Néhány napja került elő a videó, amin Orosz László, a BME elméleti fizika-oktatója egy kvantummechanika-előadás közben váratlanul azzal szembesül, hogy alig van valaki, aki meg tudná oldani a táblára felírt feladatot, ezért szenvedélyes beszédet intéz a hallgatókhoz. Ennek során még a lépegető kutyafaszhoz is eljut. A felvétel még 2012-ben készült, de a benne felvetett problémák a legkevésbé sem tűnnek idejétmúltnak.
“Nyugdíjazásom előtt akkor tanítottam utoljára a tárgyat, elhatároztam, hogy felveszem az előadást. Nem szégyellem azt, hogy így beszéltem, bár terveztem azt is, hogy csinálok egy vágott változatot, hogy ne zavarja azt, akit tényleg irritál az ilyen beszéd.” De volt, aki azt mondta neki, hogy “tanár úr, jó ez így, olyan életszerű”. Úgyhogy benne maradt minden.
Orosz szerint a káromkodás meg a trágár beszéd a kultúránk része.
“Vagy feszültséget vezet le, vagy pedig verbális presszió. Ennek nálam célja van.”
Orosz szerint "ahogy a sportban, úgy az oktatásban is van azt a szint, ami felett csak akkor lehet teljesíteni, ha valaki a füledbe űvölti, hogy fog az menni". ("Bár, amióta kirobbant a vita az úszók kapcsán, kicsit óvatosabb vagyok.") A kvantummechanika pedig olyan nehéz, hogy erre van szükség, de a fizika is lehet ilyen, pláne, amikor mérnököknek tanítják.
"Ha megoldom a példát ott öt perc alatt, arra a kutya nem emlékezett volna. Azt akartam elérni, hogy legalább néhány hallgató álljon neki otthon. Néhányan azt gondolják majd, hogy ha már ennyire üvöltött ez a hülye, akkor csak szégyen, hogy nem tudom megcsinálni. És akkor otthon nekiállnak, és megoldják."
A kutyafaszozás egyben showelem is nála.
"Egy amerikai rendezőtől hallottam, hogy 28 percet tud figyelni egy átlag néző, aztán lazul a figyelem. Így van a hallgatókkal is. A közoktatásban nem készítik fel a hallgatókat az intenzív koncentrációra, úgyhogy időnként be kell dobni valamit, ami felrázza őket."
Orosz szerint "ma az idekerülő hallgatóknál nem fejeződik be a felnőtté válás".
"Érettségizett embereket várunk, de az érettségi elveszíette a szűrőjelelgét - hogy helyes vagy nem, azt nem tudom. A felsőoktatás alapvetően felnőttekre van kitalálva, ezért az itt tanítók nem pedagógusok. Ha viszont éretlen emberek jönnek ide, akkor pedagógusoknak is kell lennünk."
Oroszról úgy tartják a műszakin, vagy szereti, vagy utálja valaki, és ez általában az első órán eldől.
A mérnökcsaládból származó Orosz maga is mérnöknek készült, és a Schönherz stúdiónak adott interjújában arról beszélt, egy elkapott iskolai beszélgetés ütött be neki igazán. Hallotta, amikor két gyerek arról beszélt az iskolában, “mi az idő”. Akkor mintha felrobbant volna benne valami, elkezdett erről olvasni. Az pedig, hogy mi az idő, a fizika egyik alapkérdése.
Először ugyan a villamosmérnöki kart végezte el, utána már fizikával foglalkozott. Sokkal inkább az érdekelte, hogy a dolgok működését megértse. Azt tartották róla,
azt is megkérdezi, mit csinál a szél, ha nem fúj.
Ahogy beszélgetünk vele, válaszai szinte külön előadások egy-egy kérdésre. Amikor szóba kerülnek az oktatási problémák a kutyafasz-beszédből, látszik, hogy alaposan rákészült a mondandójára.
“Van nálunk egy bűvcél, ez a hallgatókredit. Minden tantárgynak van egy kreditszáma, ezt összeszorozzák a heti óraszámmal és a hallgatók számával, így mérik az oktatás teljesítményét, és ez alapján osztják el a pénzt a karok között.”
Ebből következnek a problémák Orosz szerint.
“Minden kutató kénytelen a saját kutatási területét tantárgyként eladni. Ez nem jó dolog. Tegyük fel, hogy van egy oktató, aki kutatja a léptető motorokat. Húsz év múlva is ezt fogja csinálni, rengeteg cikket ír, alaposan belemerül a témába. De ha ezt tantárggyá tesszük, a hallgató csak egy lenyomatot kap arról, hogy hol tart az oktató éppen abban az évben. Öt év múlva ezt már semmire sem lehet használni. És ez nem az oktatók hibája. Aki ilyesmivel foglalkozik, sokkal inkább arra kellene használni, hogy diplomatervet vezessenek, cikkeket írjanak.”
Orosz szerint mindez már átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy mi az egyetem, milyen célt szolgál.
“Az a célunk, hogy a következő generációnak átadjuk a tudásunkat, erről szól az egész emberiség.”
“Hatezer évvel ezelőtt öt-hat-hét generáció ugyanazt tudta. Ez elkezdett szűkülni. 200 évvel ezelőtt a nagyapa és az unoka tudta ugyanazt, de én ma már nem ugyanazt tudom, mint a fiam. Amikor a képzési idő összemérhetővé válik a tudás felezési idejével, akkor kezdődnek a problémák. Azt szoktam mondani, hogy az illetőnek akkor évül el a diplomája, amikor a kezébe kapja. Ehhez alkalmazkodni kell.”
Szóval Orosz szerint szakismeretekre nincs is szükség a felsőoktatásban, elég lenne a tudomány nagy kérdéseivel foglalkozni? Erről azért nincs szó.
A szakismeretek szerinte is fontosak - az ember agya mégiscsak úgy működik, hogy nem attól tanulja meg az energiamegmaradás törvényét, ha csak úgy elmondják neki. Szerinte a tantárgystruktúrát kialakító bizottságnak kellene megtalálni az egyensúlyt a szaktárgyak és a tudományos tárgyak között - de ez éppen a hallgatókredit-rendszer miatt nem tud igazán megvalósulni.
Ezzel a véleményével egyébként nincs egyedül, négyszemközt sok kollégája is így van ezzel.
“Azt mondják nekem, hogy tanítanak egy tárgyat, ami szabadon választható, és kénytelenek mindenkinek négyest vagy ötöst adni, különben senki sem veszi fel a tárgyukat.”
“Sok hallgató mondja azt, hogy az első három évet végigbukdácsolják, aztán mintha megtáltosodnának. Pedig nem ők táltosodnak meg, csak az első három évben kötelező tárgyaik vannak, aztán jönnek a szabadon választottak, ahol az oktatók kénytelenek jó jegyet adni. Ez a becsalogatás stratégiája.”
1990-ben tanított egy évet Floridában. “Az volt az érzésem, ott sokkal inkább a tudásért jöttek a hallgatók, nem azért, hogy megszerezzenek egy papírt.”
Orosz szerint ez azért is van, mert most csak a saját piacunkra akarunk mérnököket képezni, és ez egy kis piac. “Ha eljutnánk arra a szintre, hogy Európába képzünk mérnököket, akkor jönne a változás.” A műszaki felsőoktatásnak pedig van olyan erős bázisa, amire fel lehetne építeni egy európai oktatási centrumot.
“Persze tanítani lehet egy ócska szaros disznóoban is, végül is csak egy tábla kell hozzá. Egy szint felett viszont már nem elég ez, modern és drága műszerek kellenek, amihez pénz kell.”
“Egy egyetem tűzze ki célnak, hogy kerüljön be a legjobb kétszáz egyetem közé. Aztán az első százba. Ez egy elfogadható cél. Rengeteg munka és anyagi áldozat szükséges hozzá, de döntsük el, hogy akarjuk-e. Lehet, hogy ez a gyümölcsöbb lenne, mint sok minden más, látszólag felesleges dolgora költeni a pénzt. Persze lehet, hogy valójában azok nem feleslegesek, de akkor magyarázzák meg, miért szorul hátrányba egy felsőoktatási intézmény fejlesztése” - mondja lendületesen:
Orosz szerint nem kellene kiabálni a multik ellen, Magyarország megtalálhatná a helyét a nemzetközi munkamegosztásban.
“Nem kell nagy dolgokra gondolni. Ha Magyarország tudná a legjobb visszapillantótükröt gyártani, abból remekül meg tudnánk élni”
Orosz arról is beszélt, össze lehet-e vonni a természettudományokat egy tárgyba science néven:
“Ez akkor jó megoldás, ha az tanuló látja, hogy ezt nem elhinni kell. Tények alapján leírt törvények vannak. Mi azt mondjuk, hogy az igazság nem emberek közötti megállapodás kérdése. A természetben rend van, és ez a rend megismerhető - ahogy Einstein mondta, a természetben az a legérthetetlenebb, hogy megérthető.”
Videó: Botos Tamás, Ács Dániel, gif: Botos Tamás
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.