Meghökkentően sok magyar ember dolgozik úgy az asztalánál, hogy az üres falat bámulja

ÉLET
2017 szeptember 08., 11:12
comments 235

Kedden történt, hogy hajnali hírügyeletben, otthon, az íróasztalként szolgáló ebédlőasztal fölött átnézve észrevettem egy törpe és egy törpe-törpe tacskót, akiket lefotóztam, majd pályázatot írtam ki az olvasóknak, hogy kapják le, mit látnak, ha átnéznek az íróasztaluk/munkaállomásuk/home office foteljük fölött. 

Jó sokan küldtetek képeket, de nem is ez volt benne a legjobb, hanem az, hogy a legkevésbé sem reprezentatív, de annál izgalmasabb fotópályázat összes versenyművét átnézve - minden várakozásomra rácáfolva - tendenciát fedeztem fel:

a magyar munkavállalók, dolgozzanak otthon vagy irodában, imádják, de minimum nem bánják, ha a falat kell bámulniuk.

További érdekesség, hogy az összes falbámuló férfi.

Bálint például éppen prezentációt készít egy konferenciára:

A műfaj csúcsát a Padre Axl otthoni munkaállomása előtt feltáruló látvány képviseli. Olyan az egész, mint valami klasszikus modern festmény. A tipli úgy mered ki a falból, mint egy szög Krisztus valamelyik sebéből, úgyhogy a Padre az íróasztalok Pilinszky Jánosa mögött ül, esetleg ő maga az Íróasztalok Pilinszkyje:

A Drebil hadnagy szeme elé táruló látvány ehhez képest még egészen barokkos a falra akasztott naptárral. A home office-t ékesítő vörös kandúr nem számít, mert nem fix berendezési tárgy, bár mint a testalkatán is látszik, olyan borzalmasan sokat azért nem mozog:

Márk a home office-dizájn techno-minimalista vonalát képviseli, miközben érzékeny, tépelődő művészről van szó:

Hát, ez tökéletesen reprezentálja a home office izgalmak kimeríthetetlenségét. Vagy át kéne rendeznem a szobát?  

Péter viszont a purista-malevicsista áramlat lelkes követője. Azt írta, hogy "a képen látható összes személy beleegyező,  írásos engedélyével küldöm ezt a látványos fotót." Ha nem nevettél volna, az azért lehet, mert ez az úgynevezett tűzfalhumor, ami nem mindenkinek jön be.

A falbámulók között elvétve akadnak olyan önmarcangolók, akik mélyen belül érzik, hogy annyira azért nem vidám dolog 20 centiről meredni a falra egész nap. Gergő is ilyen, hiszen arról írt, hogy 

Ha atnezek a monitorom felett ezt latom. Sajnos ez nem egy mualkotas, amit 100 millio dollarert arulnak, hanem a fal. Kisse nyomaszto, de legalabb nem sut az arcomba a nap. ;) 

Kedves Gergő, mi az, hogy "kissé"???

Állatok munkában

A magyar home office-okban döbbenetes lehet a vörösmacska-penetráció, Zsuzsa ugyanis a következőről tájékoztatott minket:

Ő Olajos Lukács, segédkönyvelő. Ha túl sok papír gyűlik össze az asztalomon, akkor jön és feldolgozza.   

Attila se nem otthon, se nem irodában, hanem egy galériában dolgozik, ahol bármerre lát, igazi kortárs akcióművészetet lát, amennyiben egy Elmo nevű kortárs golden doodle hempereg műalkotások között. Íme a főszereplők:

Ez meg itt a hempergős látvány:

Csaba egy multicégnek dolgozik a home office-ból, miközben ezt, vagyis őt nézi:

Ha van ellentéte a falbámulásnak

Ki hitte volna, hogy a VIII. kerület legbelső részén olyan látvány tárulhat egy otthoni dolgozó szeme elé, mint Lilinek?:

Én speciel hittem volna, mert VIII. kerületi vagyok és ott ennél sokkal vadabb dolgok is előfordulnak, de a más kerületekből származók talán nem hitték volna. Lili el is magyarázta, hogy miért ilyen buja a kertje: 

Bródy Sándor utca. Azzal a kivételes adottságal, hogy nem teljesen zárt a belső udvar, hanem csak az utcafront felé. Hátra U alakú épület, szintén udvarra nyit, ezért van fény, lehet kert az ablak előtt.

Margit azonban rávilágított, hogy a túl szép kilátással bíró otthoni munkahely igazából csapda, méghozzá a rosszabbik fajtából:

 Itt kellene dolgoznom. De lehetetlen, mert folyvást bámészkodom.  

Krisztián annyit írt kommentárként, hogy

Egyenes rálátás a pokolra.  

Vajon a Bazilikára, a Parlamentre vagy Budapest I. kerületére gondolhatott?

Máténak nem klasszikus értelemben vett szép kilátás tárul a szeme elé az otthoni irodájában ülve, de olvasónk kicsit sem panaszkodik:

Én lassan 2,5 fél éve nyomom home office-ban a munkát, tessék megnyugodni, meg lehet szokni. Főleg ha falusi nyugdíjas mintájára tudod figyelni, mi folyik a házban.

  Csilla az Oktogonról nem home- hanem normális office-ban dolgozik, cserébe az asztala fölött elnézve egy Fürdőruhás Lányt lát. Na nem mindig:

Az asztalomon túl, a körút másik oldalán egy társasház látható, a velem egy szinten levő erkélyén minden délelőtt megjelenő fürdőruhás lánnyal. Egész eddig vártam a fotóval, hogy hátha előjön délután is. Nos, előjött, sajnos a fürdőruha ülve nem látszik, de cserébe a lányok száma megduplázódott.  

Tímea is testet lát az irodájában, ha fölnéz, csak ő Thorét:

Nagy klasszikus az irodában tartott akciófigura, Timi választottja maga Bruce Willis:

Ha András felnéz a munkaállomásától, további munkaállomásokat, illetve egy karmestert lát:

László felnéz és Kósa János Hackerek című képét látja. Munkahelyén fantasztikus a kortárs magyar képzőművészeti penetráció, az iroda másik szobájában ugyanis egy Milorad Krstic lóg.

A legfurcsább pedig Attila, aki ugyan nézhetne is egy míves fotót egy buszról, fotóbizonyítéka szerint mégis előfordul, hogy engem néz sok példányban:

Ha az összes beküldött fotó alapján le lehet vonni valamilyen átfogó következtetést, akkor az az, hogy a magyar munkavállalóknak szinte mindegy, hogy egy buja kertet, egy buja kutyát vagy egy buja meszelt falat kell bámulniuk álló nap, ha közben a 444 olvasásával cseszhetik el az időt.

Zavartan távozom is, jó munkát mindenkinek!

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.