Az elmúlt nyolc évben naponta többször csalódhattunk Orbán Viktorban és kormányában, de kevés lelombozó húzásuk fáj annyira, mint hogy Simicska Lajos még mindig szabadlábon van. Több mint három éve, hogy a miniszterelnök nyilvánosan is összeveszett a főoligarchával, akivel húsz éven át vállvetve hordták szét Magyarországot. A kollégiumi szobától az APEH-en át a Közgépig vezető érdekházasság felbomlása után felcsillant a remény, hogy e két rendkívül káros magyar ember közül legalább az egyik belátható időn belül a vádlottak padján találja magát, de három év alatt sem történt semmi reményt keltő.
A pofázás, az persze ment. Simicska, akinek éveken át a nevét sem merte kimondani senki a Fideszből, hetek alatt olyan mumus lett, akire minden rosszat rá lehet lenni, akár múltbéli bűnökről, akár a jövő aláásásáról van szó. Ma az állampárt és sajtójának hivatalos álláspontja az, hogy a tolvaj Simicska a zsidó nemzetpusztító Sorossal szövetkezve a buzi, muszlim, náci Vona Gábort próbálja hatalomra juttatni.
Hiába azonban a hatalami arroganciával megtámogatott nagy száj, Simicska Lajos 2018-ban is szabadon garázdálkodhat Magyarországon. A pénze fogyogat, hiszen a nagy összeveszés óta Orbán Viktor másoknak nyitott utat a közvagyonhoz, de semmilyen komolyabb lépés nem történt annak érdekében, hogy Simicska egyfelől számoljon el a múlttal, másrészt pedig hagyjon fel ördögi tervével, amely azzal fenyeget, hogy hazánk következő vezetője egy buzi muszlim náci legyen.
Simicska érinthetetlenségének legújabb, elkeserítő bizonyítéka most a Tiborcz-OLAF-botrány kapcsán került elő.
A miniszterelnöki vő, akinek tetszőleges külső és belső karakterjegye tud bicskát nyitni a magyar választópolgárok jelentős részének zsebében, éppen a legrosszabbkor, a választási kampány hajrájában lett a hírek főszereplője. Nem valószínű, hogy Orbán Viktor ezen bukja el az április választást, de a hír, hogy a Csalás Elleni Európai Hivatal bűnszervezetben elkövetett csalást szimatol Tiborcz István körül, és akár 13 milliárd forintot is visszakérhet Magyarországtól, rosszkor jött neki.
Hogy mennyire rosszul, azt érezni az ügy körüli kapkodáson is. Alig néhány nappal azután, hogy a kormány belavírozta magát a teljes kommunikácós sötétségbe a Magyarországra mégiscsak beengedett menekültek kapcsán, az OLAF megint magyarázkodásra késztette Orbánékat. Ahelyett, hogy sorosoznának és brüsszeleznének nyakló nélkül, ahogy azt a kampányra eltervezték. Mivel itt egy európai szerv azt mondja, hogy valakik ellopták a magyaroknak szánt pénzt, nehéz egyszerűen visszabrüsszelezni. Marad a másik megoldás: lehet, hogy valaki lopott, de azok tuti nem mi voltunk.
Hanem leginkább az a Simicska, aki kétségtelenül kötődött valamennyire a most hivatalosan is lebukó Elios Zrt-hez. Mint ahogy kötődött ő számtalan egyéb csatornához, amelyeken keresztül 2015-ig EU-pénz csorgott át magyar magánzsebekbe. Ettől nem lesz Tiborcz és köre kevésbé bűnös, és a kormány és az önkormányzatok felelőssége sem lesz kisebb, amiért hagyták, hogy valakik Magyarországon dézsmálják az európai közvagyont, de az teljesen jogos felvetés a hatalom részéről, hogy Simicska is hibás. (Annyira jogos, hogy cserébe mi nagyvonalúan fel se vessük, hogy akkor a magyar rendőrség és ügyészség miért nem talált ellene semmit a részükről már lezárt vizsgálatban.)
Ezt az érvet dobta be hétfőn a kormányzati szájalás legnagyobb királya, Lázár János is, amikor sajtótájákoztatóján arról beszélt, hogy ha az Európai Bizottság visszakéri azokat a milliárdokat, amiket az Elios nyert el közvilágítás fejlesztésére, „a Közgépen be fogjuk hajtani, abban biztos lehet”. Lelkesítő szavak, csak ha az ember már három éve vár arra hiába, hogy Simicska Lajost felelősségre vonják mindazért, amit húsz év alatt elkövetett, nehéz komolyan venni.
Itt érdemes megállni egy pillanatra, hogy érezzük a teljes súlyát annak, amit Lázár János mond. A kancelláriaminiszter már korábban is bemutatta, hogy nála a közpénz elherdálásnak legfeljebb annyi a büntetése, hogy vissza kell azt adni, de akkor legalább csak rongyos kétmillió forintról volt szó. Itt viszont 13 milliárdról.
13 milliárd forint. Közpénz. Csalás. Bűnszervezet. És a büntetés, ha tényleg? Hát visszaadni, azán vége. Rendőrség? Ügyészség? Ugyan már,
felesleges lenne Simicska Lajost ilyen megalázó helyzetbe hozni. Ha lebukott, legyen úriember, fizesse vissza a maga részét a 13 milliárdból, a kormány pedig a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet.
Pedig az eltüntetett közpénzekkel kapcsolatos ügyeknek ezen a ponton nem befejeződnie, hanem éppen hogy kezdődnie kellene. Magyari Péter 2016-os cikke címében tette fel a legfontosabb kérdést, amit a 21. század Magyarországával kapcsolatban meg kellene válaszolni: „Naponta 2 milliárd forint jött Magyarországra az elmúlt 12 évben. Hol van?”. Bonyolult kérdésnek tűnik, de ha van ember, aki képes részében és egészében megválaszolni, az – egyetemi haveri körének tagjaival együtt – Simicska Lajos. Magától biztosan nem fogja elárulni, úgyhogy valamilyen hivatalos szervnek kellene rávennie az együttműködésre.
Az elmúlt közel harminc évben egyetlen egy dologban volt konszenzus a magyar politikában: egymást nem csukjuk le. Hiába a kormányváltások után felállított elszámoltatási szervek, ezektől Keller Lászlótól Papcsák Ferencig semmire sem tellett. Zuschlag Jánosnál nagyobb hal nem ült, őt pedig olyan kis összegért csukták le, amennyiért ma már egy magára adó, pufimellényes, államközeli vállalkozó le sem hajol.
Minden bűnszervezet jól felfogott érdeke, hogy senki ne bukjon be, mert az az egész kártyavár összedőlésvel járhat. Ha Simicskával szemben nem csak a szájuk járna, az olyan láncreakciót indíthatna el, ami magával sodorhatna egy rakás olyan politikust, akik előzékenyen egyengették Tiborcz István pályázatainak útját.
Elszigetelt eseteken túl az EU-nak sem érdeke pattogni, nehogy nyilvánosan kelljen kimondani, hogy a magyarok nemcsak elszigetelt esetekben lopnak, hanem az országban a 2004-es csatlakozás óta épül ki egy egyre olajozottabb bűnszervezet, ami csak csal, csal és csal, miközben Brüsszel megbízhatóan félrenéz. Simicskának nincs mitől félnie. És így Orbánnak sem.