján jó szívvel ajánlották Csorba Imrét igazgatónak.

Nem lehet elég szar pályázatot írni

Nem meglepő, ha ezek után a tantestület 80 százaléka leszavazta Csorba programját. A tanári munkaközösségektől kezdve a diákönkormányzatig bezárólag nem volt olyan testülete az iskolának, amelyik rá tudott volna bólintani a pályázatra. Csakhogy a mostani rendszerben egy politikailag megbízható jelöltnek ilyesmire nincs is szüksége.

Mivel elterjedt, hogy a tankerület vezetése mindenképpen őt támogatja, az erre alkalmasabb tanárok inkább meg sem kockáztatták ellene az indulást.

Az utóbbi idők pedagógustüntetéseiben részt vevő tanárok már így is nyugtalankodva olvassák az olyan utalásokat a programban, amikor Csorba arról ír, hogy

„minél előbb szeretném ugyanis a tantestületet kivonni a politikai csatározások eszköz-szerepéből, hogy az érdemi munkára koncentrálhasson mindenki”.

Igaz, hogy a korábbi rendszerben is gyakran előfordult, hogy az önkormányzatok politikai alapon állítottak valakit az intézmények élére, csak akkor még a helyben hozott döntést sokkal gyorsabban korrigáltathatták a tiltakozók, a döntéshozókat gyorsan számon kérhették. Most ilyenre esély sincs, a kiskunhalasiaktól Balog Zoltán szuperminiszter fényévnyi távolságban trónol, elérni sem tudják, nem hogy rávenni a döntés visszavonására. A minisztérium így semmit sem érzékel a helyi feszültségekből, amire valami információ eljut hozzájuk, már régen széthullik az addig jól működő tanári kar.

Az igazgatói kinevezések rendeszerén a kormány a Klik lebontásáról belengetett terveiben sem készült változtatni, sőt 2017-ig minden olyan iskolát államosítanának, ami még önkormányzati tulajdonban maradt.