Ezért nem válnak valóra az újévi fogadalmak

  • Ez így nem mehet tovább! 
  • Úristen, hogy nézek ki? 
  • Miért nem szóltál, hogy idáig jutottam? 

Traumatikus élmény minden év elején szembesülni vele, hogy az előző évben meghozott fogadalmakhoz képest még mindig ugyanott tartunk. Ez sokak kedvét elveszi attól, hogy újra megpróbálkozzanak a változtatással. De általában azok sem húzzák tavaszig, akik mégis belevágnak valamilyen fogadalom teljesítésébe. Pedig érdemes lenne kihasználni az újév adta lendületet!

Íme két tanulságos történet a két leggyakoribb újévi fogadalomról. Márk és Angéla tavaly határozottan megfogadtak valamit, mégsem sikerült kitartaniuk mellette. Elmesélték, hogyan rontották el és milyen tanulságot vontak le a kudarcból. 

"Félreteszek egy kis pénzt és megtanulok spórolni"

Márk megunta, hogy hó végén nincs pénze, másoktól kér kölcsön, mert nem tudja beosztani, amije van. Akkor telt be nála a pohár, amikor rájött, nem tud megvenni egy olyan karácsonyi ajándékot, amire hónapok óta készült.
„Semmilyen tervem nem volt, hogyan akarom csinálni, csak tudtam, hogy idegesít ez az állapot, pedig annyira nem keresek rosszul. Letöltöttem egy appot, amibe mindent beleírhattam: mennyi pénzem van, mikor kapok fizetést, mire költök, megterveztem, mennyit akarok költeni kajára, ruhára... Egy darabig élveztem, de amikor eltértem a kitűzött céltól, például egy kicsit többet költöttem ennivalóra, nagyon rosszul éreztem magam, és akkor inkább a többi dologra sem figyeltem oda. Az is zavart, hogy úgy éreztem, valaki folyton figyel, jól csinálom-e a dolgokat, hogy a legkisebb hibát sem véthetem. Volt olyan, hogy lett volna pénzem valamire, de "muszáj volt" egy összeghatáron belül maradnom, ezért inkább elrontotttam az egész napomat, hogy majd a hosszútávú énem meghálálhassa a spórolás jegyében. Végül meguntam, hogy nem tudok mindenre egyszerre odafigyelni, hogy bűntudatom van és hogy úgy kell élnem, mint aki a háborúra készül, ezért letöröltem mindent és éltem tovább a túlköltekezős életemet, mint azelőtt.
Egy év elteltével, átértékelve a dolgot rájöttem, hogy hiba volt indulatból, heves érzelmekkel nekivágni valaminek úgy, hogy nem is tudod, pontosan hogyan akarod csinálni. A kudarc után újra nekifogtam a kiadások vezetésének, de már nem forintról forintra, hanem csak nagyjából tervezem meg egy füzetben. Amikor megkapom a fizetésem, szépen beleírom, mennyi pénzem van, mire kell költeni fixen, majd készítek egy listát, mit vennék még, végül fontossági sorrendbe állítom őket. Amiről úgy döntök, nem létszükséglet, kitörlöm. Egyik trükköm, hogy még a legnagyobb hülyeségeket is beleírom a táblázatba, hogy aztán jólesően törölhessem ki. Ilyenkor arra gondolok: mi lenne, ha az erre szánt pénzt inkább félretenném? És ahelyett, hogy megvenném, félreszem.”

"Végre lefogyok"

Angélának tinikora óta súlyfeleslege van. Mióta az eszét tudja, fogyókúrázott, minden irányzatot kipróbált, de hosszútávon inkább csak hízott, mint fogyott. 
„Elhatároztam, hogy ennek véget vetek és olyan szép vékony leszek, hogy rám sem ismernek. És az egészség is fontos, sokáig szeretnék élni még. 80 kiló voltam akkor, táblázatok szerint 52-nek kellett volna lennem. Kalóriaszámlálós módszert választottam és heti egy kiló fogyást tűztem ki. Matematikailag teljesíthető volt, úgy fogtam fel, mint egy játékot, de aztán egy kis idő múlva elkezdtem beleőrülni a folyamatos számlálgatásba. Na meg bűntudatom volt, amikor akár száz kalóriával is túlléptem a keretet. De azért nagyjából tartottam, becsülettel elmentem mozogni akkor is, amikor mindenem fájt, vagy amikor szívesebben aludtam volna. Minden nap mozogtam. És a diétát is tartottam. De amikor az első mérlegelés jött, összeomlottam. Kiderült, hogy csak két kilót fogytam, amikor már négyet kellett volna. Ennek az lett az eredménye, hogy végül hármat híztam vissza, mert bánatomban inkább ettem és sportolás helyett inkább egy jó sorozattal kényeztettem magam. Letöröltem a kalóriaszámlálós appomat, elraktam a sportcuccot. Csak a kudarcra emlékeztetett.
Ma már tudom, azt rontottam el, hogy mindent azonnal akartam. Mikor mondták a barátaim, hogy már egy picikét látszik a változás, én csak azt a részét hallottam meg belőle, hogy "picikét", és nagyon rosszul esett, hogy mialatt én rengeteget dolgozom, a változás csupán "picike". Pedig a súlyfelesleg sem egyszerre, hanem csak "picike" részletekben jött fel. A lejtmenet után erőt vettem magamon, és heti kétszer járok tornázni, sok vizet iszom, és csak nagyjából számolom a kalóriákat. A régi életemhez ez óriási teljesítmény szerintem. A mérleg 80-ról fél év alatt 70-re változott.”

Ezeken kívül gyakori fogadalmak közé tartoznak még a "Jobb ember leszek", "Megtalálom az igazit", "Megtanulok valami igazán fontosat"... Ezekre nem lehet alapozni, hiszen az, hogy milyen ember vagy, vagy hogy megismerkedsz-e életed szerelmével, azon múlik, milyen döntéseket hozol azokban olyan helyzetekben, amelyeket most nem láthatsz előre. A szerelmet például biztosan nem lehet erőltetni, de azt, hogy jobb ember legyél, kiválthatod ezzel a kulcsmondattal: "Nem viselkedem úgy mással, ahogyan én sem szeretném, hogy velem bánjanak". 

Mi legyen a többi fogadalommal, amiről eddig nem beszéltünk? Alkalmazzuk rájuk az újévi fogadalmak öt aranyszabályát!

  1. Válassz konkrét és reális célt! Például ahelyett, hogy "Idén lefogyok", mondd, hogy "Nyárig minden héten háromszor negyvenöt percig sportolok". Az "Idén száműzöm az életemből a káros szokásokat" óriási elvárás, az viszont, hogy "Nem iszom többé cukros üdítőket", teljesíthető feladat.
  2. Tervezd meg a célodat! Apróság, de meghálálja magát. Ha a cél már megvan, könnyű hozzá tervet választani, mert egy cél eléréséhez ezer út vezet. Számtalan úton elindulhatsz, ha például a dohányzásról akarsz leszokni. E-cigire váltasz? Felkeresel egy terapeutát vagy egy leszokós csoportot? Egyből akarod letenni vagy először csak szabnál magadnak egy napi limitet? Minél részletesebb a terv, annál több az apró sikerélmény.
  3. Légy türelmes! A siker nem jön azonnal. Sokan azért hagyják abba a fogyókúrát vagy a spórolást, mert nem sikerült lefogyniuk vagy meggazdagodniuk egy hónap alatt. Elfelejtik, hogy nem egy-két év alatt híztak vagy adósodtak el, és ezért nem is tudják értékelni a rövidtávú célokat, mindent azonnal akarnak. Pedig ha lassan, de biztosan haladunk, idővel biztosan célba érünk. 
  4. Szerezz egy trénert! Természetesen ne egy lifecoachot, hanem valakit a családból vagy a barátaid közül, akik hajlandóak veled együtt küzdeni. Még jobb, ha olyat keresel, akinek hasonló céljai vannak, mint neked, így egymást tudjátok motiválni. Például ha megbeszélitek, hogy ezentúl minden hónapban vezetitek, mire mennyit költötök, már csak azért is vezetni fogjátok, hogy legyen mivel dicsekedni a másiknak. Ugyanez például a sportolásra is: ha megbeszélitek a közös futást, milyen ciki már, ha az egyikőtök nem megy el? 
  5. Fogadd el, hogy szenvedés nélkül nincs változás! Közhelyes, mégis elfelejtjük, hogy munka nélkül nincs eredmény. Nem lennének épületek, találmányok, élelmiszer az asztalon, ha sok okos tudós szakember csak tehetséges lenne, de szorgalmas nem. Elkerülhetetlen, hogy a célig vezető úton akadályokba ütközz, de ha ezeket megpróbálod nem szenvedésnek, hanem próbatételnek, kiútnak, menekülésnek tekinteni, sokat segítettél magadon. Ha mindenki csak a fenekén ülne, mert fél a kudarctól, még ma sem jöttünk volna le a fáról. 

Minden valóra válhat, amit csak a fejedbe veszel, ha hajlandó vagy tenni érte. Hidd el, te is képes vagy rá!

Népszerű