A Carnegie Intézet szerint a magyar és a lengyel kormány tönkreteszik az EU-t

Az amerikai központú Carnegie Endowment Institute for Peace a világ egyik legbefolyásosabb külpolitikai kutatóintézete, 1910 óta igyekszik befolyásolni az USA külpolitikáját, és azóta nyílt már központja Moszkvában, Bejrútban, Pekingben, Új Delhiben és Brüsszelben is. 

Az utóbbi, európai témákra specializálódott irodája jelentette meg hétfőn Az EU értékeinek védelme Lengyelországban és Magyarországon című tanulmányát. A cikk egyik szerzője Stefan Lehne, aki korábban az osztrák kormány befolyásos diplomatája volt, illetve az Európai Tanácsban irányította a Közép-Európával és a Nyugat-Balkánnal foglalkozó főigazgatóságot. A másik szerző Heather Grabbe, aki a Nyílt Társadalom Intézet európai politikával foglalkozó részlegét vezeti, korábban pedig az EU bővítési biztosának volt főtanácsadója.

A szerzők felszólítják az EU tagállamainak a vezetőit, hogy egységesen és keményen menjenek neki a magyar és a lengyel kormánynak, mert ha engedik őket tovább rombolni a jogállamiságot, akkor maguk is az EU széteséséhez járulnak hozzá.

Azt javasolják, hogy

  • Az európai kormányok nyíltan és egyértelműen, közös állásfoglalásokkal támogassák az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásait e tagállamok ellen. (Magyarországgal szemben ilyen eljárás van többek között a lex CEU, a civil törvény, a menekülteket tranzitzónába záró törvény és az 1294 kvótamenekült visszautasítása miatt. Lengyelországgal szemben például a bíróságok politikai irányítása és az alkotmánybíróság átalakítása miatt vannak a jogállamiságot érintő eljárások.)
  • Ezt külön-külön, a háttérben is nyomatékosan mondják meg a magyar és a lengyel kormány képviselőinek. Ebben legyenek aktívak a nagykövetek is.
  • Külön fontos, hogy a közép-európai kormányok is fellépjenek, nehogy kettős mércével vágjanak vissza az érintettek.
  • Az eddigieknél sokkal szigorúbban ellenőrizzék az EU-s támogatások elköltését ezekben az országokban, és támogassák, hogy a következő pénzügyi ciklust (2020-tól) eleve szigorúbb szabályokkal kezdjék.
  • Az európai néppárt gyakoroljon nyomást Orbán Viktorra, továbbra is fenyegesse kizárással a Fideszt.
  • Amikor a lengyelek és a magyarok azzal jönnek, hogy más EU-s országokban is vannak hasonló szabályok, mint amelyeket éppen hoznak, akkor az érintett európai igazságügyi- és belügyminiszterek határozottan utasítsák vissza ezeket az állításokat.
  • Ha a magyarok és a lengyelek nem vesznek vissza, és a 7-es cikkely alapján eljárás indul e tagállamok ellen, akkor az Európai Tanács összes kormánya támogassa ezt. (Az EU alapszerződésének 7-es cikkelye alapján lehet büntetni azt a tagállamot, amelyik nem tartja be az EU alapvető értékeit. A büntetés akár az is lehet, hogy felfüggesztik a renitens kormány szavazati jogát. A módszerrel még soha senki ellen nem éltek, és az eljárás igen hosszadalmas és bonyolult. Jelenleg az Európai Parlament kezdeményezett ilyen eljárást Magyarországgal szemben, és az Európai Bizottság fontolgat ilyet Lengyelországgal szemben. A tagállamok négyötödének támogatása kellene ahhoz, hogy tovább haladjon az ügy, ám a tényleges szankció elrendeléséhez már mindenkinek együtt kell szavaznia. Mivel a magyar és a lengyel kormány előre megígérte, hogy vétózzák a másik elleni szankciót, ezért büntetés kivetése a cikkely alapján irreális a tanulmány szerzői szerint is, viszont szerintük fontos üzenet lenne, ha a két kormány egyedül maradna mindenki mással szemben.)
  • Az Európai Bizottság látványosabban és hangosabban utasítsa vissza az olyan típusú vádaskodásokat, mint amilyenen a legutóbbi magyarországi nemzeti konzultációban voltak. Általában is beszéljenek többet arról, hogy miért rossz a korrupció, és miért jó a jogállamiság, a szerződések betartása.

Erre nincs az EU felkészülve

A tanulmány részletesen bemutatja, hogy az EU-t úgy alkották meg, hogy a tagállamok közti bizalmat alapnak vették. Azt feltételezték, hogy a jogállami alapkövetelményeket mindenki betartja, és így van egy közös kiindulópont, ami alapján dolgozni lehet. Az új tagokkal szemben szigorúak a jogállamisági követelmények, de a bent lévők ellenőrzésére már nincs protokoll. A 7-es cikkelyt olyan extrém helyzetekre tervezték, mint amilyen egy katonai puccs például.

Az EU-ban a közös munka állandó alkudozást jelent, rengeteg szakértői és politikai formációban, ahol mindig is az volt a cél, hogy addig gyúrjanak egy tervezetet, ameddig az mindenkinek elfogadható, és lehetőség szerint soha ne kelljen úgy átnyomni valamit, hogy marad élesen tiltakozó tagállam. Éppen ezért az EU kultúrája eleve nem egymás megbüntetésére hivatott, és az sincs benne a működési modellben, hogy egyes kormányok teljesen megmakacsolják magukat fontos kérdésekben.

A konszenzusos rendszert erősíti, hogy az EU-n belül van egy csomó szövetségi struktúra, például országok között (V4-ek, északiak, beneluxok, stb.) vagy éppen politikai csoportok között (néppártiak, szocialisták, liberálisok stb.), akik kölcsönösen megvédik egymást. Ez is egy garancia arra, hogy ne lehessen egy-egy kormányt nehéz helyzetbe hozni. Ezekre egyelőre a magyarok és a lengyelek is számíthatnak.

Óvakodnak odacsapni

A rendszer azért is lett ilyen, hogy az EU-ra a tagállamok kormányai és polgárai ne elnyomó külső hatalomként tekintsenek. A rendszer bonyolult lett ezért, de az örök alkukényszerek miatt sokáig éppen ettől működött kielégítően. De most már nem működik, állítják a szerzők.  

Az eddigi politikai tapasztalat azt mutatta, hogy ha rászállnak egy tagállamra (például Ausztriára 2000-ben, a Szabadságpárt kormányra kerülése miatt), akkor a diplomáciai támadások a helyi polgárokat inkább az EU ellen hangolják. Éppen ezért az EU-ban az ilyenkor szokásos taktika a kivárás, a türelem lett. 

Általában is ódzkodnak a kormányok attól, hogy egymás belügyeibe beleszóljanak, nehogy rossz precedenst teremtsenek, amely miatt legközelebb ők kerülnek kínos helyzetbe. Ha nagyon eldurvul a helyzet, akkor a közös intézményekre (bizottság, parlament) bízzák inkább a fellépést a szokásjog szerint. A mostani esetben is ez történt, a 7-es cikkely élesítését Magyarországgal szemben a parlament, Lengyelországgal szemben pedig a bizottság fontolgatja éppen.

Ahol nincs jogállam, ott nem lehet vállalkozni

A szerzők szerint most viszont a működőképessége határára jutott az EU, a magyar és a lengyel kormány jogállamot leépítő lépései miatt. Mivel az eddigi brüsszeli eljárások teljesen hatástalanok maradtak, nincs más hátra, minthogy az összes tagállamnak egyszerre kellene lépnie.

A szerzők szerint ha egy tagállamban súlyosan sérül a jogállamiság, akkor előbb-utóbb nem lehet bízni az elfogulatlan hatósági döntésekben, bírósági ítéletekben. Ha ez megtörténik, akkor a közös piac és a schengeni rendszer is összeomlik. 

Ha például a cégek nem bízhatnak abban, hogy elfogulatlanul kezelik kérelmeik elbíráslását, a szerződéseik betartatását, a peres ügyeiket, akkor az EU egész gazdasági rendszere megbukik. A tanulmány azt állítja, hogy máris vannak ilyen panaszok Magyarországon és Lengyelországban működő külföldi cégektől.

A tagállamok közötti szabad mozgást pedig korlátozni fogják, ha nem bíznak a kormányok egymás rendőrségeinek elfogulatlanságában.

A szerzők bizonyítottnak látják, hogy a lengyel és a magyar kormány egyre jobban maga alá gyűri az intézményeket, és nem számíthatnak pártatlanságra az itt boldogulni akarók.

Ha nem tartják be az EU-s jogot, akkor nem lesz EU

A másik nagy veszélynek pedig azt tartják, hogy ezek az országok már az EU-s jogot sem tartják be. A magyar és a lengyel kormány nem fogadják be azokat a menekülteket, akiket a 2015 szeptemberi kvótadöntés alapján muszáj lenne, a lengyel kormány pedig nem hajtja végre az EU bíróságának azon ítéletét, amely egy védett erdő kivágásától tiltotta el. 

A konkrét ügyeken túlmenő, sokkal általánosabb probléma ez a szerzők szerint: ha egyes tagállamok simán kikerülhetnek EU-s szabályokat, akkor semmi sem garantálja, hogy mások más szabályokat betartsanak, és a bizalmatlanság és a nyomán szét fog esni az egész EU.

A szerzők emlékeztetnek arra, hogy milyen káros volt az is, hogy Görögország és Olaszország 2015-ben elmulasztotta a menekültek regisztrálását, és most erre is hivatkozva érvel a magyar és lengyel kormány, hogy ha más mulaszthatott, akkor rajtuk se kérjék számon a közös szabályokat. Legközelebb meg majd a magyarokra és a lengyelekre mutat az, aki nem akar egy EU-s törvényt betartani, és ezzel rettenetes spirál indul be.

A szerzők reményteljesnek nevezik, hogy a francia elnök és a német kancellár az utóbbi hetekben többször és egyértelműen támogatásukról bizotsították az EU-s intézményeket, amikor a magyar és a lengyel jogállamiság védelmében kezdeményeztek eljárásokat. 

De figyelmeztetnek, ha az összes tagállam kormánya nem lép fel egységesen és határozottan, akkor a lengyel és a magyar kormányok tönkre fogják tenni az egész EU-t.

;