Másfél évvel a Panama-iratok publikálása után, egy újabb nemzetközi offshore kiszivárogtatás számos nemzetközi szereplő eddig rejtett tevékenységét fedte fel. Az összesen 13.4 millió dokumentumot tartalmazó anyagból fény derült az amerikai kereskedelmi miniszter Oroszországhoz fűződő kapcsolataira, a kanadai miniszterelnök fő adománygyűjtőjének titkos üzleteire, valamint Anglia királynőjének és több mint 120 politikusnak az offshore érdekeltségeire. 

A kiszivárgott dokumentumok jól mutatják, hogy az offshore pénzügyi rendszerek milyen mélyen vannak összefonódva a politikai szereplők, milliárdosok és az olyan cégióriások – többek között az Apple, Nike, Uber és más nemzetközi vállalatok – világával, amelyek egyre kreatívabb könyvelői manőverezésekkel kerülik el az adófizetést. 

Az adatok egy bermudai és egy szingapúri offshore-szolgáltató cégtől, illetve 19, a nemzetközi árnyékgazdaság által közkedvelt terület cégadatbázisaiból szivárogtak ki. Az iratokat a német Süddeutsche Zeitung szerezte meg, amelyeket az International Consortium of Investigative Journalists nevű tényfeltáró újságírószervezet koordinálásával dolgozott fel 67 ország több mint 380 újságírója. Magyarországról a Direkt36 vett részt a projektben, és a magyar szálakat feldolgozó első cikk itt olvasható.

A Direkt36 támogatásokból működik. Csatlakozz te is, hogy tovább ellenőrizhessük a hatalmat!

Az offshore területek diszkréciót ígérnek: olyan cégek létrehozását teszik lehetővé, amelyeknek a tulajdonosi hátterét nehéz vagy egyenesen lehetetlen kideríteni. Bár önmagában az offshore cégek birtoklása nem törvényellenes, a rendszer titokzatossága ezekre a területekre vonzza a pénzmosókat, drogkereskedőket, közvagyonnal visszaélő politikusokat, és más olyan embereket, akik rejtve akarnak üzletelni. Az offshore cégeknek sokszor még irodájuk vagy alkalmazottjaik sincsenek, és adóelkerülés céljából is használják őket.

A nyomozás főbb eredményeinek összefoglalója:

link Forrás

„Akikre nem vonatkozik a törvény”

Az offshore rendszerek „mélyítik a vagyonkülönbségeket” - mondta Brooke Harrington, hivatásos vagyonkezelő, a Copenhagen Business School tanára és a „Tőke határok nélkül: vagyonkezelők és az egy százalék” című könyv szerzője.

„Van egy kis csoportja az embereknek, akikre nem ugyanúgy vonatkoznak a törvények, mint másokra, és ez nem véletlenül van így” - mondta Harrington. Ezek az emberek a társadalom „előnyeit élvezik, anélkül, hogy annak bármilyen megkötése vonatkozna rájuk”. 

Az ICIJ tényfeltáró újságírószervezet és annak médiapartnerei már korábban feldolgoztak egy nagy offshore adatszivárgást, amelyet 2016-ban Panama-iratok néven publikáltak. A korábbi nyomozás eredményéhez a most nyilvánosságra került adatok fontos új információkat adnak hozzá: az adóparadicsomi szigetek egy újabb, eddig kevésbé felfedezett csoportjára derítenek fényt. Ezek között vannak olyan területek, amelyek tisztábban működő, de drágább szolgáltatások kínálnak, például a Kajmán-szigetek és Bermuda. 

A legrészletesebb információk az Appleby és Estera nevű, offshore cégek létrehozásával és tanácsadással foglalkozó társaságok több évtizedre visszanyúló belső iratanyagából származnak. 2016-ig, az Estera függetlenné válásáig mindkét cég Appleby név alatt működött. 

Az Appleby irataiban előkerülő magán-és céges ügyfelek közül a legtöbb, legalább 31 ezer amerikai állampolgár vagy amerikai bejelentett címmel rendelkezik. Emellett az Egyesült Királyságból, Kínából és Kanadából származott a cég ügyfeleinek jelentős része. 

A százéves hírnév

Közel 7 millió, 1950 és 2016 között keletkezett dokumentum szivárgott ki az Applebytől és annak társcégeitől, köztük e-mailek, nagy értékű hitelmegállapodások és banki kimutatások. Ezek legalább 180 ország 25 ezer személyéhez vagy cégéhez köthetők. Az Appleby tagja az „Offshore Magic Circle” elnevezésű informális csoportnak, amelyhez a világ vezető offshore tanácsadó cégei tartoznak. A céget Bermudán alapították, de vannak irodái Hong Kongban, Sanghajban, a Brit Virgin-szigeteken, a Kajmán-szigeteken és más offshore területeken is. 

Az Appleby féltve őrzi a százéves hírnevét. A cégnek eddig sikerült elkerülnie a nyilvánosság érdeklődését egyrészt diszkréciójának, másrészt a drága ügyfélátvilágítási rendszerének köszönhetően.

Az Applebyről kialakult képpel ellentétben a kiszivárgott fájlok azt mutatják, hogy a cég Iránból, Oroszországból és Líbiából származó kockázatos ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokat, kormányzati auditok hiányosságokat találták a pénzmosás ellen felállított rendszerében, és a bermudai pénzügyi hatóság titokban meg is büntette a céget. Az Appleby nem válaszolt az ICIJ által küldött részletes kérdésekre. Viszont a cég egy online kiadott közleményben azt nyilatkozta, hogy az ICIJ kérdéseinek megvizsgálása után a cég „elégedett, hogy nincsen bizonyíték semmilyen szabálysértésre”. 

A cég azt mondta, hogy “alávetik magukat rendszeres ellenőrzéseknek”, és elkötelezettek azzal kapcsolatban, hogy „a szabályozó szervezeteik által elvárt magas színvonalat” biztosítsák.

Az Appleby iratai mellett több mint félmillió az Asiciti Trust nevű, egy család által üzemeltetett szingapúri offshore szakértő cégtől származik, amelynek a csendes-óceáni Szamoától a karibi Nevisig vannak irodái. 

Az adatok között olyan dokumentumok is találhatók, amelyek a világ legtitokzatosabb adóparadicsomainak cégnyilvántartásaiból származnak, például a karibi Antigua és Barbudáról, a csendes-óceáni Cook-szigetekről és Máltáról. 

Trudeau és Trump

Az iratok szerint Stephen Bronfman, a kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau tanácsadója és közeli barátja összefogott a Liberális Párt egy másik tagjával, Leo Kolberrel (aki korábban Kanada szenátusának a tagja is volt) és Kolber fiával, és szép csöndesen dollármilliókat helyeztek át egy kajmán-szigeteki alapba. A szakértők szerint, akik átnézték az alap tevékenységére vonatkozó több mint 3000 fájlt, az offshore manőverekkel kanadai, amerikai és izraeli adófizetést kerültek ki a tulajdonosok.  

Bronfman jelenleg is az egyik fő adománygyűjtője Trudeau-nak, aki azt ígérte, hogy leszámol az offshore adótrükközésekkel. Szeptemberben azt mondta az ENSZ közgyűlésén: „A jelenlegi rendszerünk arra bátorítja a gazdag kanadaiakat, hogy magáncégeken keresztül alacsonyabb adót fizessenek mint a középosztálybeli kanadaiak. Ez nem fair, és ezt meg fogjuk változtatni.” 

Kolber ügyvédei azt írták, hogy „egyetlen tranzakció sem azért történt és egyetlen szervezetet sem azért alapítottak, hogy kikerüljék vagy elkerüljék az adózást”. Hozzátették, hogy az alapok mindig a hatályos törvények és szabályozások szerint működtek. 

A fájlok fényt derítenek az amerikai elnökhöz, Donald Trumphoz közel állók személyes vagyonkezelési módszereire és külföldi üzleti kapcsolataikra. Összességében Trump több mint egy tucat tanácsadója, kabinettagja és nagyobb támogatója kerül elő a kiszivárgott iratokban.

Az egyik offshore háló Trump kereskedelmi miniszteréhez, Wilbur Ross dollármilliárdos befektetési bankárhoz vezet. Wilbur egy olyan hajózási cég részvényese, amely jelentős bevételt kap egy orosz energiavállalattól.

Wilbur Ross kajmán-szigeteki cégek láncolatán keresztül lett részvényes a Navigator Holdings nevű hajózási cégben. A cég  fő ügyfelei között megtalálható a Kremlhez kötődő Sibur energiavállalat. A Sibur egyik fő tulajdonosa Kirill Shamalov, Vlagyimir Putyin veje, egy másik tulajdonos pedig Gennady Timchenko, egy olyan milliárdos, aki a Putyinnal való kapcsolatai miatt 2014-ben felkerült az USA szankciós listájára. A Sibur jelentős ügyfele a Navigatornak: 2016-ban több mint 23 millió dollárt (6,2 milliárd forintot), 2014 óta összesen 68 millió dollárt (18,1 milliárd forint)  fizetett a hajózási cégnek. 

Amikor Ross Trump kabinetjéhez csatlakozott, 80 cégében megvált részvényeitől. Viszont kilenc cégben, köztük abban a négyben amelyen keresztül a Navigatorhoz és az orosz ügyfelekhez kötődik, megtartotta a részvényeit. Mindez úgy, hogy közben az Egyesült Államokban növekszik az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy Oroszország beleavatkozott USA politikai ügyeibe. 

Ross szóvivője azt mondta, hogy a kereskedelmi miniszter sosem találkozott Putyin vejével és a Sibur többi tulajdonosával, és nem volt a Navigator igazgatóságának tagja, amikor az kapcsolatba lépett a Siburral. 

Ross összeférhetetlenségre hivatkozva nem vesz részt nemzetközi hajózást érintő ügyekben, és „általánosságban támogatta az orosz szankciókat”. 

Az amerikai politikai spektrum másik oldalán elhelyezkedő Penni Pritzker, aki a demokrata Barack Obama kabinetjében volt kereskedelmi miniszter, megfogadta, hogy - összeférhetetlenségi aggályok elkerülése érdekében – eladja céges részvényeit. A kiszivárgott iratok azonban azt mutatják, hogy Pritzker két bermudai cégben lévő részvényeit egy olyan cégnek adta el, amelynek ugyanaz a levelezési címe, mint Pritzker chicagói magántőke-befektetési vállalkozásának. A cégnek ráadásul egy olyan vállalat volt a tulajdonosa, amely „olyan alapok birtokában volt, amelyeknek Pritzker gyermekei voltak a haszonélvezői”, derül ki az Appleby fájlokból.

Szaddám szuperfegyvere és Bono bevásárlóközpontja

A dokumentumokban előkerül egy olyan kanadai mérnök tulajdonában lévő barbadosi cég, aki Szaddám Huszein iraki diktátor számára próbált egy „szuperfegyvert” készíteni. Bermudai cége volt a mára már elhunyt befolyásos mexikói papnak, Marcial Maciel Degolladónak. Degollado alapította Krisztus Légiója Kongregáció elnevezésű katolikus rendet, viszont gyerekek szexuális zaklatásával is gyanúsították. A kiszivárgott adatokban talált nyomok elvezetnek az Egyesült Arab Emírségek által vásárolt kémrepülőkhöz is.

Az Appleby iratok szerint II. Erzsébet angol királynő dollármilliókat fektetett egészségügyi és hitelező cégekbe. Bár a királynő tulajdonában álló Lancesteri Hercegség egyes részleteket megoszt a befektetéseiről, például dél-angliai kereskedelmi épületek megvásárlásáról, viszont az offshore befektetésekről soha nem közölt információt. 

Wesley Clark, a NATO volt európai főparancsnoka és korábban az amerikai demokraták elnökaspiránsa egy online szerencsejáték cégnek is az igazgatója volt, amelynek offshore leányvállalatai voltak, áll az iratokban. 

A kiszivárgott dokumentumokban előkerül a Microsoft társalapítójának, Paul Allennek a jachtja és tengeralattjárója, az eBayt alapító Pierre Omidyar egy kajmán-szigeteki befektetési eszköze és Madonna részvényei egy egészségügyi cégben. Madonna és Allen nem válaszolt az ICIJ kérdéseire. Egy szóvivője szerint Omidyar –  aki az Omidyar Networkön keresztül az ICIJ támogatója – bevallja a befektetését az IRS-nek, az amerikai adóhivatalnak.

A U2 énekese, Bono, egy szövevényes offshore-hálón keresztül több mint egy évtizede résztulajdonos egy litván bevásárlóközpontban, derítette ki az ICIJ litván partnere, az 15min.lt. A társadalmi igazságosságért gyakran felszólaló Bono – eredeti nevén Paul David Hewson – korábban egy máltai, jelenleg pedig egy csatorna-szigeteki cégnek „a kisebbségi, passzív részvényese”, erősítette meg Bono szóvivője. 

Kezdetben a máltai, majd 2012-től a csatorna-szigeteki cég lett a tulajdonosa a bevásárlóközpont mögött álló litván cégnek. A litván cég pénzügyi jelentéseit átnézve egy, a 15min.lt által megszólaltatott független szakértő arra jutott, hogy a cég több tízezer eurónyi adót kerülhetett el. A litván adóhatóság a cég pénzügyi jelentéseit látva azt mondta a 15min.lt-nek, hogy nyomozást indít az ügyben. 

Az igazgatótanácsok titkai

Amikor az Appleby éppen nem a világ leggazdagabb embereinek ügyeit egyengeti, praktikus jogi segítséget nyújt azoknak a cégeknek, amelyek igyekeznek csökkenteni az egyes országokban végzett tevékenységük után fizetett adó mértékét. 

A Barclays, a Goldman Sachs, a BNP Paribas és más híres bankok mellett az Appleby elit ügyfelei közé tartozik a Közel-Kelet legnagyobb építőipari konglumerátumának, a Saad Groupnak az alapítója és az a japán cég, amely a korábban meghibásodott fukushimai atomerőművet üzemelteti. 

Az iratokból kiderül, hogy Amerika legnyereségesebb cége, az Apple Európában és a Karib térségben próbált egy új, adómenedéket nyújtó szigetet találni, miután kiderült, hogy a technológiai óriás ír leányvállalatainak segítségével több tízmilliárd dollárnyi adót került el.

Egy kiszivárgott e-mailezés szerint az Apple jogászai azt kérték az Applebytől, hogy az erősítse meg, hogy az egyik adóparadicsom lehetővé tenné-e egy ír leányvállalata számára hogy “menedzsment feladatokat hajtson végre anélkül, hogy adófizetési kötelezettsége keletkezne az adott területen”. Az Apple azt mondta az ICIJ-nek, hogy a cég átszervezéséről tájékoztatták a kormányzati szerveket, és vállalat szerkezetváltoztatása nem csökkentette az adófizetési kötelezettségeit.  

Az iratokból az is kiderül, hogy a nagy cégek úgy tudták csökkenteni az adójukat, hogy offshore cégeket hoztak létre olyan immateriális javak birtoklására, amilyen például a Nike logója vagy a szilikon mellimplantátumokhoz kapcsolódó alkotói jog. 

Mélyülő egyenlőtlenség

Az adóparadicsomok titoktartási szabályai vonzzák azokat, akik el akarják tüntetni vagyonukat és az üzleteiket a szabályozó szervezetek, valamint a nyomozó- és adóhatóságok látóköréből. A kiszivárgott dokumentumokban 19 ilyen terület cégadatbázisának adatai találhatók meg, fényt derítve a bejegyzett cégek tulajdonosainak és igazgatóinak kilétére. 

Az elmúlt évtizedben az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek igyekeztek nyomást gyakorolni az offshore adóparadicsomokra annak érdekében, hogy reformálják meg a törvényeiket, és kötelezzék arra az offshore közvetítőket, hogy megfelelően átvilágítsák az ügyfeleiket. Szakértők szerint egyelőre lassú a fejlődés. Ennek az egyik oka az, hogy nagy hatalommal rendelkező emberek és óriáscégek profitálnak igazán az offshore rendszerek fennállásából. 

Ezt viszont sok már ember kárára teszik: az adózási kötelezettségeket a középosztályra terhelik, és a nagy multinacionális vállalatokat előnyökhöz juttatják a kisebb versenytársaikkal szemben. 

Offshore manővereken keresztül segíteni a gazdagokat abban, hogy még gazdagabbak legyenek nem egy „üdvös haszon” - mondta Harrington, a Coppenhagen Business School professzora. „Amikor a gazdagok gazdagabbak lesznek, a szegények szegényebbek lesznek, mivel az egyes gazdag emberek nem veszik ki a részüket az adófizetésből.”

A cikk elkészítésében részt vevő újságírók: Will Fitzgibbon, Michael Hudson, Marina Walker Guevara, Scilla Alecci, Richard H.P. Sia, Gerard Ryle, Emilia Diaz-Struck, Martha Hamilton, Simon Bowers, Hamish Boland-Rudder, Sasha Chavkin, Spencer Woodman, Ryan Chittum, Mar Cabra, Rigoberto Carvajal, Matt Caruana-Galizia, Cecile Schilis-Gallego, Pierre Romera, Julien Martin, Dean Starkman, Tom Stites, Manuel Villa, Amy Wilson-Chapman, Miguel Fiandor Gutiérrez, Yacouba Ladji Bama, Delphine Reuter, Petra Blum, Harvey Cashore, Frederik Obermaier, Bastian Obermayer, Vanessa Wormer, Hilary Osborne, Frédéric Zalac, Oliver Zihlmann.

Az eredeti cikket magyarra fordította: Zöldi Blanka.