Szűretlen, kezeletlen, vagy egyszerűen csak:

nyers víz.

Ez most a slágertermék a Szilícium-völgyben, ahol az influenceléstől megszomjazott startupperek palackozott víz, pláne csapvíz helyett forrásvizet isznak, literenként nagyjából ezerötszáz forintos áron. Néhány napja még csak nagyjából ezer forint volt a literenként ár, de azóta megjelent egy New York Times-cikk arról, hogy ez most egy trend, így az okosvásárlók megrohanták a boltokat, és azonnal megdrágult a termék.

A nyersvíz-hullámon már több startup is alakult, amik különböző forrásokból szállítják a ‘völgybe a vizet, illetve olyan szolgáltatás is van, ami az ember környezetéből gyűjti be a nedvességet. Fogyasztók pedig arról számoltak be, hogy a nyers víznek édeskésebb, finomabb íze van, és az étel is táplálóbb mellette. És azért szeretik, mert nincsenek benne azok az anyagok, amik a csapvízbe kerülnek, vagy éppen ellenkezőleg, benne vannak azok az egészséges baktériumok, amik a palackozott vízben nincsenek.

Ha valakiben most az a kérdés motoszkál, hogy MI AZ ISTEN VAN?, annak megnyugtatásul összefoglaljuk, hogy igen, ez a helyzet: a világ egyik leggazdagabb vidékén, a technológiai fejlesztések pezsgő szellemi vitáinak hazájában éppen az emberiség egyik nagy vívmányát, a vezetékes vizet tagadják meg, és azt dobják el maguktól, ami a világ számos részén ma is élet-halál kérdés. A tiszta vízhez való hozzáférést.

A nyers víz azt az életmód-hullámot viszi tovább, ami alapnak tekinti, hogy 

• minden, ami természetes, az jó, 
  
• és minden, ami valamiféle emberi tevékenység eredménye, az rossz. 
  

Nagyjából az oltásellenesség folyékony változata.

Ugyanis természetesen attól még, hogy a startupvíz forrásokból származik, még egyáltalán nem feltétlenül tiszta, sőt, ahogy cikkek tucatjai sorolta fel, mióta megjelent ez az őrület, az a víz még tele lehet baktériumokkal, parazitákkal, de akár még állati ürülékkel is. Többek között ezek azok a dolgok, amiket kiszűrnek a csapvízből. És arra is többen felhívták az influencervíz fogyasztóinak figyelmét, hogy az édeskés íz, amit éreznek, az a kórokozók íze lehetett. És hogy komoly bajuk lehet abból, ha ellenőrizetlen forrásokból isznak. 

Ettől még persze a fogyasztóknak lehetnek jogos fenntartásaik a csapvízzel szemben. A konkrét amerikai esetről például a Vox azt írja, dollárszázmilliárdokra lenne szükség a vízvezetékek felújítására, és sok helyen még ólomvezetékek vannak, amiket már rég le kellett volna cserélni. Ez azonban sokkal inkább jelenti azt, hogy ezeket a fejlesztéseket meg kell csinálni, mint hogy ismeretlen forrásokból való vizet kellene inni.

Nem véletlen, hogy a természeti katasztrófák után általában a víztisztítás és vízellátás visszaállítása az elsődleges. Jemenben például azért terjed a kolera, mert nem jutnak tiszta vízhez az emberek, Puerto Ricóban is vízellátást helyreállítása volt a legfontosabb a katasztrófa után. Történelmi példák is vannak: 1854-ben Londonban például azzal fékezték meg a kolerajárványt, hogy leszerelték a fertőzött vizet kiadó csapokat. A nyersvizeseket ez kevésbé érdekli: ők például arról beszélnek, hogy a csapvízben lévő fluorid veszélyes.

A nyersvíz-rajongás korábban is létezett, de teljesen marginális volt. A mostani hullámhoz az kellett, hogy 2017 legnagyobb startup-összeomlásának atyja, Doug Evans megvilágosodjon.

Evans vállalkozása volt a Juicero nevű hightech gyümölcspréselő, ami magokból állított elő gyümölcsleveket, és egészen megmagyarázhatatlan módon erre befektetőket is sikerült szerezni, mígnem egy újságcikk emlékeztette az emberi testtől kissé már elidegenedett Szilícium-völgyi közönséget, hogy ezt kézzel egyszerűbb megcsinálni. A Juicerót pedig a rossz ötletek dögkútjába vetették.

Evans ezután elvonult forrásvíz-böjtöt tartani. 

Majd visszajött, és elkezdte hirdetni az igét.