A Fidesz választási propagandájának egyik kulcseleme volt, hogy ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnök megint, akkor a júniusi EU-csúcson a nyugatiak migránsok tízezreinek betelepítésére kényszerítenék Magyarországot.
Már az előző, márciusi csúcsra is azzal ment el Orbán, hogy kamerába mondta:
"De a döntő kérdés, amellyel foglalkoznunk kell majd a csúcson (...) a bevándorlás. (...) Át akarják préselni, gyötörni rajtunk az új, bevándorlást bátorító és támogató európai szabályokat. (...) A döntő ütközet majd júniusban következik be. Fontos, hogy Magyarország a választások előtt és a választások után is képes legyen megvédeni saját érdekeit."
A választás előtt egy héttel a Kossuth rádiónak adott interjújában így foglalta össze a választás tétjét:
"Júniusban szeretnének a brüsszeli bürokraták egy végső döntést kicsikarni a tagállamok miniszterelnökeiből, hogy milyen legyen az új bevándorlási rendszer Európában. (...) Ezek elhibázott tervezetek, az irányuk is rossz, nemcsak részletkérdéseiben rossz ez a javaslat, hanem az iránya is rossz, mert alapvetően az Európába behozott vagy beengedett bevándorlók szétosztására helyezi a hangsúlyt. (...) Ezért kell majd júniusban a brüsszeli európai csúcson olyan miniszterelnöknek képviselni Magyarországot, aki meg tudja védeni ettől a tervezettől a hazánkat."
Azóta, hogy megnyerte a választást, már kevésbé készül a döntő és végső összecsapásra, és inkább arról beszél, hogy a határozatot egyszerűen el kellene halasztani bő másfél évvel:
"Szerintem aki sürgeti ennek az egész bevándorlási kérdésnek a végleges jogi szabályozását egy évvel az európai választás előtt, az elveszi az európai emberektől a jogot, hogy ők határozzák meg, hogy milyen irányban kell majd szabályozni a bevándorlás kérdését. Ezért én nem támogatom, hogy most júniusban, bár nagyon sokan ezen az állásponton vannak, a bevándorláspárti országok félnek a néptől, és mind szeretnék lezárni ezt a kérdést, de én ezt nem támogatom. Mert szerintem demokratikusan meg kell várnunk, hogy az emberek az európai választáson, aminek a fő kérdése nem lehet más, mint a bevándorlás – mert ez a legégetőbb kérdés Európában – kijelöljék az irányt."
Vagyis Orbán Viktor már nem azt mondja, hogy megvétózza a kötelező kvótákról szóló kezdeményezést, hanem azt, hogy szerinte el kellene halasztani a döntést 2019 őszére - telére, amikor túl leszünk az EP-választásokon, és feláll az új Európai Bizottság is. Brüsszelben ezt egyre többen tekintik valószínű forgatókönyvnek.
2016 tavaszán adta le az Európai Bizottság azt a menekültügyi csomagot, amellyel a 2015-ös válságra reagáltak, és amelyik azóta se került hivatalos napirendre az EU-s csúcsokon. Az EU eljárásrendje szerint ilyenkor az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak is meg kell mondania, hogy mit tart elfogadhatónak a tervezett törvényekből, aztán a három intézmény vitatkozni kezd, és végül ha konszenzus van, akkor lesz európai törvény a javaslatból.
A magyar kormány a migrációs csomag hét nagy eleméből egyről hajlandó csak nyilvánosan beszélni, a kvóta-ügyről, ami hivatalosan a Dublin III. nevű rendelet reformja lenne. A hét elemből álló csomagból van kettő, amiről a tanácsnak, vagyis az európai kormányokat összefogó testületnek még nincs hivatalos véleménye, mert már két éve túlságosan nagy a vita a tagállamok között, ezek egyike a kvóta. Annyira érzékeny ez a kérdés, hogy elvben a júniusi csúcson felkerül miniszterelnöki szintre a megvitatása, legalábbis lehetséges, hogy felkerül. Erre mondta azt Orbán a választás előtt, hogy a döntő összecsapás lesz.
A javaslatcsomagnak ez a vitatott része arról szól, hogy meg kell változtatni azt a mostani szabályt, ami alapján mindig annak az országnak kell elbírálnia a menedékjogi kérelmeket, ahol elsőként a menekült belépett az EU-ba. Ez már évek óta nem működik, és ez súlyos problémákat okoz, például sok ország felfüggesztette a schengeni rendszert, és legalább szúrópróbaszerűen visszaállították a belső határok ellenőrzését.
A javaslat szerint ha egy tagállamban túl sok lesz a menekült, akkor egy képlet alapján osszák szét a kérelmek elbírálásának feladatát a tagállamok között. Vagyis nem a betelepítés lenne kötelező, hanem a menekültjogi eljárás megindítása. A bizottsági javaslat szerint menekültenként 250 ezer euróért (közel 80 millió forintért!) lehetne kimaradni a rendszerből. Az Európai Parlament már elfogadta a javaslatot, azzal kitétellel, hogy szerintük ne lehessen pénzzel megváltani a kérelmezők szétosztását, hanem vegyék el az EU-s támogatásokat attól az országtól, amelyik nem működik együtt.
A javaslatot nagyon ellenzik a keleti tagállamok, élükön Magyarországgal, ezért Donald Tusk tanácsi elnök már évek óta azt mondja, hogy ezt egyszerűen nem lehet átvinni. A tanácsban 2015 szeptembere óta az eseti kvótadöntéseket is felfüggesztették, az állandó mechanizmus bevezetéséről szóló döntést pedig elodázták, mindig későbbre halasztották.
Mivel Tusk állítja össze a júniusi csúcs végső napirendjét, még az sem kizárt, hogy felmérve a kompromisszum lehetetlenségét, nem fogja erőltetni, hogy döntsenek róla. Vannak persze ellenérdekeltek is, hiszen a kvótát támogató nyugati kormányok rávették a bolgárokat, hogy a soros elnökségük utolsó napjára eső csúcsra készítsenek elő egy javaslatot, vagyis elvben lesz miről dönteni. Ennek fontos előzménye, hogy a tavalyi német választási kampánynak fontos témája volt, hogy a menekülteket üldöző magyarok miatt ment olyan sok ember 2015-ben Németországba, és több más nyugati kormány is azt reméli, hogy egy ilyen elosztási mechanizmus beindítása jó üzenet lenne saját választóik előtt.
A kvótakérdést várhatóan több nyugati ország össze akarja majd kapcsolni a 2020 utáni EU-s költségvetéssel. Már az EP módosító javaslata is erre utal. Simán lehet, hogy a nettó befizetők arra hivatkozva tudják majd érdemben lealkudni a keletieknek járó támogatásokat, hogy ha a keletiek nem segítenek a menekültkérelmek elbírálásában, akkor ők nem fizetnek annyit, mint eddig. Nyugati politikusok sora magyarázott arról az utóbbi években, hogy a szolidaritás kétirányú utca, és az EU nem egy közért, ahol válogatni lehet a lehetőségek és kötelességek között.
Lehet, hogy az egész vita csak arra lesz alkalmas, hogy megfelelő alkupozíciókat vehessenek fel a keletiek és a nyugatiak költségvetésről szóló a pénzügyi vitában. Lehet, hogy mindenki békén hagyja a másikat a végén: a nyugatiak kevesebbet fizetnek majd kohézióra, a keletiek meg elmondhatják a választóiknak, hogy nem jönnek a hazájukba a migránsok.
Mivel az érkezők száma jelentősen csökken (2015-ben még 1,26 millió, 2017-ben már csak 0,65 millió új menekültkérelmet adtak be az EU területén) akár az is lehet a vége, hogy a keletiek lemondanak egy csomó pénzről, és cserébe nem kell részt venniük egy mechanizmusban, aminek végrehajtása érdemi gondokat valójában sosem okozna nekik. Ha erre megy ki a játék, akkor a nyugatiak a júniusi csúcson egyszerűen csak lealkudják a befizetéseiket ebben a vitában.
Ha így történne, akkor Orbán szuverenitásának árát végső soron Mészáros Lőrincnek kell megfizetnie, akinek cégei a magyarországi EU-s támogatások kiemelt kedvezményezettjei.
A bizottsági javaslatoknak egy csomó egyéb eleme a bevándorlási feltételek szigorításról szól. Ezek esetében sokkal nagyobb esély, hogy tényleg európai törvények lesznek belőlük, és több eleméhez nem is lesz szükség arra, hogy miniszterelnöki szintre menjen fel a vita.
Kötelezővé tennék például a biztonságos harmadik országokra vonatkozó szabályok egységes betartását. Ez arról szólna, hogy ha egy menekült az EU-ba érkezése előtt már átment egy EU szerint biztonságos országon, akkor egységes szabályok alapján lehessen visszaküldeni oda. A bizottsági javaslat szerint egy EU-s ügynökség értékelné folyamatosan, hogy melyik EU-n kívüli ország számít biztonságosnak.
A bizottság annak eldöntését is központosítaná, hogy melyik országnak melyik része veszélyes annyira, hogy onnan indokolt legyen menekülni. Most hatalmas különbségek vannak a tagállamok között: az olasz hatóságok például szinte minden afganisztáni menekültnek megadják a védelmet, a bolgárok pedig szinte egynek sem, a németek pedig egyenként mérlegelnek, és például egy Kabulból érkező magányos férfit inkább elutasítanak, de egy kisgyerekes nőt egy tálibok irányította tartományból szinte biztosan befogadnak.
A bizottság azt is akarja, hogy egységesen rövidebb legyen a menekültkérelmek elbírálása. Ez az egyéni szempontok mérlegelésének kárára mehet, ha átmegy ez a szabály, akkor ez az elutasítási arányokat növelheti inkább.
A bizottság azt is javasolja, hogy az érkezőkről készülő adatbázisokhoz (ujjlenyomatokhoz például) sokkal több hatóság férhessen hozzá mint eddig, és itt elsősorban a nemzeti rendőrségek, ügyészségek és bíróságok lehetnek a nagy kedvezményezettek.
A bizottság egységesítené azt is, hogy milyen ellátásra jogosultak az érkezők. Ez azért is fontos, hogy ne legyen érdekük a védelmet kérőknek a legnagyvonalúbb országokba átmenniük, illetve a kevés juttatást adó országok ne üldözhessék el őket. A bizottsági javaslat szerint ha egy menekült elhagyja az országot, ahol elkezdték a kérelmét intézni, akkor ő a másik tagállamban már nem juthatna hozzá szociális juttatásokhoz, segélyt pénzben például egyáltalán nem kaphatna, legfeljebb élelmiszert.
Az egységes ellátás előírásakor általában a szigorítás felé menne az új szabályozás, csakhogy Magyarország pont kivétel lenne. Magyarország ugyanis a menekültkérelmet benyújtókat meghatározatlan időre a tranzitzóna nyomorúságos barakkjaiba zárja, ami az ENSZ és az EU szabályaival is szembe megy, és ami miatt kötelezettségszegési-eljárás is van Magyarországgal szemben. A magyar bánásmódnál nagyvonalúbb lenne az európai minimum.
A bizottság a mostani 9 hónapról 6 hónapra csökkentené azt az időt, ami után a védelmet kérő személyeknek munkavállalási engedélyt kellene adni.
Nagyon nagy szigorítás volna, hogy köteleznék a tagállamokat, hogy bizonyos időközönként vizsgálják felül a menekültek státusát, aszerint, hogy hazájukban milyen a helyzet. És ha biztonságossá válna az őshaza, akkor az onnan érkezők automatikusan elvesztenék a menekült-státussal járó jogaikat.
Szintén nagyon komoly szigorítási javaslat Brüsszel részéről, hogy a súlyos bűncselekményeket elkövető menekültektől azonnal és automatikusan el kellene vonni minden védelmet. Sőt, akik csak oltalmazotti státust kaptak (Magyarország például a befogadottak 90 százalékának ezt a státust adja), azokat már kisebb bűncselekmények után is kizárnák a védelem alól. Továbbá kevesebb segélyre lennének jogosultak az oltalmazottak mint a menekültek, és a családegyesítési szabályok is szigorúbbak lennének az esetükben. Viszont a menekültek esetében a testvérekre is kiterjesztenék a családegyesítés lehetőségét, és azok a házastársak is jogosultakká válnának, akik már hazájuk elhagyása után, de még az EU-ba lépés előtt léptek frigyre.
A bizottság szorgalmazza, hogy az EU állítson fel Afrikában és a Közel-Keleten menekültügyi irodákat, ahol a jelentkezőkről már helyben eldöntik, hogy jogosultak-e a védelemre. Ezzel el lehetne venni a csempészek kenyerét, és nem lenne probléma a kitoloncolásokkal sem. Ennek a tervnek csak akkor lenne értelme, ha a védelemre jogosultakat e távoli központokból tényleg be is fogadja majd valamelyik EU-s ország. Magyarország például nem nyitott erre.
Tehát jóval több nagyon fontos ügyről van szó ebben a csomagban, mint csak a kvótarendszerről, ráadásul ezek állandó elemei lennének az új EU-s menekültügyi szabályoknak, míg a kvóta csak vészhelyzetekben élesedne. Élénk politikai viták vannak Európában e szabályokról, például az oltalmazottakra vonatkozó szigorítások sok jogvédő szervezetet fordított az Európai Bizottság ellen.
Miközben a magyar kormány a javaslatok közül csak a kvótákról hajlandó beszélni, és azzal vádolja a bizottságot, hogy migránsokat akar betelepíteni mindenhova, sok szervezet és az EP számos képviselője éppen azért támadják ugyanezt a testületet, hogy túlságosan kemény javaslatokat nyújtott be.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.