Ez már a teljes sötétség nyelve

Száz hazugság olyan sok, hogy abba már bele lehet bonyolódni. Orbán Viktor pedig legalább ennyiszer hazudott nyilvánosan az elmúlt években, ezeket mind össze is gyűjtöttük. És bár nem mind a száz a migrációról szólt, ezek jelentős része azért egy irányba mutatott. 

Egy párhuzamos valóság kiépítése felé, ami a migráció létező problémájára teljes birodalmat épít hazugságokból és rettegésből.

A párhuzamos valóság kiépítéséhez sok minden más mellett szükség volt egy óriási nyelvpolitikai hadműveletre is. A nyelvvel mégiscsak a gondolatainkat fejezzük ki, így ha a nyelvet sikerül megváltoztatni, az már egy nagyon fontos lépés a gondolkodás megváltoztatása felé.

Mitikus lények a valóságshow-ban

Így született meg a migráns, ami véletlenül sem azonos a tényleges, hús-vér bevándorlókkal, sőt, még a szociológiában valóban létező migráns szóval sem. A NER migránsa egy idegen, ránk szinte semmiben sem hasonlító, arctalan, hordákban közlekedő lény, ami semmiképp sem emberi. 

És így született meg a Soros-ügynök is, ami véletlenül sem azonos azzal az emberrel, aki napközben elmegy olyanok ügyét képviselni, akit senki más nem fogja, munka után pedig ott áll melletted a közértben: a Soros-ügynök is idegen, háttérhatalmi áruló, aki azon dolgozik, hogy a nyakunkra hozza a migránst.

Ez nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy a bevándorlási válság ne lenne igazi, vagy hogy a civil szervezetek működését és tevékenységét ne lehetne kritizálni. De azok a migránsok és ügynökök, akikről a kormány beszél, azok inkább egy valóságshow-ban szereplő mitikus lények, és ezt a műsort a magyar társadalom egy jelentős része két éve megbűvölten nézi. Mivel több százmilliárd forint van arra, hogy a show a lehető legélethűbb és legizgalmasabb legyen, érthető a nézettségbeli siker.

Nem volt titok, csak nem hallatszott

Ebből a szempontból volt fontos, hogy Altusz Kristóf helyettes államtitkár elmondta a Times of Maltának, hogy „csak tavaly 1300 menekültet fogadott be Magyarország, de ezeket az eseteket a magyar kormány gyakran nem hozta nyilvánosságra, nehogy a kedvezményezetteket veszélybe sodorja”. Abban az értelemben természetesen nem leplezett le semmi titkot, hogy ez tényleg nyilvánosan elérhető információ volt, nem az történt, mint például Venezuelában, amikor kikerültek a valódi egészségügyi adatok.

De nem is kellett titkolni. 

Elég volt túlharsogni. 

A Bevándorlási Hivatal honlapján lévő adatok az apróbetűs rész, a kormány médiamonstrumának szalagcímei közben ordították és masszírozták az emberek fejébe, hogy migránsmentes övezet. A tényleges adatok olyanok, mint a suttogás, közben óriás hangszórókból süvöltött, hogy itt zajlik a muszlimellenes keresztes hadjárat. Ha pedig egy civil szervezet vagy független újság írt le valamit, aminek inkább a tényekhez van köze, mint a színdarab forgatókönyvéhez, azt lesöpörték az asztalról, mint a nép nyugalmának megzavarására törekvő ellenséges tevékenységet.

Altusz Kristóf tehát tényleg nem buktatott le semmilyen titkot. Inkább úgy kell elképzelni, mintha Gyúrós Józsi és VV Charlotte beszélgetésének közepén a gyártásvezető véletlenül besétált volna a Való Világ szaunájába. Igen, eddig is „lehetett tudni”, hogy ez csak műsor, de azért mégis más, amikor belóg egy stábtag könyöke a képbe.

Leomlottak a díszletek

Ez persze fantasztikus bénázáslavinát indított el. A Fidesz kurzuscelebjei egymással vetélkedve próbálják saját testükkel eltakarni a leomlott díszleteket: Bencsik András arról beszél, 1300 ember ellátása nem probléma, a Magyar Idők főszerkesztője rászoruló menekülteket emleget. Pintér Sándor belügyminiszter szerdán annyiszor mondta ki a menekült szót, ahányszor az Echo tévé teljes műsorfolyamában nem hangzott el eddig, sőt, még diplomás menekültekről is beszélt, pénteken pedig már maga Orbán Viktor is gyerekeket és asszonyokat emlegetett az érkezők között.

Amivel persze nincs semmi baj, sőt, bárcsak ilyen hangnemben folytak volna a viták az elmúlt két évben a hisztéria és hergelés helyett. Ha egy civil szervezet beszél a menekültek ellátásáról, asszonyokról és gyerekekről, pláne diplomásokról, akkor a kormány újságjai hörögve ugranak rá, házi Facebook-oldalai pedig mémeket gyártanak abból, hogy ráírják az „asszonyok és gyerekek” meg „diplomások” szavakat a röszkei összecsapások legkaotikusabb jeleneteiről készült képekre.

Ugyanígy, nagyon szép fejlemény, hogy a kormány most igyekszik különbséget tenni a bevándorlás különféle típusai között, de akkor mondani kellene valamit arról is, amit az elmúlt két évben harsogtak, például, hogy miért helyeselte a miniszterelnök az őcsényi lincshangulatot, ami pontosan ilyen befogadottak ellen indult el.

A NER migránsa viszont olyan lény, ami csak akkor maradhat életben, ha a lehető legdurvább ecsetvonásokkal van felfestve. Főleg, hogy közben a másik mitikus lény, a Soros-ügynök is erős sebet kapott: maga Pintér Sándor mondta azt, hogy nem tud arról, hogy Soros György illegális migrációt szervezne. Pedig Orbán Viktor pont ezért gyűjt pénzt ellene.

Ráléptek a banánhéjra, és rögtön ütöttek

Egy kevésbé rutinos és kevésbé gátlástalan politikai ragadozó megingott volna ebben a helyzetben. Ez a kormány viszont nem ilyen, így hiába léptek rá egy banánhéjra, nem tették meg azt a szívességet az ellenzéknek, hogy hanyatt is esnek, hanem gyorsan megragadták az első baltát, ami a kezük ügyébe került.

Pláne, hogy a Málta-ügy kirobbanásakor épp Orbán Viktor vejénél találtak súlyos szabálytalanságokat, Kósa Lajosnak pedig megint sikerült egyetlen mondattal elérnie, hogy az is megértse a NER rothadását, aki nem szokott oknyomozó cikkeket olvasni. Ideje volt visszarúgni a labdát a másik térfélre.

Így jött a Stop Soros törvény. Ennek abszurd részleteit tegnap elemeztük, tényleg nehéz komolyan venni, jogállami keretek között pedig szinte értelmezhetetlenek az intézkedései, és erős a kísértés, hogy egyszerűen csak gumicsontként, elterelési kísérletként írja le az ember.

Ami nagy hiba lenne. Az ugyanis már az állam tudatos leépítése felé mutat, hogy ilyen színvonalú, inkább internetes kommentre, mint jogszabály-tervezetre emlékeztető szöveget mutat be a kormány. Ez már nyílt felvállalása annak, hogy itt olyan képlékenyek és abszurdak a jogszabályok, hogy azok nem pillérei, hanem csak díszletei a rendszernek, mert a fő szervezőelv a politikai akarat.

Másrészt kiolvasható belőle, mi lehet a következő időszak dramaturgiája. Elsőre nem világos, hogy egyáltalán mi értelme a törvény azon részének, ami arról szól, hogy önbevalláson alapul, hogy ki támogatja az illegális migrációt. Miért vallaná be ezt magáról valakit? 

Dramaturgiai elemként viszont lehet funkciója. Ki lehet tűzni egy időpontot határidőnek, amíg ezt „be lehet vallani”. Aztán bejelenteni, hogy eljött az időpont. Aztán előhúzni valami jelentést, ami szerint tetszőleges személyek és szervezetek mégiscsak támogatják ezt. Közben lépésről lépésre erősödik az üzenet, adagolva van a feszültség, de el is nyújtva az egész folyamat, és mire eljön, hogy tényleg „minden eszközzel el kell takarítani a civil szervezeteket” Magyarországról, ahogy azt korunk nagy polgári gondolkodója megfogalmazta, már szinte szükségszerűnek fog tűnni.

Az állam ellenségei

A Stop Soros pedig újabb nyelvpolitikai hadművelet is. Itt már törvényszövegbe kerül az a nyelvezet, hogy a kormánynak nem tetsző szereplők

az államérdekkel állnak szemben.

Olyan fordulatok vannak benne, mint

a lakosság összetételének, kulturális, nyelvi és vallási megváltoztatására irányuló törekvések megakadályozása,

és idegenrendészeti eljárást helyez kilátásba akár magyar állampolgárokkal szemben is.

Ez már egy új gondolkodás, a berendezkedett rendszer nyelve, ami hivatalos szinte emeli az ellenségek kijelölését. Ezért még ha nagyon naivan azt is feltételezzük, hogy ez csak kampányfogás (amire egyébként nincs okunk), annyi biztosan igaz, hogy megépítették a következő lépcsőfokot a teljes sötétség felé. Már csak rá kell lépni.